Az alapvető nyugtalanság

Miként az igazi fénykeresők, nyugtalanítva érzi-e még magát? Tudatában van-e még, hogy Ön küzdelem tárgya, és ezért igen nagy igyekezet forgatagában áll, olyannyira, hogy ez világít Önről? Megvan-e még Önben az a feszültség, ami a zsoltárosban, aki az egyik pillanatban ujjong, a másikban pedig lelke legmélyéig fenyegetve érzi magát? Nos, ha még érzi az Önt körülvevő falakat - akkor az élő tanulóság kegyelmében áll.

Ha csupán nyugalom van Önben, itt üldögél minden eleven cselekedet nélkül, akkor egy megkristályosító hatalom befolyása alá került, mely rózsabimbójától elvonta a talajt. Ha még van hozzá ereje, meg kell keresnie ennek az okát.

 

Brahms Symphony No.3

Az előző fejezetben arról beszéltünk, hogyan dolgozik az Egyetemes Szerzet a tanulóval. Figyelmüket ez a módszer nem arra irányította, aki már elért valamit az ösvényen, tehát akit különlegesnek mondhatnánk. Megmutatkozott, hogy senkinek sincs oka borúlátásra, kisebbrendűségi érzésre vagy a méltatlanság rögeszméjére, és ezért nem is mondhatja senki: Ó, de hisz ennek én még nem tudok megfelelni. Mindenki képes ugyanis elfogadni a Szerzet segítségét. Senkinek sem kell kirekesztettnek éreznie magát. Ez a kéznyújtás mindenkinek szól.

Gondoljanak csak Rózsakereszt Krisztián ábrázolására a haláltermészet vermében. Amikor a megmentő kötelet leeresztik a verembe, akkor ez nem erre vagy arra a személyre irányul, nem egyvalakinek szól a többiek kizárásával, hanem mindenkit felhúznak, aki azt meg tudja ragadni, és képes rajta meg is maradni.

Mindazok, akik a modern Rózsakereszt Szellemi Iskolájának előudvarában összegyűltek, és veszik a fáradságot, hogy az Iskola valamely gyújtópontját látogassák, teljes biztonsággal tudhatják, hogyan haladhatnak az ösvényen az első lépéstől a megszabadulásig, ha hajlandók ezt intelligens módon átgondolni. Ha e folyamat sémája alapján megvizsgálja magát, bárki megtudhatja, hogy mely pontig jutott el, vagy fejlődése éppen hol rekedt meg.

Az ösvény első fázisa arra a nagyon alapvető mágneses sugárerőre és befolyásra vonatkozik, mely az Egyetemes Szerzettől ered, és mindenkihez eljut. Minden ősatom-birtokos reagálhat rá, sőt reagálnia is kell. Ez az a kötél, melyet a verembe leeresztenek, és amelyet ő észlel. Ezt a kötelet hívásnak is szokták nevezni.

Nem mi, nem a Szellemi Iskola munkatársai hívjuk Önöket. Mi csak beszélünk erről a hívásról. Megpróbáljuk megmagyarázni ezt a hívást, amely a mi közreműködésünk nélkül jut el Önhöz. Olyan erő ez, amely áthatja a világot, és az Ön szellemszikra-atomjához fordul. Ez az erő sugallatokat ad az eredeti életről, és egy különös filozófiát közvetít.

Ez minden szellemszikra-atom birtokost nagyon megrendít. Ha Önt sötétségbe zárnák, de még őrizné a világosság emlékét, ha tehát szinte tokba zárva hordozná magában a világosságelvet, és a fény hívása behatolna Önbe, vagy ha hallana a világosságbirodalomról, akkor talán nem reagálna? Nem érezné-e magát meghatva? Akkor nem is annyira arra ügyelne, hogy miket mondanak a fényről, hanem csak azt tudná, hogy arról beszélnek. Már maga a „világosság” szó csengése is kibillentené dialektikus egyensúlyából.

Ebben a spontán reakcióban persze veszély is rejlik, és sokan komolyan zátonyra futnak életük folyamán e veszély kialakulása miatt.

Hogy ezt világosan felismerje, még egyszer jól át kell tekintenie a helyzetet. Az Egyetemes Szerzetnek létezik egy mágneses sugárzása. Ez személytelen és hangtalan. Az a feladata, hogy a megérintett ősatomon keresztül nyugtalanítsa Önt, hogy már ne tudja elfogadni a haláltermészetet, és keresni kezdjen.

Ekkor meghallja embertársai hangját. A világosságról beszélnek, és tanúskodnak róla. Hajlamos rögtön hozzájuk csatlakozni, még ha a legnagyobb badarságokat beszélik is. Mivel ők is a szívnek ugyanabból a nyugtalanságából kiindulva beszélnek, mint amit Ön is érez, minden további nélkül testvéreinek fogadja el őket.

Emiatt aztán jelentős késedelem keletkezhet. Ennek a természetnek sok ügyes szolgája nagyon is jól tudja, hogy ha a keresőknek sokat beszélnek a világosságról, egyesületekkel és egyházakkal vakítják el, és nagy szavak meg okoskodások tömkelegével veszik körül őket, akkor sok figyelmetlen fennakad ebben a ravasz hálóban.

A Földön és az Egekben egyetlen halandó sincs abban a helyzetben, hogy az ősatomot, a rózsák rózsáját kiszakítsa az Ön szívszentélyéből. De arra van lehetőség, hogy a rózsabimbónak azon reakcióját, hogy természetéből fakadóan az örök napfény felé akar fordulni, a rögeszmék felé térítsék. Ahogyan lehetséges növényeket zárt térben mesterséges fény mellett nevelni, úgy a rózsabimbót is körül lehet venni a metafizikai spekulációk sziporkázó hamis fényével. Ily módon lehet a rózsabimbó-hordozók millióit inkarnációkon keresztül hamis megnyugtatással altatgatni.

Ez történik a fátyol innenső oldalán, ha a változást folyvást a jövőbeli másvilágra halasztják, ahol állítólag a Mennyek és Krisztus, az Úr található. Ha valaki ennek a rögeszmének esett áldozatul, és így kerül a másvilágra, a túloldalra, akkor a reinkarnáció abszolút biztos, mert ez a mikrokozmosz biológiai folyamata. Ezért támad meg ez a ravasz mágia, a dialektikának korszakok óta tartó mágikus kultúrája minden rózsagyermeket, aki törékeny bimbója számára az egyetemes világosságot keresi.

Ez a természetmágia mindent és mindenkit felhasznál céljai elérése érdekében. Erre minden képessége meg is van. Még ezt az iskolát, és Jézus Urunk vagy más nagyok transzfigurisztikus szavait is képes felhasználni erre. Ez a természetmágia ugyanabban a pillanatban is megragadhatja Önt, amikor az egyetlen valóságra gondol.

Ha a modern Rózsakereszt Szellemi Iskolája Önt jelenlegi állapotában megelégedéshez és belső nyugalomhoz vezette, akkor rózsabimbója a természetmágia gondoskodásának hálójába került. Mert kizárt dolog, hogy egy szellemszikra-hordozó lény nyugalmat és békét találhasson a haláltermészetben. Ha mégis így lenne, akkor valami nincs rendben. Hogyan is lehetne a világosság gyermeke nyugalomban és békében, ha még nem tért haza a világossághoz?

Ezen nem azt értjük, hogy az embernek félelemben, aggodalmaskodásban vagy örökös elégedetlenségben kellene élnie. A láthatatlan fény gyermeke lehet nagyon boldog és kiegyensúlyozott annak a bizonyosságában, hogy az Atya háza felé vezető úton van. De a felhőtlen nyugalom és az ezzel a természettel kötött egyezségek olcsó békéje teljesen kizárható. A világosság gyermeke ismeri a Jézusi tapasztalatot, hogy nem talál egy talpalatnyi helyet se magának, sem követ, amire a fejét lehajthatná. Ez ugyanis alapvetően lehetetlen.

Ha Ön a Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanulója, tegye csak fel magának a kérdést: Mit vált ki bennem az Iskola? Nyugtalanít-e még? Kelt-e még olyan erős vágyat bennem, mint ahogy a fuldokló kapkod a levegő után? Vagy már nem okoz megindultságot? A számomra közvetített tannal úgy vagyok-e, hogy az egyik fülemen be, a másikon meg ki? Részese vagyok-e még a folyamatnak, vagy időközben félreállított a sátánom - a felettes énem -, az aurikus lényem?

Ezeket saját maguktól kell megkérdezniük, hiszen végtére is tudniuk kell, hogy minden órában veszélyben vannak. Aki ezt nem látja be, és azt mondja: ugyan, ugyan, csak ne olyan drámaian, abban nincs meg az alapvető tanulóság ismertetőjegye.

Ha a rózsa gyermeke világra jön, nem talál elismerésre, nem tekinthet semmit sem a magáénak, mert itt teljesen idegen. És ha elkezdi keresni a megszabadulást, hogy isteni, természetes rendeltetését újra megtalálja, akkor megpróbálják fogva tartani az idegenben azzal, hogy hamis hangokkal és hamis fénytöredékekkel a megszokásba szorítják. Ez itt a veszély!

Évszázadok óta folyik az összeesküvés mindazok ellen, akik szeretnék kivirágoztatni rózsabimbójukat. Ez pedig veszélyes. Ez a veszély folyamatosan fennáll. Ezzel persze nem sugalmazunk semmilyen ördöghitet, és nem is akarjuk Önt megfélemlíteni, csupán az alapvető önismeret megszerzésére szeretnénk rávenni.

Miként az igazi fénykeresők, nyugtalanítva érzi-e még magát? Tudatában van-e még, hogy Ön küzdelem tárgya, és ezért igen nagy igyekezet forgatagában áll, olyannyira, hogy ez világít Önről? Megvan-e még Önben az a feszültség, ami a zsoltárosban, aki az egyik pillanatban ujjong, a másikban pedig lelke legmélyéig fenyegetve érzi magát? Nos, ha még érzi az Önt körülvevő falakat - akkor az élő tanulóság kegyelmében áll.

Ha csupán nyugalom van Önben, itt üldögél minden eleven cselekedet nélkül, akkor egy megkristályosító hatalom befolyása alá került, mely rózsabimbójától elvonta a talajt. Ha még van hozzá ereje, meg kell keresnie ennek az okát. És ha mi most képesek voltunk Önt, az olvasót szavainkkal a régi nyugtalanságba űzni, ha ez sikerült nekünk, akkor nagyon hálásak vagyunk. Mert megszabadítottuk Önt saját személyes ellenségének a fojtogatásából.

Mindenkit, akinek van rózsabimbója, megérint szívében a Gnózis alapvető sugárereje, és nagy nyugtalanságot kelt benne. Ekkor a Gnózis elküldi szolgáit. A világosságról beszélnek, és tanúsodnak róla. Az Önök nyugtalanságát azonban nem akarják csillapítani, hanem irányt akarnak adni neki. Jelszó: az illetőt helyesen az ösvényre terelni. Mert a nyugtalanság mögött az idegenség tapasztalata áll, az a tudás, hogy Ön nem ide való.

Ha ezt a nyugtalanságot elvennék Öntől, akkor pont azt a dinamikus energiát ölnék meg, amellyel a megszabadulás ösvényén előre haladhat. Ezért legyen úgy, hogy bárcsak valamit is visszaadtunk volna Önnek, vagy felébresztettünk volna valamit abból a nagyon fontos feszítőerőből, alapvető nyugtalanságból, mely a Gnózis gyermekeire jellemző.

Megjelent: 2011. április 16.

Nyugtalanság