Anyagszféra – tükörszféra

A dialektikus természetrend két fele. Az anyagszféra az a terület, ahol a tűz, a föld, a levegő és a víz elem megjelenik – az a terület, amelyben anyagi alakunkban élünk; a tükörszféra pedig a látható anyag éterikus mása, az, amelyben a halál után többek között a régi személyiség feloszlása és az új személyiség által történő újjáéledés folyamata lejátszódik. A pokol szféráján és a tisztulási térségen („tisztítótűzön”) kívül az a terület is a tükörszférában van, amelyet a természetvallások és az okkultizmus alaptalanul mennyországnak, az örök élet helyszínének neveznek. Valamennyi említett „égi terület” és az ott folytatott élet éppúgy véges, alá van vetve az időnek és az elmúlásnak, mint anyagtestben leélt életünk. A tükörszféra tehát a holtak ideiglenes tartózkodási helye, ami azonban nem azt jelenti, hogy az elhunyt személyiség ott új életre kelne. Mert a négyszeres személyiség életének nincs folytatása. Csak a tudat legbelső magja marad meg, a ún. szellemfelvillanás, a dialektikus szikra, amelyet átmenetileg az aurikus lénybe vonnak vissza; ez képezi majd egy vadonatúj személyiség tudati alapját, amelyet az aurikus lény épít fel az anyában ható erőkkel együttműködve.

A tükörszféra étereiben egyébként az ember és az emberiség minden gondolata, érzése és tette fel van jegyezve, illetve visszatükröződik. Innen ered a neve is. Az anyagtest halála után a többi test feloszlik a tükörszférában, mintegy előkészületként egy következő életre.