BejelentkezésTartalomFogalomtárMit értenek a rózsakeresztesek azon, hogy... Beszéljük megKundry átváltozásai![]()
Kundry a lényének három különböző nézetét nyilvánítja meg. Egyidejűleg alapvető átváltozás megy végbe benne. Az első felvonásban ő a vezeklő Kundry, aki újra meg újra szolgálva keresi fel a Grál-területet. Úgy mondják, hogy segítségére siet a Grál-lovagoknak, amikor a szükség a legnagyobb. Amikor azonban rákérdeznek, kitör belőle: „Én sohasem segítek!” Az ámítás világának korszakokon át tartó bebarangolása után már tudja, hogy az ő segítsége végeredményben mindig hiábavaló. Teljesen kimerült, zsákutcába került. Kundry, a Grál-terület vezeklője már csak „aludni, aludni, aludni” szeretne. Ennek ellenére valami mindig továbbhajtja, folytatnia kell a keresést, mert nem tehet másként – addig, amíg nem találkozik a Megváltóval. A második felvonásban Kundry a csábító művészetének minden árnyalatát latba veti, hogy áldozatát rabul ejtse. Nagyon ügyesen kapcsolódik Parsifal személyiségének egyik gyenge pontjához azzal, hogy Parsifal anyjának, Herceloidénak halálát siratja, és a férfit hibáztatja érte, mert egykor elhagyta anyját. Kundry közvetve Herceloide követének adja ki magát, aki állítólag meg akarja vigasztalni Parsifált, úgy, hogy megtanítja a szerelemre, és csókjával megszabadítja bűnétől: „ő hozza el neked ma az anyai áldás utolsó üdvözleteként a szerelem első csókját.” A harmadik felvonásban Kundry halálszerű álomból ébred. Gurnemanc ébresztette fel. A Grál területén vagyunk. Az egész természetet csodálatosan békés, kiengesztelődött légkör veszi körül. Kundry átéli utolsó átváltozását. A nyugalmat nem lelő, vezeklő és csábító nőből most alázatos szolgáló vált. Kundry megváltását egyedül Parsifal, a tiszta balga tudta véghezvinni. Parsifal prototípusa olyan ember, akinek először át kell haladnia egy hosszú tapasztalati úton a dialektika közepén, mielőtt „tiszta balgaként” visszatérhet a Grál területére, és végül felszentelt királyként a rejtélyek őrzőjévé és beteljesítőjévé válik. Felismerjük benne a téridőrend elhagyására megérett embert. Az ősemlékezés vezetésével megszabadítja a szellemet az anyag szorításából – elsősorban a saját lényében –, ezáltal azonban egyidejűleg az őt körülvevő természetben is. Pentagram 1997/4 A teljes cikk megtekinthető itt Megjelent: 2011. június 20. HozzászólásokA téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek TanfolyamTisztelt érdeklődő!KeresőÍrja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra! Jelképtár |
© Lectorium Rosicrucianum
2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu
webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,
Webáruház fejlesztés - AionHill