Szellem

A rózsakeresztesek világos különbséget tesznek az emberi szellem és az isteni szellem között. Az emberi szellem a tudat magja, amely tudat a halandó természethez van kötve. Az isteni szellem a Monád pozitív pólusa. Az ember központi szelleme az eredeti tudatmag, az igazi, halhatatlan ember szellemmagja. Az ember bukása és mai, dialektikus életterületünkbe való száműzetése folytán a mennyei személyiséget feloszlatták, és a központi szellemmag elvesztette a megnyilvánulási lehetőségét. Azóta egy halandó személyiséghez van kötve, aki nem engedelmeskedik neki. Végtelen szenvedésfolyamatban kell tehetetlenül néznie, hogyan lép fel helyette egy halandó, homályos éntudat, szentségtelen, vak önbizonygatással. A Krisztusban megváltás az énnek ezt a szentségtelen uralmát szándékozza az énember önkéntes feláldozásával befejezni. A Krisztus kegyelemereje aztán újra életre kelti az eredeti személyiséget. Az igazi ember, a szellemember így újra alkalmat kap a feladatának megfelelő, istenterv szerinti megnyilvánulásra.