Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Beszéljük meg

A tiszta hitnek, a lélek erejének kell lennie.

A tiszta hitnek, a lélek erejének kell lennie. „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be oda.” (Lukács 18, 17).
A Szellemi Iskola is ezt az életvitelt ajánlja tanulóinak. A felnőttnek azonban, aki már elvesztette elfogulatlanságát, mintegy vissza kell hódítania a hitét.
A hit, a lélekruha maradványa, amely a tanulót kisgyermekként beburkolta, tulajdonképpen egy tudás, a lelkiismeret.
Vastag burok nőtt köréje külső és belső konfliktusokból, szertefoszlott illúziókból, és az ebből eredő félelmekből, de a hit nem hagyja magát elnyomni, és újra meg újra megszólal.

 

 

A lélek szüntelenül megérinti a személyiséget, és ezt az érintést egy jobb, magasabb élet benyomásai kísérik, amelyet az ember megkísérel különbözőképpen kifejezésre juttatni, a legtöbbször azonban saját magán kívül próbálja megvalósítani. Így viszont újra és újra csalódásban részesül.

Az ideális szerelemről kiderül, hogy mégsem az, az ártatlanság mögött csalás rejtőzik, és a jó szándék ellenére is minden rosszra fordulhat. Minél határozottabban cselekszik az én a legjobb tudása szerint, gyakran annál rosszabb az eredmény. Ez addig folytatódik, amíg az én annyira iszonyú fáradt nem lesz, hogy abbahagy minden erőfeszítést. A vágyakozás azonban megmarad! És éppen ilyenkor szólal meg a lélek.

Kezdetben ezt még nem látja át a személyiség, de a hit, a lélek hangja, most az eddigiektől teljesen eltérő tapasztalatokon vezeti keresztül, amelyek megerősítik a hitét. És amikor a személyiség - talán még vonakodva - elkezd ennek a hitnek megfelelően cselekedni, akkor nagy változások történnek. A hit alapján végrehajtott cselekedetek egy új valóságot teremtenek.

Miért nem ez történik mindenkivel, aki hisz, vagy legalábbis meg van róla győződve, hogy hisz? Miért küzd annyi hívő mindig ugyanazokkal a problémákkal, és miért nem történnek náluk lényeges változások? Miért nincs tartós hatása annak, ha valaki őszintén hisz a bibliai történetekben vagy a Bhagavad Gitában, és úgy cselekszik, ahogyan jónak látja?

Pentagram

Megjelent: 2009. december 13.

Share/Save/Bookmark

Hozzászólások

1 | 2 | 3 >
51. | hephata | 2010. Január 03 19:43 Válasz
Hit teljesen érthető, általam is így megfogalmazott, a többi egymással összefonódó, egymásra épülő szavak, fogalmak. Köszönöm, ízlelgetem a szavakat, és gondolatmenetet... Tisztelem tudásotokat:)

Előzmény: 50. | gogesmagog | 2010. Január 03 15:16

A hit - az én tapasztalásom szerint is - a végső igazság LÉTEZÉSÉNEK belső tapasztalata, tehát valamilyen metafizikai élmény, ettől megingathatatlan. Ezt úgy fogalmaztam meg magamnak,...

50. | gogesmagog | 2010. Január 03 15:16 Válasz
A hit - az én tapasztalásom szerint is - a végső igazság LÉTEZÉSÉNEK belső tapasztalata, tehát valamilyen metafizikai élmény, ettől megingathatatlan. Ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy hiába bizonygatják nekem, hogy szögletes csupor nincs, csak kerek, mikor minden nap szögletes csuporból iszom, vagy legalább egyszer ittam már belőle.
A remény - gondolom - annak belső megtapasztalása, hogy KÖZELEDEM a korábban már felsejlett végső igazság felé.
A szeretet foka pedig annak közvetlen, belső tapasztalása, hogy része vagyok az igazságnak, benne GYÖKEREZEM.

Előzmény: 49. | szotto | 2010. Január 03 13:33

Sajnos nem tudom, meddig hit a hit és honnan számít már reménynek, de talán valaki más erre is tud válaszolni :-)

49. | szotto | 2010. Január 03 13:33 Válasz
Sajnos nem tudom, meddig hit a hit és honnan számít már reménynek, de talán valaki más erre is tud válaszolni :-)

Előzmény: 48. | hephata | 2010. Január 03 12:38

Köszi, hogy írtál ide. Hozzá lehet a reményhez még szólni, kerestem amikor a nyitóoldalról eltűnt, és az elektronikus folyóirat alatt megtaláltam a cikket és írni is lehet ott, csak...

48. | hephata | 2010. Január 03 12:38 Válasz
Köszi, hogy írtál ide. Hozzá lehet a reményhez még szólni, kerestem amikor a nyitóoldalról eltűnt, és az elektronikus folyóirat alatt megtaláltam a cikket és írni is lehet ott, csak körülményes így, gondolom:)
Szerinted mi az a többlet, ami a hithez járul és reménnyé válik? Mi az amit kezdeni kell a hittel és továbblépést a remény felé mi segíti?

Előzmény: 47. | szotto | 2010. Január 03 11:33

A legtöbb embernek van hite. Akár hegyeket is elmozdíthatna vele, csak nem meri megpróbálni. Nem teszi, hanem megáll a hitnél, mert nem tud róla, hogy a hittel kezdenie kell valamit...

47. | szotto | 2010. Január 03 11:33 Válasz
A legtöbb embernek van hite. Akár hegyeket is elmozdíthatna vele, csak nem meri megpróbálni. Nem teszi, hanem megáll a hitnél, mert nem tud róla, hogy a hittel kezdenie kell valamit hogy reménnyé váljon (majd szeretetté). Leéli az életét, a hitbe kapaszkodva. De a hit „csak” az alap, amin elindulhat. Olyan erősen arra neveltek minket, hogy a hit a lényeg, hogy nem merünk továbblépni, attól félve, hogy elveszítjük a birtokunkat (a hitünket).

Előzmény: 46. | szotto | 2010. Január 03 11:17

A „remény” témához már nem lehet hozzászólni, de talán nem baj ha ide írok.

„A hit az én értelmezésemben külső bizonyság nélküli. Belső bizonyosság...

46. | szotto | 2010. Január 03 11:17 Válasz
A „remény” témához már nem lehet hozzászólni, de talán nem baj ha ide írok.

„A hit az én értelmezésemben külső bizonyság nélküli. Belső bizonyosság van mögötte olyan erősen, hogy külső, racionális bizonyság nélkül is valóságként érzekelem. A Te példád szerint, ha jól értelmezem, akkor van remény, amikor megpillantják a partot, tehát van külső megerősítés, valóságalap, ami a beteljesülésnek reális lehetőséget ad. (Bár ez számomra kevesebb a hitnél.) Jól értelmezem? Több külső megerősítést igényel a remény, mint a hit, így értetted?”

A Biblia szerint első a hit. Ami ennél kevesebb, azt ebben az összefüggésben nem említi. Aztán a remény, ami több a hitnél, majd a szeretet, ami a reménynél is több.

Sokáig úgy gondoltam, hogy reménykedem, de hinni még nem tudok benne. Ez a remény bizonyosan nem a Biblia szerinti remény volt. Majd hinni kezdtem, és megértettem, hogy a remény ennél is több kell legyen. Nem a hit helyére lép, ezzel talán kisebb erejűvé válva, hanem mellé. Megmarad a hit és társul hozzá a remény. Már a hit ereje is akkora, hogy „hegyeket lehet vele elmozdítani”, a remény mégis több ennél.

Nem tudom mindenképpen szükséges-e KÜLSŐ megerősítés ahhoz, hogy a hit reménnyé váljon. De valószínűleg attól remény a remény, hogy van valami, legyen az külső vagy belső dolog, ami – mint írtad - a beteljesülésnek reális lehetőséget ad, mintegy látod az utat ami a célig vezet.

45. | szotto | 2010. Január 02 23:19 Válasz
Szabad :-)
Mindent szabad, amivel másokat nem kényszerítünk akaratuk ellenére.

Előzmény: 44. | hephata | 2010. Január 02 22:57

Köszönöm a választ.Még végiggondolom és utána kérdezni fogok,ha szabad:)

44. | hephata | 2010. Január 02 22:57 Válasz
Köszönöm a választ.Még végiggondolom és utána kérdezni fogok,ha szabad:)

Előzmény: 43. | szotto | 2010. Január 02 22:33

A teremtésben (előbb-utóbb) minden megtörténik. Minden lehetőség kihasználásra kerül. Így a bukás is meg kellett történjen, csak azért is, mert lehetséges volt.

Nem hiszem,...

43. | szotto | 2010. Január 02 22:33 Válasz
A teremtésben (előbb-utóbb) minden megtörténik. Minden lehetőség kihasználásra kerül. Így a bukás is meg kellett történjen, csak azért is, mert lehetséges volt.

Nem hiszem, hogy a bukás szükséges része a fejlődésmenetnek. De ez is egy lehetséges út, amin több-kevesebb ember végigmegy.

Mások, látva a bukás következményeit, esetleg már „nem is kaptak kedvet” annak megtapasztalására.

Isten nem várta el egyetlen konkrét embertől sem, hogy „túl korán” egyen a jó és rossz ismeretének fájáról. De aki ezt választotta, annak a tapasztalatai is a mindenséget gazdagítják. A „bukottak” tapasztalatai olyanok, amelyeket csak ők/mi/ szerezhetnek meg, és csak a bukott dialektikában.

Felvetődhet a kérdés, hogy akkor nem „kötelességünk”-e minél több tapasztalatot gyűjtenünk a le nem bukottak okulására?
Az emberek többsége már számtalanszor megélte ugyanazokat a tapasztalatokat. Maradhatunk ezen a világon bármeddig, és ugyanazt a dolgot akárhány oldalról megtapasztalhatjuk, ez szabadságunkban áll, de azzal a mindenség (és mi) már nem fog számottevően gyarapodni.

„Nincs új a Nap alatt!”

----------------------------------------------------

Mi 1 tiltott dologról tudunk. Vajon hány lehet még, amikről csak akkor szerzünk tudomást, ha visszatérünk az eredeti életterületre? Az első hibánkból tanulva vajon nem teszünk-e újabb, teljesen más okból „tilos” dolgot? Nagyobb valószínűséggel nem, mint az aki még nem tapasztalta meg az „engedetlenség” következményeit. Talán ezért becsüli többre az Atya azokat, akik már voltak engedetlenek.

Előzmény: 41. | hephata | 2010. Január 02 21:24

Nagyon köszönöm a választ, igen részletes és érthető volt. Igen, az általad leírtak -mellyel antropozófia kapcsán találkoztam- elég közel áll hozzám és számos nyitott kérdést, egymásnak...

42. | gabesz69 | 2010. Január 02 21:47 Válasz
Azt a gondolatomat is elfogadhatjuk, hogy az élő, életet magába foglaló, tehát önmagát megújítani képes anyag a legerősebb, legtisztább anyag a dialektikában?

Előzmény: 40. | gogesmagog | 2010. Január 02 20:59

igen. Én úgy értelmezem, hogy mindez a teremtés a (szélesen és esszenciálisan értelmezett) Tudat terében zajlik, legvégső értelemben, mint álomtevékenység.

41. | hephata | 2010. Január 02 21:24 Válasz
Nagyon köszönöm a választ, igen részletes és érthető volt. Igen, az általad leírtak -mellyel antropozófia kapcsán találkoztam- elég közel áll hozzám és számos nyitott kérdést, egymásnak való ellenmondó megközelítést szintetizál. Teljesen más ártatlanul, öntudatlanul egység részének lenni, vagy a szabad választás útján egyediséget kimunkált, szabadságot megőrzött egységben levés között. Ami még bennem kérdésként felmerült, hogy mi okból történt, hogy túl korai és túl mélyre ereszkedés. Szükséges része ez a fejlődésmenetnek, vagy nem? És miért hatott így az a valamilyen ok (kísértés) az emberek egy részére, és a többiekre nem? Mennyiben felelős ezért a hatásért az ember, vagy azon embercsoport tulajdonságainak "természetes" következménye? A segítségeteket köszönöm:)

Előzmény: 39. | gogesmagog | 2010. Január 02 20:57

Nyilvánvaló, hogy a valódi metafizikai kérdések mindig sok dimenziósak, ezért nem szabad egy adott értelmezésre redukálni és más megközelítésekkel szembeállítani, kijátszani egymás...

40. | gogesmagog | 2010. Január 02 20:59 Válasz
igen. Én úgy értelmezem, hogy mindez a teremtés a (szélesen és esszenciálisan értelmezett) Tudat terében zajlik, legvégső értelemben, mint álomtevékenység.

Előzmény: 38. | gabesz69 | 2010. Január 02 20:35

Csak úgy gondoltam, hogy ha:
-a teremtés munka, vagyis erő vagyis energia..
-az anyag koncentrált energia..

39. | gogesmagog | 2010. Január 02 20:57 Válasz
Nyilvánvaló, hogy a valódi metafizikai kérdések mindig sok dimenziósak, ezért nem szabad egy adott értelmezésre redukálni és más megközelítésekkel szembeállítani, kijátszani egymás ellen a különböző oldalakat. Inkább a feltárt oldalak szintézisére érdemes törekedni.
A "bukásnak" is több szintje van. Az almarágcsálást lehet "eredendő áldásként" is értelmezni, persze ugyanúgy nem kizárólagosan, mint az "eredendő bűn" értelmezést, amire a mi kultúránk is épül. Az antropozófiai megközelítés is feltár új oldalakat. Pl. azt, hogy a teljességből való (látszólagos) kilépéssel kapott valamit az ember: a SZABAD AKARATOT, a választás lehetőségét, mivel az a lény, aki a tökéletességben tartózkodik, eleve nem képes másra, mint a legtökéletesebbre, az ellenállhatatlan szellemi nyomás eredményeként. Ezzel az ajándékkal pedig egy másik képesség fejlődött ki: az EGYEDISÉG, EGY-ÉNISÉG. Ha elfogadjuk azt az alapfeltevést, hogy Isten azért lépett teremtésbe (így végső értelemben illúzióba), hogy tapasztalatilag ismerje meg önmagát és a végtelen sok lényen keresztül végtelen sok perspektívából szemlélje önmagát, akkor az egyediség megerősítésével Önmaga sokfélesége is jobban körvonalazódik és kibomlik.
Végül az egyediség a szabad akarattal megteremti a SZABADSÁGOT, hogy a Lény csakis Önmagából kiindulva teremtsen, ne a környezet hatására, reflexként. Ha a Lény szellemileg érik és felemeli a Szabadságot, akkor eljut ahhoz a végponthoz, ahol szabadon dönt a szabad választás teljes feladásáról, mert már csak a lehető legjobbat akarja választani. Itt megszűnik a választás reális lehetősége és potencialitásba húzódik. Ám óriási különbség van a korábbi ártatlan, öntudatlan egység, valamint a kiérlelt tisztaság, újra megtalált egység között. Különbség van a választani képtelen és a mást választani nem akaró állapot között.

Ezért történt az anyagvilágokba, az elválasztottságba való leereszkedés, hogy itt, ebben a MŰHELYBEN építse fel az ember ezeket a képességeket. Ám valamilyen okból (kísértés?) az emberek egy része túl korán és túl mélyen ereszkedett le a mélybe és ott az illúziók fogságába került, teljesen belealudva ebbe a tükörvilágba. Így egy sokkal nehezebb és hosszabb körútra került a szabályosan fejlődőkhöz képest, akik azóta az eltévedt emberlégiók segítői.

Előzmény: 37. | hephata | 2010. Január 02 10:23

Ez egy nagyon érdekes gondolatmenet. Sokat gondolkoztam rajta régebben is, hogy is van ez akkor a bukással, miért bukott ki az eredeti élettérből a lélek. "De aki járt a bukott dialektika...

38. | gabesz69 | 2010. Január 02 20:35 Válasz
Csak úgy gondoltam, hogy ha:
-a teremtés munka, vagyis erő vagyis energia..
-az anyag koncentrált energia..

Előzmény: 36. | gogesmagog | 2009. December 30 17:58

Az anyag soha nem hozhat létre tudatot (materializmus). Az anyag a tudat rendezett, geometriába koncentrált figyelme, terméke, miáltal megtapasztalja önmagát a maga teremtette tükrök...

37. | hephata | 2010. Január 02 10:23 Válasz
Ez egy nagyon érdekes gondolatmenet. Sokat gondolkoztam rajta régebben is, hogy is van ez akkor a bukással, miért bukott ki az eredeti élettérből a lélek. "De aki járt a bukott dialektika útján, az értékesebb tapasztalatokat (is) szerzett, mint aki nem." Hagyományos személyiségemből fakadó igazságérzetem felhördült, hogy aki eltévelyedett, azt hogy lehet értékelni jobban, mint aki nem. De azóta kezdem érteni, hogy a tapasztalatok megszerzése egyfajta gazdagodás is, ami a többiek -a bukott dialektika útján nem járók számára is hasznos. Talán. De akkor az egész bűnös, bukott lélek elmélet kicsit árnyaltabbá válik, nem? Írjatok erről pár gondolatot kérlek.

Előzmény: 24. | szotto | 2009. December 27 11:46

A bukott dialektikában valóban minden az ellentétek összegzéséből születik meg. Az eredeti természetben valószínűleg másképp van. De aki járt a bukott dialektika útján, az értékesebb...

36. | gogesmagog | 2009. December 30 17:58 Válasz
Az anyag soha nem hozhat létre tudatot (materializmus). Az anyag a tudat rendezett, geometriába koncentrált figyelme, terméke, miáltal megtapasztalja önmagát a maga teremtette tükrök által.
Figyelem: ilyen értelemben személyiségtudat sincsen. A személyiségnek, mint finomanyagi rendszernek nincs tudata. Hanem a tudat egy része esett csapdába a személyiség tükörszobájában, a hamis beazonosulások foglyaként. Ez a személyiségtudat.

Előzmény: 35. | gabesz69 | 2009. December 29 21:26

A tudat anyagtalan!
Önmagából veti ki az anyagtalant!
Az élő,az önmagát megújítani képes legerősebb anyag hozza létre, veti ki magából a tudatot.
A tudatot,ami...

35. | gabesz69 | 2009. December 29 21:26 Válasz
A tudat anyagtalan!
Önmagából veti ki az anyagtalant!
Az élő,az önmagát megújítani képes legerősebb anyag hozza létre, veti ki magából a tudatot.
A tudatot,ami tiszta,független, anyaghoz nem kötött!
A tudatot, ami képes létrehozni az anyagtalant!

asszem..

Előzmény: 34. | gogesmagog | 2009. December 29 16:57

Nem tudom hogyan érted a körfolyamatot.

34. | gogesmagog | 2009. December 29 16:57 Válasz
Nem tudom hogyan érted a körfolyamatot.

Előzmény: 33. | gabesz69 | 2009. December 28 23:42

"anyagtalan meg a tudatból lesz"

Igen! Erre gondoltam!
Ha a tudat anyagtalan, akkor kör bezárul!
Nem?

33. | gabesz69 | 2009. December 28 23:42 Válasz
"anyagtalan meg a tudatból lesz"

Igen! Erre gondoltam!
Ha a tudat anyagtalan, akkor kör bezárul!
Nem?

Előzmény: 29. | gogesmagog | 2009. December 27 19:06

"Lehet, hogy tévesen, de úgy gondolom, az anyagtalanból lesz az anyag, az anyagból az élettelen, az élettelenből az élő, az élőből a tudat."

Nem, nem egészen. Az anyagtalanból...

32. | szotto | 2009. December 27 21:35 Válasz
:-)

Előzmény: 31. | gabesz69 | 2009. December 27 20:51

Nagyon köszönöm!

1 | 2 | 3 >
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,