Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Beszéljük meg

A béke fényhona

A béke fényhona Sokan vágyakoznak tartós béke után. Gyakran éppen ezért kezdenek el harcolni. Mások azt mondják: „A világot csak úgy tudjuk jobbá tenni, ha saját magunkkal kezdjük.” Azon fáradoznak, hogy mindenkivel viszálymentesen éljenek. Egy ideig ez jól is működik, hanem aztán újra és újra kétszeresen csalódnak: vagy a környezetük miatt, mely betör látszólagos harmóniájukba, vagy saját bensőjük miatt, mely nem hagy nyugalmat számukra, és háborogni kezd.

 

A nyúl és az oroszlán története

Az állatok egy szép mezőn éltek. Kínozta azonban őket az oroszlántól való félelem. Meggyűlölték legelőhelyüket, mert állandóan ott ólálkodott a ragadozó, hogy valamelyiküket megölje. Cselhez folyamodtak hát. Az oroszlán elé álltak, és azt mondták: „Minden nap hozunk neked élelmet – amit csak kívánsz.” Némi huzavona után végül is egyezségre jutottak ellenségükkel. Ettől kezdve egy-egy állat minden nap az oroszlánhoz ment, hogy az megegye őt. (Rumi ezeket az állatokat a fatalizmus követőinek nevezi.)
Egy napon a nyúl került sorra, ő azonban így szólt:  „Meddig kell még tűrnünk ezt a jogtalanságot?  Adjatok egy kis időt, hogy éles elmém megmentse az életeteket.” Miután meggyőzte tervéről a tétovázó állatokat, lassan elindult az oroszlánhoz. Amikor az késése miatt dühösen kérdőre vonta, a nyúl  azzal a történettel rukkolt elő, hogy egy másik oroszlán tartotta őt fel az úton, és barátját – egy másik ‘finomságot’ – túszként magánál tartotta. A nyúl előadta az oroszlánnak a beszélgetést, amit állítólag a másik oroszlánnal folytatott: „Azt mondtam neki: a királyok királyának szolgái vagyunk, a fenséges udvar csekély szolgái. Mire ő letorkollt: A királyok királya? Ki lenne az? Szégyelld magad, hogy jelenlétemben említed ezt a jöttment senkiházit!”
Az állítólagos vetélytárs által tanúsított megvetés felkorbácsolta az oroszlán dühét, s követte a nyulat, hogy elűzze ellenfelét. A nyúl egy mély kúthoz vezette. Amikor az oroszlán áthajolt fölötte, saját tükörképét látta a kövér nyúléval együtt. Dühtől forrongva ugrott a csapdába.
Rumi hozzáfűzi: Beleesett a kútba, melyet saját magának ásott, mert saját gonosz cselekedetei szálltak vissza rá. Saját tükörké­pét tartotta ellenségének: saját maga ellen rántott fegyvert. Ó, az a sok rossz, melyet másokban látsz, önnön természeted tükröződése!


„Szálljunk a benső harcba”

Amikor a nyúl beszámolt ravaszságának sikeréről, az állatok magukon kívül voltak örömükben. De a nyúl óva inttette őket, s nemkülönben Rumi is az olvasót: „Térjetek magatokhoz, és ne örüljetek túlzottan, mert egyszer rátok is sor kerül. Függtök ettől a változástól, ne tegyetek úgy, mintha örökre szabadok lennétek! Mert csak akiknek birodalma túl van a változáson, azoknak verik meg a hét bolygó dobjait.”
Rumi hangsúlyozza, hogy a megszabadulás, a belső ellenség legyőzése sokkal nehezebb: „Ezen ellenség megölése nem értelem vagy intelligencia dolga: a belső oroszlán nem sétál bele a nyúl csapdájába. A külső háborúból megtérve el kell kezdenünk a belső harcot.” Az oroszlán tanmeséjét a következő szavakkal zárja: Az az igazi oroszlán, aki legyőzi saját magát.

Pentagram 2002/4

A teljes cikk megtekinthető itt

 

Megjelent: 2011. július 03.

Share/Save/Bookmark

Hozzászólások

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,

Webáruház fejlesztés - AionHill