Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Beszéljük meg

Az egyiptomi ős-gnózis II. kötet

Az egyiptomi ős-gnózis II. kötet „Szeresd Istent mindenekfölött, és felebarátodat mint tenmagadat. Ez - állapítja meg Jézus, az Úr - az egész törvény és a próféták”. Ez a megszabadító élethez vezető ajtó kulcsa, egy Hermészi alaptörvény.
Ha valaki elszánja magát a gnosztikus őstörvény utasításainak hűséges követésére, akkor nagyon hamar felfedezi, mennyi belső gát akadályozza ennek a teljesítésben. Gondoljanak csak az ember önszeretetére, mely mindig is előtérben van bennünk; gondoljanak a gyűlöletre, mely minden érvényesülés következménye, az életmódok számtalan különbségére, melyek közül a legtöbb nagyon elveszi a kedvüket; ha a világ számtalan ijesztő irányzatára gondolnak, akkor bizonyos, hogy a teljes felebaráti szeretet önkéntelen gyakorlata megannyi kételybe és leküzdhetetlen akadályba ütközik Önökben.
Hermész kijelentése szerint nekünk, akik a jelenségek világában élünk, arra kell törekednünk, hogy áthatoljunk ezeknek a jelenségeknek a hátteréhez. Meg kell kísérelniük az áthatolást azoknak a dolgoknak a hátteréhez, amelyekre az ember hivatott és kiválasztatott, valamint annak az ismeretéhez, miként történt az ember bukása és elromlása egészen a mai állapotig és életvitelig.
Ha egyszer Ön birtokolni fogja ezt a bölcsességet - nem az értelmi ismeretet, hanem az igazi, eredeti bölcsességet, belülről, tehát a bölcsességet mint tulajdonságot, mely az egész lényt áthatja, amit már nem veszíthet el és ezért elbocsátani sem tud - akkor fogja a felebarátját - ami az egész emberiséget jelenti - szeretni, és felismeri a saját mélységes önvalója nemességét is.

Ehhez a bölcsességhez való áthatolás érdekében - mondja Hermész - egy Istent szolgáló életet kell folytatnia, istenfélővé, jámborrá kell válnia.

 

Aki valóban jámbor, az fölöttébb szeretni fogja a bölcsességet: mert a bölcsesség szeretete nélkül lehetetlen a legmagasabb istenféléshez jutni.

Vizsgálják meg a jámbor szót, melynek két jelentése van. Először is közvetlenül az istenfélelemmel, az istenfélő élettel van kapcsolatban, másodszor a szót régebben mindenekelőtt a bátorság kifejezésére használták. A jámbor ember egy hősiesen bátor ember volt.

Hermész azt mondja Tátnak, hogy az igazi emberréválás nyitja a jámborságban rejlik, vagyis a bátorságban, a rátermettségben, mellyel az istenfélelem meghódítható. Ez a gnosztikus tanulóság titka! A rátermettség, a bátorság, minden akadályoztatás ellenére, minden ellene ható tényező ellenére az igaz tanulóság keresztülvitele, bármit is mondanak, bármilyen helyzetek és nehézségek is tornyosulnának körülöttünk. Amíg erre a bátorságra Ön nem képes, míg ez a keresztülvivő ereje nincsen meg, és nem akar így áttörni, addig sohasem jut el a bölcsességhez, sem a Gnózis őstörvénye szerinti emberszeretethez. „Szeresd Istent mindenekfölött” azt jelenti: keresztül kell vinnie, mindenen keresztül, akkor is, ha ez Önnek olykor nem tetszik.

Jámbor, istenfélő embernek lenni a Gnózis értelmében egészen más dolog, mint vallásos embernek lenni. A vallásos ember, aki egy istenséget valamiképpen elismer és elfogad, olyan, mint egy állampolgár, aki elismer és elfogad egy kormányt. Istenével szemben bizonyos tiszteletet tanúsít, ennek megfelelő háláról és kötelességtudásról tanúskodik, egyébként azonban kötött ember marad, földről való, földi. Megünnepli vallása nagy ünnepeit, ismeri egyháza jeles napjait, vallási évfordulóit, elismeri Jézust, az Urat halálával és feltámadásával együtt, ám azt, hogy halálában őt követnie kell és feltámadásában részesülhet, sőt részesülnie kell, az nem jut eszébe.
Az istenfélelemmel, ha bátorkodnak jámborok lenni, üdvösségük, boldogságuk a saját kezükben van. Aki ezt megérti, valóban átéli és alkalmazza, az szótlanul hálás lesz az isteni építőmesternek. Ez az igazi ön-szabadkőművesség eredeti elve.
Azonban e lehetőség elméleti megállapítása még nem jelenti a megszabadulást. Az elméletet életükben kell megvalósítaniuk! Az ajándékba kapott lehetőségeket életre kell kelteniük azzal, hogy mernek jámborok lenni.

Amit a vallásos ember tele tisztelettel és alázattal önmagán kívül lévő eseménynek lát, azt az igazán istenfélő ember a saját lényében viheti véghez.

Aki elhatározza, hogy vallásos beállítottságát istenfélő gyakorlatra cseréli, azt a klasszikus rózsakeresztesek szavai szerint abban a pillanatban „lángra lobbantja Isten szelleme”. A megváltozás nagy folyamata akkor azonnal elkezdődik. És ez a folyamat, a követelménynek megfelelően, a természetszülte léleklény aláhanyatlásával jár.

Meghalás ez tehát az élet érdekében: meghal, hogy élhessen. A „Jézusban, az Úrban elpusztulni” után aztán egy felébredés következik, egy teljes újjászületés a Szent Szellemből és a Szent Szellem által. 

J. Van Rijckenborgh

Megjelent: 2010. március 06.

Share/Save/Bookmark

Hozzászólások

1. | gabesz69 | 2010. Május 24 20:39 Válasz
"Aki elhatározza, hogy vallásos beállítottságát istenfélő gyakorlatra cseréli, azt a klasszikus rózsakeresztesek szavai szerint abban a pillanatban „lángra lobbantja Isten szelleme”

Miért istenfélő??!!
Miért kell félni Istentől?
Volt az életemnek olyan pillanata, amikor gyűlöltem Istent. Mégsem bántott érte!
Aki szeret, akit szeretünk, attól nem félünk!
Vagy igen?
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,