Az alapvető nyugtalanság

Miként az igazi fénykeresők, nyugtalanítva érzi-e még magát? Tudatában van-e még, hogy Ön küzdelem tárgya, és ezért igen nagy igyekezet forgatagában áll, olyannyira, hogy ez világít Önről? Megvan-e még Önben az a feszültség, ami a zsoltárosban, aki az egyik pillanatban ujjong, a másikban pedig lelke legmélyéig fenyegetve érzi magát? Nos, ha még érzi az Önt körülvevő falakat - akkor az élő tanulóság kegyelmében áll.
Ha csupán nyugalom van Önben, itt üldögél minden eleven cselekedet nélkül, akkor egy megkristályosító hatalom befolyása alá került, mely rózsabimbójától elvonta a talajt. Ha még van hozzá ereje, meg kell keresnie ennek az okát.
Brahms Symphony No.3
Az előző fejezetben arról beszéltünk,
hogyan dolgozik az Egyetemes Szerzet a tanulóval. Figyelmüket ez a
módszer nem arra irányította, aki már elért valamit az ösvényen, tehát
akit különlegesnek mondhatnánk. Megmutatkozott, hogy senkinek sincs oka
borúlátásra, kisebbrendűségi érzésre vagy a méltatlanság rögeszméjére,
és ezért nem is mondhatja senki: Ó, de hisz ennek én még nem tudok
megfelelni. Mindenki képes ugyanis elfogadni a Szerzet segítségét.
Senkinek sem kell kirekesztettnek éreznie magát. Ez a kéznyújtás
mindenkinek szól.
Gondoljanak csak Rózsakereszt Krisztián ábrázolására a haláltermészet
vermében. Amikor a megmentő kötelet leeresztik a verembe, akkor ez nem
erre vagy arra a személyre irányul, nem egyvalakinek szól a többiek
kizárásával, hanem mindenkit felhúznak, aki azt meg tudja ragadni, és
képes rajta meg is maradni.
Mindazok, akik a modern Rózsakereszt Szellemi Iskolájának előudvarában
összegyűltek, és veszik a fáradságot, hogy az Iskola valamely
gyújtópontját látogassák, teljes biztonsággal tudhatják, hogyan
haladhatnak az ösvényen az első lépéstől a megszabadulásig, ha hajlandók
ezt intelligens módon átgondolni. Ha e folyamat sémája alapján
megvizsgálja magát, bárki megtudhatja, hogy mely pontig jutott el, vagy
fejlődése éppen hol rekedt meg.
Az ösvény első fázisa arra a nagyon alapvető mágneses sugárerőre és
befolyásra vonatkozik, mely az Egyetemes Szerzettől ered, és mindenkihez
eljut. Minden ősatom-birtokos reagálhat rá, sőt reagálnia is kell. Ez
az a kötél, melyet a verembe leeresztenek, és amelyet ő észlel. Ezt a
kötelet hívásnak is szokták nevezni.
Nem mi, nem a Szellemi Iskola munkatársai hívjuk Önöket. Mi csak
beszélünk erről a hívásról. Megpróbáljuk megmagyarázni ezt a hívást,
amely a mi közreműködésünk nélkül jut el Önhöz. Olyan erő ez, amely
áthatja a világot, és az Ön szellemszikra-atomjához fordul. Ez az erő
sugallatokat ad az eredeti életről, és egy különös filozófiát közvetít.
Ez minden szellemszikra-atom birtokost nagyon megrendít. Ha Önt
sötétségbe zárnák, de még őrizné a világosság emlékét, ha tehát szinte
tokba zárva hordozná magában a világosságelvet, és a fény hívása
behatolna Önbe, vagy ha hallana a világosságbirodalomról, akkor talán
nem reagálna? Nem érezné-e magát meghatva? Akkor nem is annyira arra
ügyelne, hogy miket mondanak a fényről, hanem csak azt tudná, hogy arról
beszélnek. Már maga a „világosság” szó csengése is kibillentené
dialektikus egyensúlyából.
Ebben a spontán reakcióban persze veszély is rejlik, és sokan komolyan
zátonyra futnak életük folyamán e veszély kialakulása miatt.
Hogy ezt világosan felismerje, még egyszer jól át kell tekintenie a
helyzetet. Az Egyetemes Szerzetnek létezik egy mágneses sugárzása. Ez
személytelen és hangtalan. Az a feladata, hogy a megérintett ősatomon
keresztül nyugtalanítsa Önt, hogy már ne tudja elfogadni a
haláltermészetet, és keresni kezdjen.
Ekkor meghallja embertársai hangját. A világosságról beszélnek, és
tanúskodnak róla. Hajlamos rögtön hozzájuk csatlakozni, még ha a
legnagyobb badarságokat beszélik is. Mivel ők is a szívnek ugyanabból a
nyugtalanságából kiindulva beszélnek, mint amit Ön is érez, minden
további nélkül testvéreinek fogadja el őket.
Emiatt aztán jelentős késedelem keletkezhet. Ennek a természetnek sok
ügyes szolgája nagyon is jól tudja, hogy ha a keresőknek sokat beszélnek
a világosságról, egyesületekkel és egyházakkal vakítják el, és nagy
szavak meg okoskodások tömkelegével veszik körül őket, akkor sok
figyelmetlen fennakad ebben a ravasz hálóban.
A Földön és az Egekben egyetlen halandó sincs abban a helyzetben, hogy
az ősatomot, a rózsák rózsáját kiszakítsa az Ön szívszentélyéből. De
arra van lehetőség, hogy a rózsabimbónak azon reakcióját, hogy
természetéből fakadóan az örök napfény felé akar fordulni, a rögeszmék
felé térítsék. Ahogyan lehetséges növényeket zárt térben mesterséges
fény mellett nevelni, úgy a rózsabimbót is körül lehet venni a
metafizikai spekulációk sziporkázó hamis fényével. Ily módon lehet a
rózsabimbó-hordozók millióit inkarnációkon keresztül hamis
megnyugtatással altatgatni.
Ez történik a fátyol innenső oldalán, ha a változást folyvást a jövőbeli
másvilágra halasztják, ahol állítólag a Mennyek és Krisztus, az Úr
található. Ha valaki ennek a rögeszmének esett áldozatul, és így kerül a
másvilágra, a túloldalra, akkor a reinkarnáció abszolút biztos, mert ez a mikrokozmosz biológiai folyamata. Ezért
támad meg ez a ravasz mágia, a dialektikának korszakok óta tartó mágikus
kultúrája minden rózsagyermeket, aki törékeny bimbója számára az
egyetemes világosságot keresi.
Ez a természetmágia mindent és mindenkit felhasznál céljai elérése
érdekében. Erre minden képessége meg is van. Még ezt az iskolát, és
Jézus Urunk vagy más nagyok transzfigurisztikus szavait is képes
felhasználni erre. Ez a természetmágia ugyanabban a pillanatban is
megragadhatja Önt, amikor az egyetlen valóságra gondol.
Ha a modern Rózsakereszt Szellemi Iskolája Önt jelenlegi állapotában
megelégedéshez és belső nyugalomhoz vezette, akkor rózsabimbója a
természetmágia gondoskodásának hálójába került. Mert kizárt dolog, hogy
egy szellemszikra-hordozó lény nyugalmat és békét találhasson a
haláltermészetben. Ha mégis így lenne, akkor valami nincs rendben.
Hogyan is lehetne a világosság gyermeke nyugalomban és békében, ha még
nem tért haza a világossághoz?
Ezen nem azt értjük, hogy az embernek félelemben, aggodalmaskodásban
vagy örökös elégedetlenségben kellene élnie. A láthatatlan fény gyermeke
lehet nagyon boldog és kiegyensúlyozott annak a bizonyosságában, hogy
az Atya háza felé vezető úton van. De a felhőtlen nyugalom és az ezzel a
természettel kötött egyezségek olcsó békéje teljesen kizárható. A
világosság gyermeke ismeri a Jézusi tapasztalatot, hogy nem talál egy
talpalatnyi helyet se magának, sem követ, amire a fejét lehajthatná. Ez
ugyanis alapvetően lehetetlen.
Ha Ön a Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanulója, tegye csak fel
magának a kérdést: Mit vált ki bennem az Iskola? Nyugtalanít-e még?
Kelt-e még olyan erős vágyat bennem, mint ahogy a fuldokló kapkod a
levegő után? Vagy már nem okoz megindultságot? A számomra közvetített
tannal úgy vagyok-e, hogy az egyik fülemen be, a másikon meg ki? Részese
vagyok-e még a folyamatnak, vagy időközben félreállított a sátánom - a
felettes énem -, az aurikus lényem?
Ezeket saját maguktól kell megkérdezniük, hiszen végtére is tudniuk
kell, hogy minden órában veszélyben vannak. Aki ezt nem látja be, és azt
mondja: ugyan, ugyan, csak ne olyan drámaian, abban nincs meg az
alapvető tanulóság ismertetőjegye.
Ha a rózsa gyermeke világra jön, nem talál elismerésre, nem tekinthet
semmit sem a magáénak, mert itt teljesen idegen. És ha elkezdi keresni a
megszabadulást, hogy isteni, természetes rendeltetését újra megtalálja,
akkor megpróbálják fogva tartani az idegenben azzal, hogy hamis
hangokkal és hamis fénytöredékekkel a megszokásba szorítják. Ez itt a
veszély!
Évszázadok óta folyik az összeesküvés mindazok ellen, akik szeretnék
kivirágoztatni rózsabimbójukat. Ez pedig veszélyes. Ez a veszély
folyamatosan fennáll. Ezzel persze nem sugalmazunk semmilyen ördöghitet,
és nem is akarjuk Önt megfélemlíteni, csupán az alapvető önismeret
megszerzésére szeretnénk rávenni.
Miként az igazi fénykeresők, nyugtalanítva érzi-e még magát? Tudatában
van-e még, hogy Ön küzdelem tárgya, és ezért igen nagy igyekezet
forgatagában áll, olyannyira, hogy ez világít Önről? Megvan-e még Önben
az a feszültség, ami a zsoltárosban, aki az egyik pillanatban ujjong, a
másikban pedig lelke legmélyéig fenyegetve érzi magát? Nos, ha még érzi
az Önt körülvevő falakat - akkor az élő tanulóság kegyelmében áll.
Ha csupán nyugalom van Önben, itt üldögél minden eleven cselekedet
nélkül, akkor egy megkristályosító hatalom befolyása alá került, mely
rózsabimbójától elvonta a talajt. Ha még van hozzá ereje, meg kell
keresnie ennek az okát. És ha mi most képesek voltunk Önt, az olvasót
szavainkkal a régi nyugtalanságba űzni, ha ez sikerült nekünk, akkor
nagyon hálásak vagyunk. Mert megszabadítottuk Önt saját személyes
ellenségének a fojtogatásából.
Mindenkit, akinek van rózsabimbója, megérint szívében a Gnózis alapvető
sugárereje, és nagy nyugtalanságot kelt benne. Ekkor a Gnózis elküldi
szolgáit. A világosságról beszélnek, és tanúsodnak róla. Az Önök
nyugtalanságát azonban nem akarják csillapítani, hanem irányt akarnak
adni neki. Jelszó: az illetőt helyesen az ösvényre terelni. Mert a
nyugtalanság mögött az idegenség tapasztalata áll, az a tudás, hogy Ön
nem ide való.
Ha ezt a nyugtalanságot elvennék Öntől, akkor pont azt a dinamikus
energiát ölnék meg, amellyel a megszabadulás ösvényén előre haladhat.
Ezért legyen úgy, hogy bárcsak valamit is visszaadtunk volna Önnek, vagy
felébresztettünk volna valamit abból a nagyon fontos feszítőerőből,
alapvető nyugtalanságból, mely a Gnózis gyermekeire jellemző.
Megjelent: 2011. április 16.
Nyugtalanság