Az ember kettős története

Minden embernek választásokat és döntéseket kell hoznia, majd cselekvés közben meg kell felelnie az etika követelményeinek. Milyen irányelveket fog követni, és mely mérce alapján? Ezek a kérdések nemcsak a vezetőket és a tudósokat érintik. A nyugati kultúrában az értelem és az erkölcs között fokozatosan nagy feszültségek alakultak ki. Mindenki ismeri az ebből eredő bizonytalanságokat, és a gyakran egymásnak ellentmondó eszméket, amelyek befolyásolnak minket. Ezzel mindenki szembe kerül, mindenki, aki keres.

 

Mindenkinek gyakorlatilag minden pillanatban választania kell, és vállalnia is annak következményeit. Az ismeretszerzés módja, eredménye, valamint e tudomány felhasználása, és annak következményei azzal a kérdéssel szembesítenek minket, hogy meddig lehet és szabad elmenni az ismeretek megszerzésében és alkalmazásában. Hol vannak a határok? Léteznek-e egyáltalán? Például, hol van a határ az abortusz, vagy a szervátültetés és a szervátadás esetében? Hol vannak a biológiai-ipar határai? Milyen következményekkel járnak ezek az emberre, az állatvilágra, valamint a földi környezetre és életre?

Sokan naponta kérdik maguktól, miért olyan ez az élet, amilyen? Keresik boldogtalanságuk, elégedetlenségük és békétlenségük gyökereit, és tekintélyekhez fordulnak. A múltban keresnek, ásatásokat folytatnak származásuk kiderítésére, elemzik vérségi kötelékeiket és tulajdonságaikat. Így küszködnek, birkóznak, mialatt ál-ismeretek, dogmatizmus, agyafúrtság és rituálék szövevényében raboskodnak. Mindezek pedig a kettősség, a dualitás részei, amibe az egész emberiség be van zárva. Öntudatos lényekké válnak, akiknek életét a meg nem értett és feldolgozatlan múlt impulzusai határozzák meg. Ez az individualitás (szó szerint: oszthatatlanság) csak egy bizonyosságot ismer: a halált. A francia egzisztencialista Albert Camus (1913-1960) ezt a bizonyosságot „a legnagyobb igazságtalanságnak” bélyegezte.

Egyes gondolkodók az embert értelmes és gyakorlatias, de érzelmileg fejletlen lénynek tekintik, aki az istenkeresés útján halad. Mert Isten megint visszatért. Egy újságcikkben ez állt: <i>„Isten piaci hiánycikk lett</i>, <i>méretre szabott fogyasztási cikk, aminek el kell űznie a szellemi és érzelmi ürességet és alultápláltságot.”</i> Óvatosan kifejezve meg lehet állapítani, hogy a szeretet-gyűlölet viszonylatában, az értelem és a vallás közül az értelem van nyerőben. Ennek következményei mély nyomokat hagynak hátra.

Emellett fejlődik ki azoknak a története, akiknek a lényében a szabadság, az egyetemes rend és szépség, az igazság és jóság titka, mint valami lángoló tűz sugárzik. Ettől a belső képtől vezérelve világító ösvényt húztak és húznak az ellentétek és megmerevedett gondolatképek sivatagán át. Nem hagyatkoznak hitcikkelyekre, álláspontokra vagy okozati összefüggésekre. Az összhangot, az engedelmességet, a békességet, a testvériséget és a szeretetet hirdetik. De amíg az ember nem ismeri önmagát, addig belülről nem tudja ezeket az értékeket megérteni, nem tud elviselhető lenni, és testvérére vigyázni. Mert még az önérvényesítés törvényeinek engedelmeskedik, és Krisztus szeretete még idegen a számára. Az ilyen szellemek története a lázadás, vita, veszekedés, viszály és felkelés. Nem annyira egy társadalmi rend vagy hatalom képviselői ellen küzdenek, hanem az elnyomás és az ebből létrejövő rabszolgai engedelmesség ellen. Ezek a forradalmárok mindenek előtt az ember magas származására, és elpusztíthatatlan belső birtokára: a lélek titkára utaltak és utalnak.

Pentagram 2004/4

A teljes cikk megtekinthető itt

 

Megjelent: 2011. augusztus 31.

A téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek