Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Beszéljük meg

A tiszta hitnek, a lélek erejének kell lennie.

A tiszta hitnek, a lélek erejének kell lennie. „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be oda.” (Lukács 18, 17).
A Szellemi Iskola is ezt az életvitelt ajánlja tanulóinak. A felnőttnek azonban, aki már elvesztette elfogulatlanságát, mintegy vissza kell hódítania a hitét.
A hit, a lélekruha maradványa, amely a tanulót kisgyermekként beburkolta, tulajdonképpen egy tudás, a lelkiismeret.
Vastag burok nőtt köréje külső és belső konfliktusokból, szertefoszlott illúziókból, és az ebből eredő félelmekből, de a hit nem hagyja magát elnyomni, és újra meg újra megszólal.

 

 

A lélek szüntelenül megérinti a személyiséget, és ezt az érintést egy jobb, magasabb élet benyomásai kísérik, amelyet az ember megkísérel különbözőképpen kifejezésre juttatni, a legtöbbször azonban saját magán kívül próbálja megvalósítani. Így viszont újra és újra csalódásban részesül.

Az ideális szerelemről kiderül, hogy mégsem az, az ártatlanság mögött csalás rejtőzik, és a jó szándék ellenére is minden rosszra fordulhat. Minél határozottabban cselekszik az én a legjobb tudása szerint, gyakran annál rosszabb az eredmény. Ez addig folytatódik, amíg az én annyira iszonyú fáradt nem lesz, hogy abbahagy minden erőfeszítést. A vágyakozás azonban megmarad! És éppen ilyenkor szólal meg a lélek.

Kezdetben ezt még nem látja át a személyiség, de a hit, a lélek hangja, most az eddigiektől teljesen eltérő tapasztalatokon vezeti keresztül, amelyek megerősítik a hitét. És amikor a személyiség - talán még vonakodva - elkezd ennek a hitnek megfelelően cselekedni, akkor nagy változások történnek. A hit alapján végrehajtott cselekedetek egy új valóságot teremtenek.

Miért nem ez történik mindenkivel, aki hisz, vagy legalábbis meg van róla győződve, hogy hisz? Miért küzd annyi hívő mindig ugyanazokkal a problémákkal, és miért nem történnek náluk lényeges változások? Miért nincs tartós hatása annak, ha valaki őszintén hisz a bibliai történetekben vagy a Bhagavad Gitában, és úgy cselekszik, ahogyan jónak látja?

Pentagram

Megjelent: 2009. december 13.

Share/Save/Bookmark

Hozzászólások

< 1 | 2 | 3 >
31. | gabesz69 | 2009. December 27 20:51 Válasz
Nagyon köszönöm!

Előzmény: 30. | gabesz69 | 2009. December 27 20:41

"Az én eltűnése tulajdonképpen minden „tulajdonunk” „szabadon engedése”."

Meggyőztél!

30. | gabesz69 | 2009. December 27 20:41 Válasz
"Az én eltűnése tulajdonképpen minden „tulajdonunk” „szabadon engedése”."

Meggyőztél!

Előzmény: 28. | szotto | 2009. December 27 17:28

„Ha az ellentétek összegzése a dialektikus születés és a megszületett eredmény is mindig két pólusú, akkor visszajutott a kérdéshez!
Mi az "én" ellentétpárja?
Mi...

29. | gogesmagog | 2009. December 27 19:06 Válasz
"Lehet, hogy tévesen, de úgy gondolom, az anyagtalanból lesz az anyag, az anyagból az élettelen, az élettelenből az élő, az élőből a tudat."

Nem, nem egészen. Az anyagtalanból lesz az anyag, ez stimmel. Viszont az anyagtalan meg a tudatból lesz. Istent leginkább korlátlan, tiszta és tömény tudatnak foghatnánk fel. Az anyagból - feltéve, ha annak igen finom, fizikaitól távoli formáit tekintjük - lesz az élet, végül az élőből lesz az "élettelen". Minden szellemi tudomány kinyilatkoztatás ezt tartalmazza. A másik változatot (anyag - élettelen - élő - tudat) a materialista tudomány állítja.

Előzmény: 23. | gabesz69 | 2009. December 27 08:53

Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, hogy minden az ellentétek összegzéséből születik meg!
A határ, itt és ott eredményéből, a teher a nehéz és a könnyű ismeretéből stb.

28. | szotto | 2009. December 27 17:28 Válasz
„Ha az ellentétek összegzése a dialektikus születés és a megszületett eredmény is mindig két pólusú, akkor visszajutott a kérdéshez!
Mi az "én" ellentétpárja?
Mi szűnik ég meg az "én" eltűnésével?”

Nincs olyan, hogy én. Különváltság van, ami nem normális állapot, ezért csak úgy tartható fenn, ha a szabadon áramló „energiát”, vagyis annak minél nagyobb részét megpróbáljuk magunkhoz láncolni. Ez ettől még nem lesz a saját tulajdonunk, de mi azt hisszük róla, hogy az. Ezt az áramlást csak úgy tudjuk helyhez kötni, ha szembe állítunk vele egy vele ellentétes „dolgot”. Így az én minden alkotórésze két ellentétes elemből áll. Ő maga saját ellentétpárja. Az én eltűnése tulajdonképpen minden „tulajdonunk” „szabadon engedése”.

-----------------------------------------------

„Ezt nem értem!
Ahol nincs jelen a levegő(pl. a víz vagy a föld alatt), ott nincs jelen Isten?
Ahol van levegő, (pl. egy búvár palackjában), ott jelen van?”

Meg tudod érteni, csak gondolkozz rajta :-)

Előzmény: 25. | gabesz69 | 2009. December 27 14:33

Ha az ellentétek összegzése a dialektikus születés és a megszületett eredmény is mindig két pólusú, akkor visszajutott a kérdéshez!
Mi az "én" ellentétpárja?
Mi szűnik...

27. | szotto | 2009. December 27 17:08 Válasz
De lehet... :-)

Előzmény: 26. | gabesz69 | 2009. December 27 14:35

hehe!

"De aki járt a bukott dialektika útján, az értékesebb tapasztalatokat (is) szerzett, mint aki nem."

Az nem lehet, hogy ez a válasz?

26. | gabesz69 | 2009. December 27 14:35 Válasz
hehe!

"De aki járt a bukott dialektika útján, az értékesebb tapasztalatokat (is) szerzett, mint aki nem."

Az nem lehet, hogy ez a válasz?

Előzmény: 22. | szotto | 2009. December 26 22:52

Sajnos nem tudom mire gondolt Jézus, mikor ezeket a szavakat mondta.
Te tudod?

25. | gabesz69 | 2009. December 27 14:33 Válasz
Ha az ellentétek összegzése a dialektikus születés és a megszületett eredmény is mindig két pólusú, akkor visszajutott a kérdéshez!
Mi az "én" ellentétpárja?
Mi szűnik ég meg az "én" eltűnésével?

Miért tartom fontosnak ezt a kérdést?!

------------------------
"Kérlek! Kérlek!! Érts meg!
Te mindig velem voltál és mindenem a tiéd!
De MA ÚGY ILLETT, hogy vigadjunk!
Mert Ő meghalt, de feltámadott!
Elveszett, de megkerült!"

Jobban örül! De nem tart senkit sem többre vagy kevesebbre!



Azt mondják, a Gonosz legnagyobb trükkje az volt, hogy elhitette a világgal, Ő nem létezik!
De ezzel együtt azt is elhitette a világgal, hogy a Jó sem létezik!

____________

Ezt nem értem!
Ahol nincs jelen a levegő(pl. a víz vagy a föld alatt), ott nincs jelen Isten?
Ahol van levegő, (pl. egy búvár palackjában), ott jelen van?

Előzmény: 24. | szotto | 2009. December 27 11:46

A bukott dialektikában valóban minden az ellentétek összegzéséből születik meg. Az eredeti természetben valószínűleg másképp van. De aki járt a bukott dialektika útján, az értékesebb...

24. | szotto | 2009. December 27 11:46 Válasz
A bukott dialektikában valóban minden az ellentétek összegzéséből születik meg. Az eredeti természetben valószínűleg másképp van. De aki járt a bukott dialektika útján, az értékesebb tapasztalatokat (is) szerzett, mint aki nem.
Jézus egyik példabeszédében az áll, hogy az atya az eltévelyedett majd megtért fiút többre értékelte, mint azt, aki mindig nála maradt.

--------------------------------------------------------
A legfinomabb anyag a levegő.
A legfinomabb levegő a lélek.
A legfinomabb lélek a szellem.
A legfinomabb szellem Isten.
(Az egyiptomi ős-gnózis II.kt. XXX)

Előzmény: 23. | gabesz69 | 2009. December 27 08:53

Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, hogy minden az ellentétek összegzéséből születik meg!
A határ, itt és ott eredményéből, a teher a nehéz és a könnyű ismeretéből stb.

23. | gabesz69 | 2009. December 27 08:53 Válasz
Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, hogy minden az ellentétek összegzéséből születik meg!
A határ, itt és ott eredményéből, a teher a nehéz és a könnyű ismeretéből stb.
A fal, az építés eredménye! És anyagba foglalt lehetősége a rombolásnak!

hehe!
Lehet, hogy tévesen, de úgy gondolom, az anyagtalanból lesz az anyag, az anyagból az élettelen, az élettelenből az élő, az élőből a tudat.
Itt vagyok egy kicsit elakadva, mert jó lenne ismerni a tudat anyagát és mértéket!
Mert ha ezek nem léteznek, akkor lehet, hogy a tudat anyagtalan.
Így visszaérkeznénk az anyagtalanhoz.
Érthető lenne a gondolat, ahol a kezdet, ott a vég!

Előzmény: 21. | szotto | 2009. December 26 22:46

Az én nem egy bizonyos „valami”, hanem ellentétek összessége, amik fenntartják egymást, én-t képezve.

A következő sajnos nem a saját tapasztalatom, de valami...

22. | szotto | 2009. December 26 22:52 Válasz
Sajnos nem tudom mire gondolt Jézus, mikor ezeket a szavakat mondta.
Te tudod?

Előzmény: 19. | gabesz69 | 2009. December 26 21:23

Elfogadom a gondolatot!

De akkor mit jelent az, hogy:
"Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és...

21. | szotto | 2009. December 26 22:46 Válasz
Az én nem egy bizonyos „valami”, hanem ellentétek összessége, amik fenntartják egymást, én-t képezve.

A következő sajnos nem a saját tapasztalatom, de valami olyasmi lehet, hogy a tudat nem ezekben az ellentétekben „él”, hanem minden létezőben és nemlétezőben ami a dialektikában és a statikában van - vagy nincs.

Előzmény: 20. | gabesz69 | 2009. December 26 22:33

Felmerült bennem még egy kérdés, amire szerintem fontos lenne megtalálni a választ!

Tudjuk, hogy a dialektikában minden az ellentétpárjával együtt képes csak létezni!

20. | gabesz69 | 2009. December 26 22:33 Válasz
Felmerült bennem még egy kérdés, amire szerintem fontos lenne megtalálni a választ!

Tudjuk, hogy a dialektikában minden az ellentétpárjával együtt képes csak létezni!
Ha megszüntetem a fehéret, eltűnik a fekete is!

Az énnek vajon mi az ellentétpárja?
Mi szűnik meg még, amikor megszűnik az én?!


Előzmény: 18. | szotto | 2009. December 26 19:46

Nem szántam hangzatos kijelentésnek...
Akkor érünk „célba”, ha az énünk eltűnt. Saccolgathatjuk mennyi út áll még előttünk, de ezt az énünk teszi. Az énünk folyton...

19. | gabesz69 | 2009. December 26 21:23 Válasz
Elfogadom a gondolatot!

De akkor mit jelent az, hogy:
"Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából." (Mt 13:52)

Előzmény: 18. | szotto | 2009. December 26 19:46

Nem szántam hangzatos kijelentésnek...
Akkor érünk „célba”, ha az énünk eltűnt. Saccolgathatjuk mennyi út áll még előttünk, de ezt az énünk teszi. Az énünk folyton...

18. | szotto | 2009. December 26 19:46 Válasz
Nem szántam hangzatos kijelentésnek...
Akkor érünk „célba”, ha az énünk eltűnt. Saccolgathatjuk mennyi út áll még előttünk, de ezt az énünk teszi. Az énünk folyton azt tervezgeti, hogy ő lép majd be az új életterületre. Mivel vágyik erre, próbál olyanná válni, hogy beléphessen oda. Elképzeli, milyennek kell ehhez lennie, ezért azt is „tudja” mennyit kell még változnia, vagyis mennyi út áll még előtte.

De az énnek nem kell semmilyenné válnia. Az énnek meg kell halnia. Nem számít hányszor teszi meg a hátralévő utat a megszabadulásig. A cél mindig tovább megy, így mindig újabb és újabb megteendő útszakaszok keletkeznek...

Előbb-utóbb eljöhet az a pont, amikor az én már nem próbál valamit tenni, hanem csak arra törekszik – még csak nem is törekszik! – hogy ha nem szükséges, ne tegyen meg valamit. Próbál elcsendesedni. Ekkor már nem számítgatja a hátralévő utat, mert felismerte, hogy nem képes azt felmérni...
A mások előtt álló utat ugyanebből az okból szintén nem próbálja megállapítani, ezért próbál nem ítélkezni mások semmilyen dolgában.

Előzmény: 16. | gabesz69 | 2009. December 21 17:22

"A Gnózis ösvényén más a helyzet. Aki felméri, mennyi út van még előtte, az már elhibázta..."

Nos,-ha szabad ilyet mondanom-elgondolkoztam ezen a mondaton.
Meg...

17. | aranyhorda | 2009. December 25 10:31 Válasz
"Az ember – individuális és a kollektív – földi életének alapbeállítottságát, önmagához és a maga körül megtapasztalt világhoz való fundamentális viszonyát minden esetben a transzcendenciához való viszonya határozza meg. Amikor az éghez való viszony már nem befolyásolja a földhöz való viszonyt, vagyis amikor a vallásosság és a vallástalanság ugyanabban a formában jelenik meg a világban, akkor valójában már az éghez való viszonyban is csupán névleges különbség létezik. Ahol a gyümölcs azonos, ott a gyökérnek – vagy más megközelítésből, a magnak – is azonosnak kell lennie. Amikor a vallásos és a vallástalan ember közötti különbség kimerül a vallásosság, illetve vallástalanság puszta tényében, akkor valóságos különbség már nincsen közöttük. A puszta "hit" nem előny, csupán egy lehetőség, egy esély, s mint ilyen, önmagában véve sokkal inkább hátrány – mert egy olyan lehetőség, amellyel nem élnek, mindig rosszabb, mint annak puszta hiánya. "
/Buji Ferenc/

16. | gabesz69 | 2009. December 21 17:22 Válasz
"A Gnózis ösvényén más a helyzet. Aki felméri, mennyi út van még előtte, az már elhibázta..."

Nos,-ha szabad ilyet mondanom-elgondolkoztam ezen a mondaton.
Meg kell hagyni, igen hangzatos kijelentés, de mélyebben átgondolva nem biztos, hogy helyes!

Bármilyen, a földi életben ránk bízott feladatnak mi vagyunk a megoldása!
A mi, vagy hívhatjuk énnek is, rendelkeznie kell a feladat megoldásához szükséges
tudással, tapasztalattal, erénnyel, erővel stb.
Az ember ezen tulajdonságaiból kovácsolhat eredményt a dialektikában!
Egy lelkiismeretes, helyes eredményre törekvő ember felméri ezeket az adottságait!
De felméri hiányosságait is!
Megvizsgálja azt is, hogy hiányzik e olyan ismeret a tudattárából, mely feltétlenül
szükséges a megoldás eléréséhez!
Ha hiányt tapasztal (ez a gyakoribb eset!), megpróbálja pótolni azt!
És itt jelentkezik az én problémám a fenti gondolattal szemben!

Ha nem tudjuk, hogy mi a feladat, hogy tudunk felkészülni rá?!

Ismernünk kell az út viszontagságait ahhoz, hogy végig tudjunk rajta menni!
Ismerjük is!
Ettünk a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből!
Már nem vezet minket a szent szellem, a tudatunk irányít!
A szellem csak sugallatokat, tanácsokat ad!
A tudat dönt!
A szellemnek egyetlen eszköz maradt a kezében, mellyel a tudatot szent! módon
befolyásolni tudja!
Ez pedig a hit!

Azt gondolom, nem az a hitét vesztett ember, aki nem hisz Istenben!
Nem az, aki nem tartja igaznak a Szentírás szavait!
Az a hitét vesztett ember, aki nem hisz a lelkében megszólaló szellem szavának!
Aki nem hallgat azokra az üzenetekre, ami - ha szabad így mondani- forró dróton
közvetlenül jönnek a Teremtőtől!
Talán erről tanúskodnak a Biblia sorai is!
"Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben."

Tehát, ne ítéljük el mások, a Teremő iránt tett cselekedeteit, mert nem ismerhetjük más
ember erejét, tudását és lelkének titkait!

asszem..



15. | gabesz69 | 2009. December 20 22:32 Válasz
"mennyi út van még előtte, az már elhibázta.."
Ez így igaz! De a munkával kifejezett hasonlatommal nem ezt próbáltam kifejezni.
Inkább a "lassan jutunk messzire" és a "készülj a legrosszabbra és legnehezebbre, és akkor csak jobb jöhet közbe" gondolatokra próbáltam célozni!

Szerintem az ember a korlátait nem tudja figyelmen kívül hagyni!
Túl tud nőni rajtuk és akkor azok megszűnnek!
De ne feledjük!
A Teremtő is szabályok. törvények szerint ítél és dönt!
Gondoljunk csak Ábrahám közbenjárása! (Ter 18)
Igaz, hogy a törvényeket maga a Teremtő állította fel!
De ezeket a törvényeket nem csak betartatja, hanem be is tartja!
Önmagunk is hasonló szabályokat és törvényeket álltunk fel magunkkal és másokkal szemben, amikor más emberek sorsa és léte (pl. család, gyerek)
függ a személyünktől!

"Akinek van hite, annak alapköve a megszabadulásban - vagy nevezzük bárhogyan is - való hit."

Képzeljük el, hogy egy gazdag és nagy vállalat tulajdonosának a fiai vagyunk! Ezt a céget az apánk hozta létre!
Mi vagyunk majdan az örökösei.

Mi a feladatunk?!
Kiolvasni pár ÁBC-és könyvet, bemagolni az egyszeregyet, megenni a spenótot és este visszadumálás nélkül megmosni a fogunkat?!
Szerintem nem!
Esetleg megkapjuk ajándékba, mert mi vagyunk a saját "törvényeink" szerinti örökösök?
Soha nem adnak ajándékot azért, hogy szeressünk!
Ajándékot azért adnak, mert szeretünk!
Ez sem járható út!

Szerintem csak akkor bízzák ránk a cég vezetését ha olyanná tudunk válni, mint az apánk!
Ha apánk mindent átadna nekünk és mi befogadnánk!
Csak akkor válunk igazán megfelelő irányítóvá!
Viszont akkor már másodlagos lesz a cég!
Vezethetjük apánk vállalatát, vagy (mivel képesek vagyunk rá) alapíthatunk saját céget!
Szerintem az a legvalószínűbb, hogy a mi cégünk és a apánk cége fuzionál,
mindegy ki vezeti, hiszen apa és fiú ugyanolyan, döntéseik is ugyanazok lesznek!

Előzmény: 14. | szotto | 2009. December 20 17:28

"Jobb az, ha valaki reggel úgy mér föl egy munkát, hogy egy nap alatt nem tud végezni vele, de délben már elkészül, mint az, ha valaki kevély módon azt gondolja, hogy párperces rutinfeladat...

14. | szotto | 2009. December 20 17:28 Válasz
"Jobb az, ha valaki reggel úgy mér föl egy munkát, hogy egy nap alatt nem tud végezni vele, de délben már elkészül, mint az, ha valaki kevély módon azt gondolja, hogy párperces rutinfeladat előtt áll, pedig valójában képtelen megoldani a feladatot!"

A dialektikus életben ez valóban így van.
A Gnózis ösvényén más a helyzet. Aki felméri, mennyi út van még előtte, az már elhibázta...
Az ösvényen csak haladni lehet, lehetőleg minél gyorsabban, amennyire a korlátaink és kötöttségeink engedik. Sőt! Épp a kötöttségeink figyelembevételét MELLŐZVE érdemes haladni. Ekkor ugyanis a vélt korlátok nem tudnak meggátolni, a valódiak leküzdéséhez pedig segítséget kapunk.
Hogy ebben az életünkben elérjük-e a megszabadulást, azt nem tudhatjuk. De ha VALÓBAN el szeretnénk érni, akkor halálunk előtt, vagy után megkapjuk azt, ajándékba!

Akinek van hite, annak alapköve a megszabadulásban - vagy nevezzük bárhogyan is - való hit.
Az olyan hitnek nincs értelme, amelyik azt mondja: esetleg megtörténhet, de ki tudja...
A hit attól hit, hogy az ember "biztos benne" hogy valóra válik.
A hit persze nem úgy indul, hogy az ember "biztos benne". Először csak pislákoló lángocska, ami irányulásunktól függően egyre növekedhet.

Az ösvényen a megszabadulásba való belépés nem a végcél, hanem a tulajdonképpeni kezdet. Kezdete egy olyan útnak, amelynek soha nincs és nem is lehet vége. Ott a lehetőségek végtelenek...

Előzmény: 12. | gabesz69 | 2009. December 20 14:29

Isten útjai kifürkészhetetlenek!
Asszem, így szokták mondani!

Nos nézzük, ki a NEM borissza ember!
KI az, aki biztosan ellen tud állni a szőlő gyümölcsének...

13. | aranyhorda | 2009. December 20 17:27 Válasz
Talán igen...de az is lehet, hogy akkor még nem kiválasztott.
Hívatottnak az, ez tiszta.
Azután kiválasztódik-
ez az ún. gnosztikus darwinizmus

Előzmény: 10. | gabesz69 | 2009. December 20 00:02

De ki az a halandó, aki meg tudja ítélni, hogy mi szolgálja az utat és mi nem!
Ki tudja teljes bizonyossággal megítélni, hogy mi szükséges, vagy nem szükséges az út megtételéhez?!

12. | gabesz69 | 2009. December 20 14:29 Válasz
Isten útjai kifürkészhetetlenek!
Asszem, így szokták mondani!

Nos nézzük, ki a NEM borissza ember!
KI az, aki biztosan ellen tud állni a szőlő gyümölcsének bódítóan gyöngyöző csábításának?
Aki soha nem ivott még bort?
Vagy az, aki elől eldugták a borospince kulcsát?
Esetleg az, aki fél attól, hogy az anyósa megérzi rajta a bor szagát?
Szerintem egyik sem! (ebben biztos vagyok!)

Szerintem az, aki ivott már bort, esetleg le is ittasodott már tőle!
Ismeri annak rossz, de annak jó világát is, pontosan tudja, mit várhat vagy nem várhat tőle!
Ismereteit összegezve, ezekből belátásra jutva, békésen ücsörög Tokaj valamelyik borospincéjében és vizet iszogat!

Asszem, mivel jó és rossz egyazon fán érlelődik, ember legyen a talpán, aki különbséget tudjon tenni a hasznos és nem hasznos cselekedetek között!

Az ördög mindig a részletekben van megbújva, azokban a részletekben, amik csak a gyakorlati megvalósításnál mutatkoznak meg!
Jobb az, ha valaki reggel úgy mér föl egy munkát, hogy egy nap alatt nem tud végezni vele, de délben már elkészül, mint az, ha valaki kevély módon azt gondolja, hogy párperces rutinfeladat előtt áll, pedig valójában képtelen megoldani a feladatot!

Előzmény: 11. | szotto | 2009. December 20 12:18

Az a halandó, aki tudja olvasni a rotát és meg tudja különböztetni a 6. és 7. kozmikus terület fényeit, csak az képes ezt megítélni. Persze az már valószínűleg nem halandó :-)

< 1 | 2 | 3 >
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,