Számok, életszabályok és kompetencia

Az oktatásra minden korban és minden kultúrában panaszkodtak. Az egész világon találkozunk történetekkel vagy fotókkal iskolás gyerekekről és felnőttekről, akiket oktatnak. Tanulásuk tárgya és a kulturális kereteik felé való elkötelezettségük időben és regionálisan nagyon eltérő. Az emberek változnak, így az oktatásuk és az arról folyó viták is. Ez nem új, mondhatnánk.

Mindamellett van egy oktatás, amely sohasem változik. Ez különbözik a fennálló, nyilvánosan szabályozott oktatási módszerektől. Ez az élet misztériumaira való oktatás. A tananyag itt változatlanul olyan témákkal foglalkozik, mint: az ember mint mikrokozmosz; viszonya a makrokozmoszhoz; származása; halhatatlan lelke.

 

Püthagorasz a Dél-Olaszországi, Crotonban alapította meg iskoláját, amely állítólag 400 évig állt fenn.

Ennek két részlege volt, egy nyilvános osztály és egy zárt misztériumiskola. Ennek megfelelően két tanulói csoport is volt: a „hallgatók” és a „követők” vagy „utódok”. A hallgatók látogatták a nyilvános iskolát, zeneelméleti és matematikai oktatásban részesültek.

Az utódoknak bejárásuk volt a misztériumiskolába és zárt közösségben éltek.

Oktatásuk a hallgatás éveivel kezdődött. A tananyag többek között az inkarnáció tana, a számmisztika, a Gnózis tana, a matematika és a zene volt. Azt tanította, hogy az ember isteni származású és vissza kell térnie eredetéhez. A misztériumiskolában az oktatás célja akkor teljesült, ha a haladó tanuló képessé vált arra, hogy az újraszületések ciklusát befejezze.

A számok oktatása foglalta el a legfontosabb helyet. A számok voltak a püthagoraszi oktatási rendszer alapjai.

Az általunk történetekből és mítoszokból ismert „halhatatlan istenek” Püthagorasz szerint a valóságban számok. Ők jelenítik meg az univerzumnak és teremtményeinek a törvényeit. Hasonló ismereteket találunk a Kabbalában is.

A számok alapjában véve élő energiaképek, amelyek különféle rangsorolását matematikai ábrázolásuk jeleníti meg. Ők teremtik és határozzák meg az életfeltételeket a makrokozmoszban és a mikrokozmoszban.


Püthagorasz szerint a 10-es szám az egész teremtés alapja. A 10 ugyanis a Püthagorasz által „Tetraktysz”-nak nevezett részekből tevődik össze, tehát négy számból: 1+2+3+4=10. A Tetraktysz szent szimbólum volt, és a folyamatos teremtés és megújulás titkát is tartalmazta.

E szent szimbólum négy szintjét Püthagorasz az alábbiak szerint magyarázta:

1. A Monád az egység szimbóluma, a teremtés előtti létállapoté.

2. A Diadé szimbolizálja a teremtés folyamatában az első mozzanatot: a monád két polaritássá osztódását, amit keleten a Jinnek és Jangnak neveznek.

3. A Triád jelképezi a két polaritás egyesülését egy közvetítő erő révén.

4. A Tetrád a keletkezett teremtés, az univerzum szimbóluma; anyaginak ábrázolják, a négy elem, a tűz, a levegő, a víz és a föld segítségével.

A püthagoraszi iskolának vége, de az ott tanított gondolatok megmaradnak.

A hivatalos fórumok, ahogy ez lenni szokott, nem lelkesedtek azokért az eszmékért, melyekkel Püthagorasz iskolája foglalkozott. Oktatás a saját, belső istenségről és a teremtés helyes alakítása az örök, élő és életet ajándékozó matematikai számjegyek által, egyszer és mindenkor hadilábon állnak a hatalom birtokosaival, akik az emberiséget szívesen tartják tudatlanságban. A crotoni iskolát ezért folyamatosan támadták és végül, 400évvel az alapítása után felgyújtották.

De elpusztítani csak embereket és építményeket lehet, az ismeretet nem.

Pentagram 2010/4

A teljes cikk megtekinthető itt

Megjelent: 2010. november 10.

A téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek