Általános párbeszéd Hermész és Aszklépiosz között

A gondolkodás időtlen idők óta szavakban fejezi ki magát. Azt is mondhatjuk: a szavak a szellem eszközei, hogy gondolatokat vihessünk át. És ez több szinten igaz. A gondolatok az íráson keresztül válnak láthatóvá. A szavak hangzanak, és élő gondolatáramot képeznek, néha magasat, néha alacsonyt. A betűk az anyag szintjén szavakká formálódnak. A betűk képet alkotnak, a kép megfelel a szónak, a szó hordozza a gondolatot. Kialakul a dialógus.

 

Aszklépiosz, vagy Aesculapius az ókorban a gyógyítás istene volt. Tágabb értelemben Aszklépiosszal a segítőt, a gyógyítót is jelölik. Hermész tehát a Corpus Hermeticum hatodik könyvében (a Hermész és Aszklépiosz közötti általános párbeszédben) olyan tanítványt oktat, aki - a neve alapján - tudja, hogy a Gnózis szolgálatának ösvényére hivatott. E tanítványnak együtt kell működnie a beteg emberiség gyógyításában: az elesettek feltámogatásában, és a széttört újraegyesítésében. Aszklépiosz ebben az összefüggésben mély beavatást nyer a mozgás lényegébe, a mindenség mozgatottságának az okába és hatásába.


A hermészi filozófia bizonyítási eljárása során mindig is egy nagyon elemi alapból indul ki, és a legmagasabb elvonthoz emelkedik fel. Aki ezt a kulcsot használja, és sosem tér el ettől a módszertől, az lépésről lépésre tovább gondolkodhat, hogy végül megértse, amit meg kell érteni.

Sokak szokása, hogy a gondolkodásuk folyamatát az elvonttal, az ismeretlennel kezdik, és azután próbálnak meg leereszkedni a konkréthoz. Egy ilyen gondolkodási módszer soha sem lehet kielégítő. Spekulációkat és misztifikációkat kelt.

Így például a misztikus ember gyakran mondja, hogy ezt, vagy azt meg kell, vagy nem kell megtenni. A „miért” legtöbbször bizonytalan marad, és ezért gyakran képezi a tagadás, vagy egy tekintélyelvű igenlés okát.

Azt állítják például, hogy a „Biblia Isten igéje, és jottányit sem lehet elvenni belőle”. Ám, hogy miért éppen a Biblia lenne Isten igéje, azt senki sem tudja. Ennek az a következménye, hogy az egyik tekintély igenli, amit a másik tagad, míg egy harmadik e tekintetben teljesen közömbös marad. Ezzel a gondolkodási módszerrel semmilyen módon nem szolgáljuk az igazságot. Meghatározatlanság, hazugságok és heves vita lépnek a helyére.

A hermészi gondolkodás módszere az egyetlen biztos és helyes, mert a felismerhetőből, a konkrétból kiindulva mutatja meg az absztrakthoz vezető biztos utat.

Pentagram 2011/1

A teljes cikk megtekinthető itt 

 

Megjelent: 2011. április 17.

A téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek