Pimander

Pimander (görögül Poimandrész): az életre keltő szellem, aki az újjászületett lélekembernek – és általa – nyilvánul meg (l. szellemlélek). Ez a megnyilvánulás kétféle: egyrészt a mikrokozmosz hétszeres magsugárzása ölt alakot azáltal, hogy belép a főszentélybe; később pedig, miután végbement a (halandó lélek önfeláldozása által lehetővé tett) megszenteltetés, a tökéletes, nagyszerű mennyei ember, a belső Krisztuslény feltámad a természet sírjából, az ősatomból, a mikrokozmikus Föld középpontjából. Ez a fejlődés tehát teljesen krisztocentrikus, azaz Krisztus-központú. Krisztus, keresztre feszítése (azaz az isteni világosságnak a bűnös, halandó személyiségbe való belemerülése) után leszáll a Föld középpontjáig, hogy miután ott véghezvitte üdvözítő művét, sírjából feltámadjon.