A hollótól a főnixig

Ha a szívet kétség megszállja,
kezdődik a lélek aszálya.
Becsületvallást gyalázat kerget,
hol egy szívben kettő ül nyerget:
vállalkozó kedv és csüggedtség,
hit mellett sivár hitetlenség.
Ily kétszínű szív tarka-barka,
fehér-fekete, mint szarka-farka.
Az ilyen ember maga se tudja,
égbe, pokolba visz-e útja.
Az ingatag társ talpig feketébe öltözik,
és hamarosan a sötétséghez lesz hasonlatos;
míg a másik hűséges, szilárd elmével
a fehérhez húz.
Ez a szárnyaló példázat túlságosan is fénylő a szemnek,
az eltompult ember nem foghatja fel értelmét.
(Wolfram von Eschenbach: Parszifál, 1. 1-17.)

 

A földi ólmot Szaturnusz bolygói befolyása és vezetése alakítja, ami azt jelenti, hogy a Szaturnusz „polarizálja” az ólom atomjait. A Szaturnusznak két nézete van. Egyrészt ő a magvető, amely megkristályosító hatásával felépíti a megjelenési formákat. Így alakul ki Szaturnusz hatására testünk, és különösen annak durvaanyagi része, a csontozat. Szaturnuszban másrészt a „kaszás” csontvázát is láthatjuk, amely - ha a kristályosodás túlságosan előrehaladt - újra lebontja azt, ami felépült. Tehát a haldoklás és a halál is az uralma alatt állnak. Ezért nem meglepő, hogy a görög mitológiában Kronosz - a Szaturnusz görög neve - „felfalja gyermekeit”.

Ezért a holló, mint a Szaturnusz madara, először is az elsötétült, elszigetelt éntudat, a mély anyagba süllyedtség és az Istentől való elhagyatottság jelképe. Ha azonban tudatosul bennünk ez az elszigetelt magány, és bűntudat - a fénytől való elkülönültség tudata - fejlődik ki bennünk, akkor máris a nagy változás kezdetén állunk. Ez a felismerés a fény érintéséből keletkezik, mert a sötétség nem tudja önmagát, mint sötétséget megtapasztalni. Ezért is mondjuk, hogy a „belátás egy feltárult kapu” - ez Szaturnusz kapuja. A kereső ember csak akkor tudja levonni a következtetéseket, és feláldozni földi én-tudatát az endúra ösvényén, ha el tudja fogadni azt a fájdalmas felismerést, hogy szó szerint „elsötétült elmével él”. Ezért hangsúlyozza a mitológia sok helyen a holló pozitív oldalát, különleges intelligenciáját, és emiatt ábrázolják az alkímiai jelképrendszerben a hollót gyakran fehér fejjel.

Ebből a pozitív nézőpontból a holló már egy magasabb fejlődési fokon álló ember kifejeződése. Ezenkívül jelképezheti az önkéntes magányt, a külső érzéki világtól való elfordulást és a kezdetben még homályos befelé irányulást. Nem tapasztalja-e meg minden kereső, hogy Szaturnusz befolyása olykor pesszimizmust okoz, és érezteti a Föld lehúzó erejét, melynek bénulással fenyegető vonzását újra és újra tudatos irányulással kell leküzdenie? A megkristályosító Szaturnusz-hatást tehát mindig újra fel kell törni. Nem véletlen, hogy a Szaturnusz jelében a testet és a Földet jelképező kereszt, a félkör - a lélek jele - felett helyezkedik el. A Szaturnusz befolyása alatt álló lélek „magára veszi keresztjét”.

Pentagram 2004/4

A teljes cikk megtekinthető itt

 

Megjelent: 2011. augusztus 17.

A téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek