Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Beszéljük meg

A konfliktusmentes élet

A bibliai teremtésmítosz elbeszélése szerint a bukás egy konfliktussal kezdődött: azzal, hogy az ember evett egy titokzatos fa gyümölcséből.
Ez az esemény volt jelenlegi életállapotunk nyitánya - és noha a távoli időkben történt, a folyamat egyetlen részéről sem mondható, hogy valóban elmúlt volna már, hanem mindez napjainkban is tovább hat. Vajon a konfliktusok nem napi valóságunkat alkotják-e - most, holnap és holnapután is? Hacsak egy mélyebb belátás villámcsapásként fel nem ráz minket álmunkból. Tovább»

A makrokozmosz és a mikrokozmosz magja azonos

„Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.” (János 14,20).

Egyre többen ébrednek tudatára, hogy életük központi magja hiányzik. Megtapasztalják, hogy fogságban vannak a gondolkodásukat, érzésvilágukat és cselekedeteiket meghatározó vallások, bölcseleti elképzelések és világrendszerek megkövült normái között. Elviselhetetlenné válik számukra a látszatvilág véget nem érő, kiábrándító szerepjátszása, amelyben napi életük zajlik.

Felmerül a kérdés: mi az, ami valóban fontos, mi is a létezésük lényege?

Tovább»

Választás öröm és kötelesség között – és a halhatatlanság útja

Naprendszerünk, minden bolygójával és holdjával az állatöv tizenkét jegyén belül mozog, rendszerünket ez a tizenkét erő fogja körül, s mindez egyetlen összefüggő rendszert képez. Ez az állatövrendszer mozgatja, irányítja életünket, s ez az állapot meghatározza a személyiségünket.
Az egész állatövképződmény egyetlen asztrális rendszert képez, amelyből élnie és léteznie kell minden ebben lakó lénynek, bármelyik bolygón tartózkodjék is. Tovább»

Ellentétes értékekből élni

Minden cselekedet felhív egy ellencselekedetet. Mindegy, hogy ez a cselekedet jó vagy rossz szándékkal megy-e végbe: az ellencselekedet elvében szemben áll a cselekedettel. Ami egyszer létrejön, az el is múlik. A természet ezen hatásmechanizmusának köszönhetően folyton folyvást új szempontok bukkannak fel az ember számára. A történelem ismétli önmagát, a végcélt soha nem érik el. Tovább»

Növessz szárnyakat a léleknek!

Daidalosz, Knósszosz híres labirintusának építőmestere - így meséli a görög monda - tollakból és viaszból szárnyakat készített maga és fia, Ikarosz számára, hogy elmeneküljön a Mínosz király által kitűzött haláltól. Apja figyelmeztetése ellenére Ikarosz túl közel ment a Naphoz. A viasz megolvadt, és Ikarosz a tengerbe zuhant.

Nem tudjuk, hogy Ikarosz miért nem szívlelte meg apja intését: könnyelműségből, szórakozottságból, vagy mert nem volt képes felmérni a veszélyt. Számos festményen ifjúnak ábrázolják Ikaroszt. Vajon a lángoló Nap tündöklő sugarával akart a még tiszta lelke egyesülni? De hiszen még misztikus elragadtatásban sem szabad az embernek átlépnie a számára megszabott határokat anélkül, hogy meg ne égnének szárnyai. Így aztán Ikarosz szabadeséssel a mélybe zuhant. Mégsem Kréta szikláin zúzódott szét teste, hanem az Égei-tenger hullámaiba merült. Nem Hádész sötét kapui nyíltak meg előtte, hanem „az élet tisztító, gyógyító, segítő vize” fogadta be, hogy végigküzdhesse a halhatatlan lelkek birodalmába való folyamatszerű felemelkedés útját. Tovább»

Élünk vagy élnek velünk

Az emberekből, állatokból, növényekből, évszakokból, a Holdból, a csillagokból és a bolygókból eredő benyomások akadálytalanul érnek el bennünket, és részt vesznek viselkedésmintánk meghatározásában. Rezgések és sugárzások változtatják meg hangulatunkat, anélkül, hogy ezek pontos működését felismernénk. Vajon lényünk egy transzformációs állomásul szolgál?

Vagy csak egy akarat nélküli közvetítője minden erőnek és hatásnak, amely ér bennünket?
Tovább»

Hogyan tovább?

Aki a címadó kérdést még sohasem tette fel önmagának, az az életet valójában nem veszi komolyan. Ezt a kérdést azonban, amely éppen korunkban merül fel egyre gyakrabban, nemcsak a kérdező élete indokolja, hanem mindenekelőtt az egész föld és az emberiség helyzete is. Tovább»

Az örökkévalóság morfogenetikus terei

„Ha energiamezőnek tekintjük az embert, olyanok vagyunk, mint a fényrezgések, mint egy fehér pókháló: a fej és a lábujjak között keringő vékony fonalak. A látó szemében az ember keringő rezgésekből álló tojásnak látszik. Karjai és lábai minden irányba kinyúló fénylő emlőknek tűnnek. A látó látja, hogy minden ember kapcsolatban áll az összes többivel, de nem a kezei, hanem a teste közepéből minden irányba kiinduló hosszú rezgésnyalábok révén. Ezek a rezgések összekötik környezetével, egyensúlyban tartják, és stabilitást adnak neki.” - írja Carlos Castaneda az 1960-as évek jelenségéről Az idő kereke című könyvében. Tovább»

Az én a lelket a természethez láncolja

A misztikát gyakran úgy írják le, mint az isteninek az első kézből való intuitív ismeretét. Az ilyen belső tapasztalatok nem valamilyen vallási formához kötődnek, hanem a belső önátadásból keletkeznek. A misztika minden nagy vallásban előfordul, többnyire mint oldalág, néha mint egy áramlat, ami az Egészet kíséri. Tovább»

Chidr, a zöld

Suhrawardi (1155-1191)1, a filozófus egyik történetében a bölcs ezt mondja a kereső léleknek, amikor az megkérdezi, hogy miként tudná megsemmisíteni „az anyag páncélingét”, a mulandó természet kötelékeit: „Válj olyanná, mint Chidr!”

Ha a halandó ráhangolja az életét a benne lakozó, újra felébredő isteni elemre, akkor az előkészület időszaka után biztosan kialakul az új tudat, melyben az ember egy az isteni Szellemmel. Az Iszlám belső tanításai ezt az örömteli tapasztalatot Chidr alakjával kötik össze. Tovább»

„Ma kezdődik életed hátralévő része”

Ami egyikünk számára valóság, az a másiknak a legnagyobb balgaság lehet. Az egyik talán tudatosan cselekszik, míg a másik semmivel sem törődik, és csupán a mának él. Életed hátralevő része… Ki tudja ezt már most felmérni? Ugyan ki mondhatná meg pontosan az utolsó pillanat napját és óráját? ’A hátralevő élet’ a most és a vége közötti időszak. Ez az, ami még az ember előtt áll, és amit legjobb tudása szerint kéne hasznosítania. Aki életútjának végére ért, az talán rádöbben, hogy az élet viszonylag rövid volt, és hogy ő távolról sem tette meg mindazt, amit megtehetett volna. Ennélfogva tulajdonképpen lényegtelen, hogy hány éve van még hátra valakinek. Inkább az a fontos, hogy hogyan hasznosítja a számára kiszabott időt. Tovább»

Az ember kettős története

Minden embernek választásokat és döntéseket kell hoznia, majd cselekvés közben meg kell felelnie az etika követelményeinek. Milyen irányelveket fog követni, és mely mérce alapján? Ezek a kérdések nemcsak a vezetőket és a tudósokat érintik. A nyugati kultúrában az értelem és az erkölcs között fokozatosan nagy feszültségek alakultak ki. Mindenki ismeri az ebből eredő bizonytalanságokat, és a gyakran egymásnak ellentmondó eszméket, amelyek befolyásolnak minket. Ezzel mindenki szembe kerül, mindenki, aki keres. Tovább»

A hollótól a főnixig

Ha a szívet kétség megszállja,
kezdődik a lélek aszálya.
Becsületvallást gyalázat kerget,
hol egy szívben kettő ül nyerget:
vállalkozó kedv és csüggedtség,
hit mellett sivár hitetlenség.
Ily kétszínű szív tarka-barka,
fehér-fekete, mint szarka-farka.
Az ilyen ember maga se tudja,
égbe, pokolba visz-e útja.
Az ingatag társ talpig feketébe öltözik,
és hamarosan a sötétséghez lesz hasonlatos;
míg a másik hűséges, szilárd elmével
a fehérhez húz.
Ez a szárnyaló példázat túlságosan is fénylő a szemnek,
az eltompult ember nem foghatja fel értelmét.
(Wolfram von Eschenbach: Parszifál, 1. 1-17.) Tovább»

Az útvesztőből kivezető út a labirintus közepéhez visz

A labirintus vagy útvesztő olyan lenyűgöző jelkép, mely az évszázadok során sokféle jelentést vett fel, és a szemlélőben is nagyon eltérő elképzeléseket hívott életre. A labirintus és útvesztő elnevezést gyakran mint rokon értelmű szavakat használják. A labirintus addig jelenik meg útvesztőként, ameddig az ember az egyetlen, kifejezetten középre vezető utat fel nem ismeri. A labirintus céljába való tiszta belátás nélkül ez az útvesztő csak furcsa, végtelennek tűnő kanyargós utak játéka. Mégis másképp áll a dolog az útvesztővel, mint a labirintussal, mert a labirintus egy maggal rendelkező részben, a középpontban végződik, az útvesztő ezzel szemben oly sok utat, félrevezető ösvényt és zsákutcát foglal magában, hogy az áttekintés lehetetlenné válik, és zűrzavar keletkezik. Tovább»

A belső királyság elérése

A szufi Farid du-Din Attar (1119-1233) A madarak tanácskozása című műve a madaraknak királyuk, Szimurg utáni vágyakozásáról és kereséséről, valamint a hét völgyön át vezető fáradságos utazásukról szól, melynek végén megtalálják céljukat – önmagukban.
A Szimurghoz történő megérkezés nem az én tevékenységének az eredménye, habár az út ezzel a tevékenységgel kezdődik. Tovább»

A sors törvénye

Sem a látható, sem a láthatatlan életben nincs véletlen, és olyan sincs, hogy akár csak egyetlen folyamat is vak vagy gépies lefolyású lenne. A csillagok és a bolygók meghatározott pályát követnek. A dolgok abszolút törvények szerint jönnek létre és múlnak el. A tudomány által eleddig felfedezett legkisebb részecske is része a legnagyobb egyetemes szervezetnek, és az egyetlen, nagy fejlődési tervre utal. Hermész Triszmegisztosz ezt az összefüggést kevés szóval fejezi ki: „Mint fent, úgy lent; ahogy belül, úgy kívül”. Mikhail Naimy ezt mondja Mirdad könyve című művében: „A véletlen a bölcsek játszólabdája. A balgák a véletlen játszólabdái.” Tovább»

A béke fényhona

Sokan vágyakoznak tartós béke után. Gyakran éppen ezért kezdenek el harcolni. Mások azt mondják: „A világot csak úgy tudjuk jobbá tenni, ha saját magunkkal kezdjük.” Azon fáradoznak, hogy mindenkivel viszálymentesen éljenek. Egy ideig ez jól is működik, hanem aztán újra és újra kétszeresen csalódnak: vagy a környezetük miatt, mely betör látszólagos harmóniájukba, vagy saját bensőjük miatt, mely nem hagy nyugalmat számukra, és háborogni kezd. Tovább»

Létezik még egyáltalán valami, ami szent?

Semmi sem szent a világunkban, állapíthatnánk meg, ha pusztán a világban zajló eseményekből ítélnénk. Valóban jogos a kérdés, hogy ez a megközelítés vajon nem csak a fantáziánkon múlik-e? És mégis... amikor egy virág a fényben tündököl a maga teljességében, amikor egy felhőképződmény a színek kavalkádjában fény és árnyék között lebeg a reggeli napsugárban a horizont felett, akkor csodálkozunk és álmélkodunk. Mi érint meg bennünket ekkor? Van ebben valami szent? Amint ennek utánagondolunk, „ez” vissza is húzódik. Elmúlik a pillanat. Tovább»

Kundry átváltozásai

Richard Wagner Parsifal című operájában Kundry alakja különös jelentőséget kap. Tevékenysége szorosan összeszövődik minden cselekvő személlyel, és tudomása van mindenről, ami bárki vagy bármi származását és múltját illeti. Ki vagy mi ez a rejtélyes lény, aki a Grál-területen csúf öregasszony képében jelenik meg, míg Klingsor birodalmában ragyogó, csábító szépségű nőszemély? Tovább»

Általános párbeszéd Hermész és Aszklépiosz között

A gondolkodás időtlen idők óta szavakban fejezi ki magát. Azt is mondhatjuk: a szavak a szellem eszközei, hogy gondolatokat vihessünk át. És ez több szinten igaz. A gondolatok az íráson keresztül válnak láthatóvá. A szavak hangzanak, és élő gondolatáramot képeznek, néha magasat, néha alacsonyt. A betűk az anyag szintjén szavakká formálódnak. A betűk képet alkotnak, a kép megfelel a szónak, a szó hordozza a gondolatot. Kialakul a dialógus. Tovább»

Az alapvető nyugtalanság

Ha csupán nyugalom van Önben...
2011. április 16. 00:24

Miként az igazi fénykeresők, nyugtalanítva érzi-e még magát? Tudatában van-e még, hogy Ön küzdelem tárgya, és ezért igen nagy igyekezet forgatagában áll, olyannyira, hogy ez világít Önről? Megvan-e még Önben az a feszültség, ami a zsoltárosban, aki az egyik pillanatban ujjong, a másikban pedig lelke legmélyéig fenyegetve érzi magát? Nos, ha még érzi az Önt körülvevő falakat - akkor az élő tanulóság kegyelmében áll.

Ha csupán nyugalom van Önben, itt üldögél minden eleven cselekedet nélkül, akkor egy megkristályosító hatalom befolyása alá került, mely rózsabimbójától elvonta a talajt. Ha még van hozzá ereje, meg kell keresnie ennek az okát. Tovább»

A szent ősige

Világunk különböző kultúrköreiből számos mítoszt örököltünk, melyek magukban foglalják az őskori emberiség elképzeléseit a világ keletkezéséről, a természeti erők és istenek tevékenységéről, valamint a halál utáni sorsról.

Az Eddában összegyűjtött mítoszok a világ fejlődésének misztériumait ölelik fel. Az Edda az egyetlen egyetemes igazságot fejezi ki különböző, a közönség mindenkori képzelőerejének megfelelő képekben. Tovább»

Mikhail Naimy: Szeretettel eltöltve

Mikhail Naimy hitvallása szerint a kultúra megfinomította az emberi természetet, ami azonban hiányzik számára, az a spirituális növekedés, amely az emberiség végcéljának ideájára irányul. E végső cél hiányában az ember arra kárhoztatja magát, hogy önmagát megsemmisítse.
Tovább»

A Minotaurus, a lélek és az én

Az ember folyton a bölcsesség és az igazság után kutat. Az igazság sohasem rejtőzött el az emberek elől, sokkal inkább ő zárkózik el az igazság elől, mert hagyja, hogy a Minotaurus, a bika, az önérvényesítés ősösztöne vezesse. Aki belép a labirintusba, hogy konfrontálódjon saját maga Minotaurusával, az áthatolhat az igazsághoz, amennyiben a megismerés, szeretet és cselekedet háromságában áll. Akkor lehetővé válik, hogy átlásson önmagán és a világon, és felismeri mindeneknek az eredeti egységét. Tovább»

Mágikus művész vagy igaz jógi?

A jóga a stressztől hajszolt nyugati ember egyik kedvelt módszere arra, hogy ellazuljon, és megtalálja nyugalmát. Légzés- és mozgásgyakorlatokkal megpróbálja megszüntetni a stresszt, és ezáltal kísérel meg belső egyensúlyhoz jutni. Ugyanazt teszi, mint amit a mágus, aki a természet szenvedéseit a természet eszközeivel próbálja meg uralni és így kibékíteni magát az élettel. Az igazi jógi azonban úgy emelkedik felül a természet szenvedésein, hogy összeköti magát az isteni rezgésterülettel. Mágikus módon békíti ki magát az eredeti, isteni élettel, és ezáltal mások áldásává is válik. Tovább»

A kettős teremtés

A teremtés egy kétszeres folyamat. Egy valóban isteni alkotásban először az ősprincípiumról, az ősképről és a mindig és örökké kimondhatatlanról van szó. Ez az, ami maga kívül áll a teremtésen, az Atya-Anya, a mindent átfogó gondolat: az örök Nem-Létező. Másodszor van egy erő, amely harmóniában van az ősképpel. Ebben az erőben és ezen az erőn keresztül tud az őskép kifejeződni. Az alkotó Szellem ezt az erőt felszabadítja a káoszból, az ősanyag végtelen óceánjából, az örökké Létezőből. Tehát létrejön egy Őskép - egy idea - és egy életterület, egy megnyilvánulási lehetőség az idea számára. Tovább»

A megszabadulás valósága

Az élet egy másik szintre akar emelkedni, egy új rezgés, egy új terület elérésére törekszik. Akit megérint egy magasabb rezgés, felkerülhet egy olyan területre, amely a dialektikusan-normálisat messze maga mögött hagyja. Ekkor egész lénye átalakul. Tovább»

1 | 2 >
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,