A szent ősige

Világunk különböző kultúrköreiből számos mítoszt örököltünk, melyek magukban foglalják az őskori emberiség elképzeléseit a világ keletkezéséről, a természeti erők és istenek tevékenységéről, valamint a halál utáni sorsról.

Az Eddában összegyűjtött mítoszok a világ fejlődésének misztériumait ölelik fel. Az Edda az egyetlen egyetemes igazságot fejezi ki különböző, a közönség mindenkori képzelőerejének megfelelő képekben.

 

Erőteljes képeivel az Edda alkalmas kifejező eszköze volt a fürkésző, istenhívő „látónak” arra, hogy belső tapasztalatait és tudását megossza az erre nyitott kortársaival.

Mai világunk egy kozmikus fordulat, a Vízöntő korszak fázisába lépett. A régi misztériumokhoz nincs már visszaút. Kincsük a mikrokozmikus örökségünk rétegeiben rejlik. Testünk szerkezete és tudatunk növekedése azoknak az isteni-szellemi impulzusoknak az eredménye, melyek az ősi messzeségből a közelmúltig nyúlnak. Tovább hatnak bennünk, akkor is, ha már nem vagyunk képesek felismerni őket, Én-né váltunk. Valamikor szellemi erők színtere lévén, ma egyéniségek vagyunk. Az ego-ra vetett büszke pillantásunk vakságot idéz elő. Megtagadjuk a szellemi őserőket, apáinkat és anyáinkat, a bennünk lévő Istent. Így tört meg a kapcsolat Isten és ember között.

Az emberekbe süllyedt Istenek arra várnak, hogy tudatunkra ébredjünk, és megajándékozzanak bennünket az intuícióval. Velünk együtt akarnak a szellem birodalmába térni, miután velünk együtt süllyedtek az anyagba is. Az Eddában összegyűjtött mítoszok ennek a világfolyamatnak a misztériumairól mesélnek.

Pentagram 2010/5

A teljes cikk megtekinthető itt 

Megjelent: 2011. február 26.

A téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek