Választás öröm és kötelesség között – és a halhatatlanság útja

Héraklész – a rómaiaknak Herkules – fontos szerepet játszik a görög mitológiában. A föld legerősebb emberének tekintették. Midőn elérte a felnőtt kort, találkozott Örömmel és Kötelességgel, két szép nővel; s egyik is, másik is kérve kérte, tartson vele. Öröm ezt mondja neki: „A nevem Öröm. A legtöbb emberi lény szeret engem. Lásd, milyen széles és könnyű az én utam, és milyen sima a te lábaidnak! Kövesd ezt, és nem fogsz szűkölködni sem ételben, sem italban; sem szép ruhákban, sem puha ágyakban, sem az élet összes örömeiben. Teljességgel mentes leszel a szenvedéstől és védve minden veszélytől. Gyere velem!” Kötelesség pedig így szólt: „A nevem Kötelesség. Kikerülni senki sem mer, de kevés ember szeret. A valóság az, hogy az én utam göröngyös, tövises, és sem kényelmet, sem örömet nem ígérek közben. Sok fáradozással jár, és szenvedéssel sújt, közben azonban a bátorsággal elviselt fájdalom örömmé és büszkeséggé válik. Aki engem követ, dicsőséget és békét nyer ezen a földön, és végül születési jogot is az istenek között.”

 

Effajta elképzelések közvetítették az élet ismeretét és egy magasabb tudat eszményét a korabeli emberek számára. Héraklész egy pillanatig sem tétovázott, a kötelesség útját választotta. Abban a pillanatban, hogy elutasítja Örömöt, végleg leszámol lénye alacsony rendű nézeteivel, melyek mindig arra törekszenek, hogy bebörtönözzék és elpusztítsák a magasabb nézeteket. E folyamat „Héraklész tizenkét munkájaként” ismeretes.
Úgy mondják, hogy ő a legfelsőbb istennek, Zeusznak egyik fia volt, jóllehet egyszersmind halandó is. Származása folytán olyan erővel rendelkezett, ami túlhaladta minden földi emberét, továbbá olyan intelligenciával, amely hatásos módon, hamar cselekvésre késztette. A halhatatlanság útján végzett tizenkét „munkája” ezen istenfiú növekedésére utal, egészen az isteni állapotig. Mai anyagias korunkban a Héraklész által követett út éppoly időszerű, mint a távoli múltban.

A tizenkét feladat, melyet Héraklész Eurüsztheusz kezéből kap, az állatöv tizenkét körével, a dialektikus élettér hatásköreivel van kapcsolatban, amelyben az emberiség fejlődik. Héraklész ennélfogva minden győzelemkor „ad valamit a legyőzöttnek”. A cselekményből kitűnik, hogy a görög mitológia két, egymástól eltérő élettérrel számol. Miután Héraklész legyőzte és „az őket megillető helyre juttatta vissza” az állatöv erőit, megnyílik előtte az út az Olümposz felé.

Az állatövi erők igája fölött aratott tizenkétszeres győzelem képezi a Héraklész-mítosz központi témáját.

Tát ezt kérdi Hermésztől:
„Azt mondd meg még nekem: hogyan űzi ki a sötétség tizenkét ostorát, a tizenkétszeres büntetést tíz erő? Hogyan történik ez, Triszmegisztosz?”
A válasz így hangzik:
„A sátorház, melyet elhagytunk, a tizenkét elemből álló állatövből készült: egyetlen természet, de sokrétű jelenség az emberek tévelygő gondolatai miatt. E büntetések között – fiam – vannak csoportosan fellépők. Például az elhamarkodás és a meggondolatlanság elválaszthatatlan a haragtól. Az ember önmaga nem képes megkülönböztetni őket. Érthető és logikus, hogy együtt menekülnek a tíz erő elől. Ugyanis ez a tíz erő eszközli ki a lélek megszületését.
Az élet és a világosság egyesült. Így születik meg az egység száma a szellemből. Éppígy érthető, hogy az egység tartalmazza a tízséget és a tízség az egységet.”

Hermész szó szerint azt mondja, hogy a tizenkét rossz tulajdonság közvetlenül az állatövi hatásokból magyarázható. „Az állatöv tizenkét elemből áll. Egyetlen természet, de megjelenésében sokrétű.” Ez azt jelenti, hogy valamelyik állatövi jegy, a Zodiákus valamely hatása alatt születünk. Egyik nézete tehát alapvetően benne áll az életünkben, a többi áramlat pedig ehhez csatlakozik. Egységük együttműködik az ember csábításán. Abszolút egységet képeznek, és itt korlátlanok. A tizenkét rossz tulajdonság tehát nagyon is alapvetően le van rögzítve bennünk.

Pentagram 2000/4

A teljes cikk megtekinthető itt

 

 

Megjelent: 2011. július 12.

A téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek