A három templom

Az Alkímiai menyegző figyelmes olvasójának feltűnik, hogy C. R. C., azaz Rózsakereszt Krisztián elbeszélésében a belső folyamatok és a környezet, amelyben tapasztalatait szerzi, egymásba folynak. Némi gondolkozás után kiderül, hogy ez logikus is. Mert a jelölt a belső folyamatai révén – amelyekben a transzfiguráció, a szellem és lélek alkímiai menyegzője valósul meg – ismeri meg az élet birodalmának tiszta asztrális mezejét, amelyhez egyre erősebben kibontakozó, új tudati állapota juttatja hozzá, ahhoz a valósághoz, melyhez megújuló állapota miatt tartozik. Tapasztalja, hogy a belső és a külső állapotok mennyire meghatározzák egymást és mennyire egyek. Így például a főszentély folyamatai – ez a mikrokozmikus „vacsoráló terem”, a felső terem – a tanulót tudatossá teszik a kozmikus felső teremben is, amelyhez ez a belső fejlődés feltárja neki az utat, s amelyben találkozik Krisztus Szerzetével, mely felmenetelénél segédkezik neki. Ugyanez érvényes a templomkapura is, ahová C. R. C. a második napon érkezik és amelyen bemegy. Belső folyamatában a máj-kapu vezet a vizsga és az ítélet bejárati templomába. A helyes megértés érdekében az olvasónak gondolnia kell arra, hogy az alkímiai menyegző egy folyamatszerű felmenés, fázisról fázisra haladás s ezért is van hét napra elosztva. Mint minden hegymászásnál, úgy van ez a kimászás, a kiszállás hegyénél is, amelyen három templom áll. Ahogyan a zarándok halad felfelé vezető útján, úgy tágul a kilátás, s a kezdetben a messzeségben feltűnő dolog időszerű valóság lesz. Amilyen mértékben a jelölt a 2. fejezetben (A meghívó) említett három nézetet megvalósítja, úgy tárulnak fel számára az új-asztrál valóságok, az új emberré válás magasztos szférái.