Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Beszéljük meg

A tiszta hitnek, a lélek erejének kell lennie.

A tiszta hitnek, a lélek erejének kell lennie. „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be oda.” (Lukács 18, 17).
A Szellemi Iskola is ezt az életvitelt ajánlja tanulóinak. A felnőttnek azonban, aki már elvesztette elfogulatlanságát, mintegy vissza kell hódítania a hitét.
A hit, a lélekruha maradványa, amely a tanulót kisgyermekként beburkolta, tulajdonképpen egy tudás, a lelkiismeret.
Vastag burok nőtt köréje külső és belső konfliktusokból, szertefoszlott illúziókból, és az ebből eredő félelmekből, de a hit nem hagyja magát elnyomni, és újra meg újra megszólal.

 

 

A lélek szüntelenül megérinti a személyiséget, és ezt az érintést egy jobb, magasabb élet benyomásai kísérik, amelyet az ember megkísérel különbözőképpen kifejezésre juttatni, a legtöbbször azonban saját magán kívül próbálja megvalósítani. Így viszont újra és újra csalódásban részesül.

Az ideális szerelemről kiderül, hogy mégsem az, az ártatlanság mögött csalás rejtőzik, és a jó szándék ellenére is minden rosszra fordulhat. Minél határozottabban cselekszik az én a legjobb tudása szerint, gyakran annál rosszabb az eredmény. Ez addig folytatódik, amíg az én annyira iszonyú fáradt nem lesz, hogy abbahagy minden erőfeszítést. A vágyakozás azonban megmarad! És éppen ilyenkor szólal meg a lélek.

Kezdetben ezt még nem látja át a személyiség, de a hit, a lélek hangja, most az eddigiektől teljesen eltérő tapasztalatokon vezeti keresztül, amelyek megerősítik a hitét. És amikor a személyiség - talán még vonakodva - elkezd ennek a hitnek megfelelően cselekedni, akkor nagy változások történnek. A hit alapján végrehajtott cselekedetek egy új valóságot teremtenek.

Miért nem ez történik mindenkivel, aki hisz, vagy legalábbis meg van róla győződve, hogy hisz? Miért küzd annyi hívő mindig ugyanazokkal a problémákkal, és miért nem történnek náluk lényeges változások? Miért nincs tartós hatása annak, ha valaki őszintén hisz a bibliai történetekben vagy a Bhagavad Gitában, és úgy cselekszik, ahogyan jónak látja?

Pentagram

Megjelent: 2009. december 13.

Share/Save/Bookmark

Hozzászólások

< 1 | 2 | 3
11. | szotto | 2009. December 20 12:18 Válasz
Az a halandó, aki tudja olvasni a rotát és meg tudja különböztetni a 6. és 7. kozmikus terület fényeit, csak az képes ezt megítélni. Persze az már valószínűleg nem halandó :-)

Amíg erre nem vagyunk képesek, csak a szívünkre hallgathatunk, és mindig azt választhatjuk, ami a megítélésünk szerint a legnagyobb valószínűséggel hozzásegít a választott célunk eléréséhez, és elkerüljük azt, ami ezt gátolná. Nem szükséges amiatt aggodalmaskodni, nem döntöttünk-e rosszul. De annak tudatában kell lennünk, hogy az összes döntésünket a valóság valódi ismerete nélkül hoztuk meg. Ezért fontos, hogy ne ragaszkodjunk az eddigi dolgainkhoz. Ha bármiről kiderül, hogy nem szolgálja a célunkat, tudnunk kell elengedni azt.

Előzmény: 10. | gabesz69 | 2009. December 20 00:02

De ki az a halandó, aki meg tudja ítélni, hogy mi szolgálja az utat és mi nem!
Ki tudja teljes bizonyossággal megítélni, hogy mi szükséges, vagy nem szükséges az út megtételéhez?!

10. | gabesz69 | 2009. December 20 00:02 Válasz
De ki az a halandó, aki meg tudja ítélni, hogy mi szolgálja az utat és mi nem!
Ki tudja teljes bizonyossággal megítélni, hogy mi szükséges, vagy nem szükséges az út megtételéhez?!
(ha vak vezeti világtalant, mindketten gödörbe esnek!)

A Matrixban Neo elmegy az orákulumhoz, hogy megtudja tőle, valóban ő a kiválasztott.
Az orákulum nemmel válaszol!
Mert az orákulum mondja, amit ott és akkor hallania kell!
Mert csak így tud kiválasztottá válni!

Előzmény: 8. | szotto | 2009. December 19 20:46

Két irányból kapunk sugallatokat. Az egyik ez a világ, a másik nem ez.

A Gnózis azt akarja, hogy aki rálépett az ösvényre, az minél előbb elérje a célt. Nem a következő,...

9. | szotto | 2009. December 19 20:54 Válasz
Az utolsó lépés a megszabaduláshoz nem rajtunk múlik, hanem azt ajándékba kapjuk. "Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges". Törekednünk kell rá, hogy ehhez az utolsó lépéshez minél közelebb kerüljünk, akár életünk során, akár utána válik is aktuálissá.

Előzmény: 8. | szotto | 2009. December 19 20:46

Két irányból kapunk sugallatokat. Az egyik ez a világ, a másik nem ez.

A Gnózis azt akarja, hogy aki rálépett az ösvényre, az minél előbb elérje a célt. Nem a következő,...

8. | szotto | 2009. December 19 20:46 Válasz
Két irányból kapunk sugallatokat. Az egyik ez a világ, a másik nem ez.

A Gnózis azt akarja, hogy aki rálépett az ösvényre, az minél előbb elérje a célt. Nem a következő, vagy azutáni életben, nem is a mostani végén, hanem a mostani folyamán, minél előbb, hogy azt az időt, amit még itt kell töltenünk, már megszabadultakként éljük le. Így szolgálhatjuk legjobban az „utánunk jövőt”.
Az a nézet, hogy erre ráérünk később is, bizonyos, hogy a dialektika érdekét szolgálja.

Az egy másik kérdés, hogy a megszabadulást leggyorsabban a nemcselekvéssel érhetjük el. De ez biztos, hogy nem a halogatást jelenti.

Előzmény: 6. | aranyhorda | 2009. December 15 08:54

Lehet:))
Mindenesetre nekem inkább az jön át, hogy nem magának dolgozik. Olyasmi, mint a gondos szülő, jellemzően anyai magatartás:nem nekem vagyok, hanem neked gyermekem.

7. | gabesz69 | 2009. December 18 22:12 Válasz
Mindenkit más út vezet el a megvilágosodáshoz!"

Vajon mikor Saul elindult Jeruzsálemből, ki tudta, hogy Damaszkuszba Pál apostol fog megérkezni?
Szerintem még Saul sem!"

Azt gondolom, ember nem képes megítélni a pillanat súlya alatt, hogy a másik ember, vagy akár a saját cselekedete Istenhez közelebb vagy távolabb viszi!

Nem rég egy ismerősöm azt mondta, hogy ő hisz Istenben, de haragszik rá, nem szereti!
Furcsa gondolatnak éreztem!
Aztán pár napja azt olvastam:"először büntetés, aztán törvény, majd kegyelet.."

Asszem ő már érzi!
Csak még büntetésnek érzi!
Talán ez az első lépés!
Térdre rogyni és az ég felé kiáltani!
Uram! Miért teszed ezt velem!!

Mert igazán csak térden állva és szívben meghasadva lehet meglátni az igazságot és kezdetét venni a törvény megértésének!

Ha valaki azt mondja: Gyenge vagyok!
Az belátja..
És Ő még erősödhet!
Belátta és tudja, h gyenge, erősödnie kell!
Sőt! Talán már erős is!
Mert be merte látni!

asszem..

Előzmény: 2. | aranyhorda | 2009. December 14 17:52

Tegnap egy nagyon jó barátommal beszélgettem, aki azt mondta, hogy szerinte ő nem elég tiszta ahhoz, ahogy a művet megvalósítsa, de folyamatosan dolgozik a szív megtisztításán, hogy...

6. | aranyhorda | 2009. December 15 08:54 Válasz
Lehet:))
Mindenesetre nekem inkább az jön át, hogy nem magának dolgozik. Olyasmi, mint a gondos szülő, jellemzően anyai magatartás:nem nekem vagyok, hanem neked gyermekem.
Ez lehet, hogy ódivatú, viszont ez a természetes.
És ha belegondolunk abba,mert talán még nem tudatos, hogy ez megelőlegezése annak, hogy "nem én, hanem a másik", akkor a "kishitűségből", "halogatásból" egy egészen nagyszerű dolog kerekedhet.
Csak konkrétan ki kell jelölnünk, hogy ki is az a következő.
Nem?

Előzmény: 4. | NagyG | 2009. December 14 23:18

Ez számomra kicsit furcsa, halogató megközelítés: nem vagyok elég tiszta, de dolgozom az ügyön, hogy a következő inkarnációban, majd esetleg…. Lehet, hogy a konkrét esetben ez...

5. | gabesz69 | 2009. December 15 00:44 Válasz
"Miért nem ez történik mindenkivel, aki hisz, vagy legalábbis meg van róla győződve, hogy hisz? Miért küzd annyi hívő mindig ugyanazokkal a problémákkal"

Miközben mohóságtól hajtva bölcsességért kuncsorgunk, bele sem gondolunk, mit is jelenthet az, ha birtokba vehetjük az igazságot!
A nemes teher is teher!
Sokszor nagyon is nehéz teher!

"minél többet bíznak egy szolgára, annál többet kérnek tőle számon!"

Csekély lehet azoknak a száma, akik félik tudni azt, amit "törvényeknek" nevezünk!
De még kevesebben lehetnek azok, akik erőt is kérnek a Teremtőtől, hogy képesek legyenek elhordani az igazság súlyát!







4. | NagyG | 2009. December 14 23:18 Válasz
Ez számomra kicsit furcsa, halogató megközelítés: nem vagyok elég tiszta, de dolgozom az ügyön, hogy a következő inkarnációban, majd esetleg…. Lehet, hogy a konkrét esetben ez teljesen igaz, és így kell tennie, de ha mindannyian így gondolkoznánk, akkor az emberiség nyugodtan befeküdhetne a már félig kiásott sírjába.
Nincs közöttünk tiszta (jó) egy sem, nem lehet ebben a világban tisztán maradni. Talán éppen ez a legfontosabb tapasztalat, amit fel kell tudni dolgozni: amit készítettünk magunknak világot, az ilyen pokoli minőség. Ennyi telik tőlünk.
Ha azok az enyhén homályos tudatú, és több hibával is küzdő lények, akik mi magunk vagyunk, nem határoznák el végre, hogy felállnak a moslékos dézsák mellől, és ebben próbálnak is segíteni egymásnak, akkor hiába minden felsőbb fáradozás. És lehet, néha belenyúlunk ebbe-abba, esetleg tévutakon masírozunk, de ha ezt tiszta szándékkal tesszük, legalább teszünk valamit a megszabadulásért. És eközben tisztulhat a rendszerünk. Mikor máskor? Ha képesek vagyunk tanulni is a melléfogásokból, előbb-utóbb összejön egy olyan csoport, aminek az egyedei együttesen (ha képesek egymásra hangolódni) már valóban egy magasabb minőség megjelenését teszik lehetővé. Nem majd egyszer, hanem most!

Ami leginkább szennyezi a környezetet, az nem a por, a füst, a széndioxid, stb, hanem az ember belső minősége, ami nyilvánvalóan megjelenik az általa kibocsátott mágneses rezgéseiben. Erre reagálnak a természeti törvények, és könyörtelenül beavatkoznak, ha egy alsó limitet elér az „emberalattiság”. Tehát, ha nem most próbáljuk elérni a lenyújtott segítőkezeket, akkor félő a következő inkarnáció ehhez már túl későn lesz. Arról nem is beszélve, hogy az aktuális személyiség akkor már nem „mi” leszünk, mi feloszlunk, feldolgozódunk, legjobb értékeink karmikus nyomokká válnak. Miért ne most, és miért ne „én” lépjek egyet, ha meglehet hogy képes vagyok erre?

„Ez az eon a vége felé siet..”, menjünk hát át a formák és látszatok világából a valóságba! Higgyétek el, mindenkinek jobb lesz úgy! Hisz milyen gyötrelmet nevezünk életnek, amihez oly nagyon ragaszkodunk? Ez nem élet, hanem legjobb esetben is egy stílusosan kivitelezett haldoklás. Rosszabb esetben ugyan az, csak nem stílusos. Azt ami az igazi lét, már régen elfeledtük. Mélyen a tudattalanban szunnyad emléke.

Előzmény: 2. | aranyhorda | 2009. December 14 17:52

Tegnap egy nagyon jó barátommal beszélgettem, aki azt mondta, hogy szerinte ő nem elég tiszta ahhoz, ahogy a művet megvalósítsa, de folyamatosan dolgozik a szív megtisztításán, hogy...

3. | gabesz69 | 2009. December 14 20:20 Válasz
Én azt gondolom, hogy egy hiba, hiányosság, vagy probléma megoldásának első lépése az, hogy felismerjük, meglátjuk a hibát,hiányosságot vagy problémát!
A legnehezebb lépésnek az első lépést szokták nevezni, és igaz ez, főleg akkor, ha a negatívum okozói mi magunk vagyunk.
Nehezen teszünk magunknak őszinte vallomást!
Viszont, ha a dolgok ezen nehézségein túljutunk, a folytatás már sokkal könnyebb!
Hiszen a dolgok innentől kezdve csak rajtunk múlnak!

Lehet, hogy túlzottan optimista a véleményem, de ha valaki igazán felismerte,..., asszem, az már nagyon közel van a megoldástól!

Előzmény: 2. | aranyhorda | 2009. December 14 17:52

Tegnap egy nagyon jó barátommal beszélgettem, aki azt mondta, hogy szerinte ő nem elég tiszta ahhoz, ahogy a művet megvalósítsa, de folyamatosan dolgozik a szív megtisztításán, hogy...

2. | aranyhorda | 2009. December 14 17:52 Válasz
Tegnap egy nagyon jó barátommal beszélgettem, aki azt mondta, hogy szerinte ő nem elég tiszta ahhoz, ahogy a művet megvalósítsa, de folyamatosan dolgozik a szív megtisztításán, hogy egy következőnek már ezzel ne kelljen foglalkoznia.
Lehet ezt kishitűségnek mondani.
DE lehet éppen ellenkezőleg, egy olyan felfogású tanulóságnak, amiben nem saját magáért teszi mindazt, amire a lelkiismerete készteti:))
És ez azért nagyszerű!
1. | aranyhorda | 2009. December 14 17:44 Válasz
Ebben a gyermeki állapotban nincsen hit...csak nyitottság.
Azt hiszem a hit:))) egy olyan többlet abban a létezésben, amiben vagyunk, ami egy folyamatos úton haladás, amikor nem állok meg, hanem mindig valami jobbat, magasabb minőséget -hiszek.
De erre egy mindig nyitott helyzetet kell teremtenem, amit kívülről lát valaki hitnek, és nincsenek magyarázatai és teóriái, hogy mi a hit:)
Amiben anno hittem, meghaladtam.
És meg fogom haladni azt, amiben most hiszek, még akkor is, ha Istennek nevezem el.
Még akkor is hiszek, ha nem valamiben hiszek..nem a tanításokban, tanban, magasabb létezésben, egyebek,hanem csak megyek...
< 1 | 2 | 3
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,