Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Elektronikus folyóirat

Mikor kezdődik a Vízöntő-korszak?

Mikor kezdődik a Vízöntő-korszak? A XX. század kezdete, de különösen 1968 óta az emberiséget olyan szellemi impulzusok érik, amelyek a Vízöntő csillagképnek tulajdoníthatók. Ezek az impulzusok az alábbi jelenségekben nyilvánulnak meg: a hagyományos normák és értékek megszűnése, a hierarchiák és a tekintélyen alapuló rendszerek felbomlása, finomanyagi, ezoterikus és spirituális valóságok tudatosulása, a látszatigazságok lelepleződése.


Aki érzékeny ezekre az impulzusokra, az nagyon határozottan érzi, hogy egy szellemi korszakfordulón élünk. Ebből gyakran arra következtetnek, hogy a Halak-korszakot már magunk mögött hagytuk, és beléptünk a Vízöntő-korszakba. Ha azonban különböző források alapján vizsgáljuk azt a kérdést, hogy mikor kezdődik vagy kezdődött a Vízöntő-korszak, akkor meglepően nagy eltérések mutatkoznak (lásd a táblázatot - számok magyarázata lent).

Korszak

1
IAU

2
Jan van Rijckenborgh

3
Sziderikus állatöv

4
Rudolf Steiner

Bika
kezdete
hossza


Kr. e. 4490
2644 év


Kr. e. 4572
2160 év


Kr. e. 4105
2160 év


Kr. e. 2907
2160 év

Kos
kezdete
hossza


Kr. e. 1846
1781 év


Kr. e. 2412
2160 év


Kr. e. 1945
2160 év


Kr. e. 747
2160 év

Halak
kezdete
hossza


Kr. e. 65
2666 év


Kr. e. 252
2160 év


215
2160 év


1414
2160 év

Vízöntő
kezdete
hossza


2601
1740 év


kb. 1900
2160 év


2375
2160 év


3574
2160 év


Mi ennek az oka? Nem akkor kezdődik-e egy új korszak, amikor az ekliptikán5 látszólag hátrafelé mozgó tavaszpont az egyik állatövi csillagképből átlép a másikba? Nem kellene-e ennek egyértelműen meghatározhatónak lennie? Elméletben így van, de e kérdés megválaszolása nagyon is a felfogáson múlik, ahogyan azt az alábbiakban látni fogjuk.

A csillagászati állatöv

Az IAU a különböző állatövi korszakok hosszának kiszámítását arra alapozza, hogy az 1928-as felosztás szerint a fizikai csillagképek konkrétan hogyan vetülnek az ekliptikára. Az állatöv 12 látható csillagképe az égbolton különböző nagyságú területeket foglal el, ezért geometriai vetülete folytán az égi egyenlítőből (ekliptikából) is különböző méretű körcikket fed le. Ez megmagyarázza az IAU definíciója szerint a korszakok eltérő hosszát. Az állatövi csillagképek szemszögéből nézve a Vízöntő-kor csak 2601-ben fog kezdődni. Azonban ez a meghatározás sem pontos, mivel a Halak és a Vízöntő csillagképe átfedik egymást. Az ekliptikának ugyanis van olyan szakasza, amelyre a Halak csillagkép „vége” és a Vízöntő „eleje” is rávetül.

Az asztrológiai állatöv

Egészen más képet kapunk, ha az asztrológiai állatövi jegyeket vesszük alapul, amelyek az égi egyenlítőt tizenkét egyforma nagyságú, 30 foknak megfelelő szakaszra osztják. A sugárhatás erejének csúcspontjából kiindulva, ettől előre és hátra 1080 évre húzták meg a korszakok határait. A régi babiloni rendszer alapján a Bika „szeme” (az Aldebaran alfa nevű csillag) a geometriai vonatkozási pont. E nézet szerint tehát a Vízöntő-korszak 2160 évig tart és 2375-ben fog kezdődni.
Asztrológiai szempontból nem az aktuálisan látható csillagképek fizikai kiterjedéseit vesszük figyelembe, hanem geometriailag meghatározott szektorokat, amelyek mindegyikét egy bizonyos csillagkép befolyása polarizálja, méghozzá úgy, ahogyan az csillagászatilag látható volt az égbolton a 0. évben, Krisztus születésekor. Az asztrológiai állatövi jegyek az ember személyes lelki életére vonatkoznak.
Abból indulnak ki, hogy az Atlantisz utáni időszak emberisége számára Krisztus születése jelentette a döntő lélekformáló impulzust. Ezért asztrológiailag e pillanat csillagkép-elrendeződése érvényes az egész Atlantisz utáni korszakra6.
Az asztrológiai és a csillagászati állatöv tehát a szektorok határait illetően jobbra és balra nem esik egybe. Ezért a csillagképek hozzávetőleges helyzetét tekintve sem fedik egymást. Az asztrológiai állatöv tekintetében ugyanis kitartottak a Krisztus születése idejében érvényes nézőpont mellett, mialatt a csillagászati állatöv azóta már egy jeggyel visszafelé tolódott el.
Anélkül, hogy itt jobban belemélyednénk a csillagászati és az asztrológiai szemléletmódokba, fordítsuk figyelmünket még két asztrozófiai értelmezésre, amelyet Jan van Rijckenborgh és Rudolf Steiner fűzött e témához.

1666 év elveszett?

Jan van Rijckenborgh szerint a Vízöntő-korszak befolyása már a huszadik század eleje óta érezhető. Erről az alábbiakat mondja „Az új idők apokalipszise” című könyvében (1966. évi kiadás, 46. o.): „Már korábban is felhívtuk a figyelmet arra, hogy az ember egész viselkedésében, növekvő mértékben, egyre gyorsabban, és mindenki számára egyre láthatóbban és felismerhetőbben egyértelmű pszichikai változás megy végbe. […] Úgy véljük, hogy ez a pszichikai változás századunk elején kezdődött. Eleinte alig volt felismerhető, most viszont, főleg az utóbbi tíz évben, egyre láthatóbban elharapódzott.” Ezzel szemben Rudolf Steiner csak a 3574-es évre teszi a Vízöntő-korszak kezdetét. Ez az 1666 évnyi különbség tényleg rejtélyesnek és ellentmondásosnak tűnik.
Ahhoz, hogy e rejtélyt megoldjuk, nem az égre kell néznünk, hanem pillantásunkat az emberiségre kell irányítanunk. Mikortól kezdve létezik egy ember? A fogantatástól? Az anyaméhben történő első mozdulattól? A fizikai születéstől? A születési okirat kiállításától? A kereszteléstől? Vagy csak akkor lesz igazán a világban, ha felnőttként a társadalom „teljes értékű” tagjává válik? Nézőpont kérdése. Hasonlóképpen áll a dolog az állatöv szerinti korszakok meghatározásával is.

A szellemi impulzus háromszoros megnyilvánulása

A kozmikus impulzusokra az ember az elanyagiasodás különböző síkjain reagál. Ilyenkor az út fentről (szellem) lefelé (anyag) vezet. Mindaz, ami az embert mozgatja, az a szellemben kezdődik. Az emberiségre egy szellemi impulzus sugárzik, például a Vízöntőé, amely először ideaként, eszmeként nyilvánul meg a közös emberi területen. Egy új eszme kezdetben általában nem hatol át teljesen az anyagig. Sokkal inkább még viszonylag elvont, még nincs érzelmi töltése, és semmiképpen sincs összhangban az emberiség cselekedeti életével. Ebben a szakaszban elgondolkoznak az ötletről, beszélnek és írnak róla, de még távol áll attól, hogy életvalósággá váljon. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy az emberek új ötletekre való fogékonysága különböző mértékű, aszerint, hogy milyen személyes tapasztalati horizontjuk van, és hogy a finomanyagi testeik hogyan vannak felépítve és polarizálva. Vannak tehát úttörők, akiknek az a feladatuk, hogy az új szellemi impulzusokat, mint gondolatokat felvegyék, és a többieknek közvetítsék. És vannak, akik csak később, hosszú idő után tudnak reagálni rá, mivel gondolkodásuk és érzésük még teljesen a régi korszakhoz kötődik.

A lélek visz életet az eszmébe

Ha az eszme idővel elég erőssé vált – azáltal is, hogy sokan gondolkodtak, beszéltek és írtak róla –, akkor a lelki síkon is kifejezésre jut. Az eredeti szellemi impulzusnak ez a stádiuma a következő lépés az elanyagiasodás felé. Az ember magáévá teszi, lelkesíti és élettel hatja át az ötletet. Az ötlet feltöltődik érzelemmel és emócióval, és ezzel mintegy dinamikussá válik. Az ember lelki életét e szakaszban az idea formálja, és lassanként belső mozgalmasságának döntő tényezőjévé válik. Érzelmileg-lelkileg már valósággá vált, de az aktuális cselekedeti élettel való összhang legjobb esetben is csak kezdetleges formában létezik.

A harmadik lépés: teljes tudatossággal akarni és cselekedni

A lelki dinamizálás csak a harmadik lépésben válik konkrétan az ötlet szellemében véghezvitt cselekedetté. Az ember így beveti akaratát, és teljesen tudatosan elkezd az eredetileg besugárzott szellemi impulzus szerint cselekedni. Ideális esetben azután valamikor tartósan összhangba hozza a szellemi és lelki impulzust a cselekedeti életével, és így viszonylagos harmóniába kerül – amíg egy újabb impulzus be nem sugárzik fentről, és össze nem kuszálja a rendszerét.

Hol tart ma a Vízöntő-impulzus?

Nagyon tanulságos, ha az elanyagiasodás e három szakaszával kapcsolatban egyszer megvizsgáljuk magunkat és a társadalmat is, amelyben élünk. Hol tart ma a Vízöntő-impulzus személyes szempontból, társadalmilag és globálisan? Még csak egy elvont eszme lenne? Vagy már lelkesítve és érzelmileg dinamizálva van? Vagy már teljesen tudatos és szándékos cselekedetté vált? Összhangban van-e az ötlet az érzelmekkel és a cselekedeti élettel? Ezekre a kérdésekre a válaszok természetesen nagyon különbözőek lesznek. De teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy az isteni impulzusnak nagyon sok időre van szüksége ahhoz, hogy végigjárja útját az anyagban való teljes megnyilvánulásáig. Ezalatt sok évszázad múlik el!

A hajnalhasadás már megtörtént

A Vízöntő-korszak kezdetét illetően is ez az oka a spirituális szemléletmódok különbözőségének. Az első impulzus akkor sugárzik be, amikor a Vízöntő első csillaga közeledik a tavaszponthoz, mint ahogyan a Nap is előreküldi sugarait, mielőtt a napkorong a látóhatár fölé emelkedne. Erre a helyzetre célzott Jan van Rijckenborgh az 1908-as évvel. Ekkor kezdődött a Vízöntő szellemi pirkadata. Néhány szellemileg erősen fogékony ember ettől az időponttól kezdve tudta érezni és felvenni a Vízöntő-impulzusokat. Az első csoportok 1968-ban kezdtek érzelmileg-lelkileg reagálni a Vízöntőre. Ez fejeződött ki az 1968-as hippi mozgalmakban is. Az emberiség, mint egész azonban lelkileg ma még csaknem teljesen a Halak-korszakban tartózkodik. Azt is mondják, hogy az emberek számára csak akkor kezdődhet el a Vízöntő-korszak, ha végre teljesülne a Halak-korszak küldetése: a személyiség szeretet általi tökéletes áldozata. Addig ugyanis a Vízöntővel kapcsolatos minden elmélkedés egy szép álomba való menekülés csupán. Eltart néhány évszázadig, míg a Vízöntő átfogóan befolyásolja majd a lélekéletet. A sziderikus állatöv, amely tehát a személyes lélekéletre vonatkozik, ezt az időpontot a 2375-ös évvel jelöli.

Tetőpont és kristályosodás

Ennek a lelki beállítottságnak a kulturális termése csak sok évszázaddal később fog teljesen megnyilvánulni, a Vízöntővel összehangolt cselekedeti élet kultúr-korszakaként. Ez az az állapot, amelyet Rudolf Steiner a 3574-es évvel hoz összefüggésbe. Anyagi szempontból ez az állapot a Vízöntő-impulzus tetőpontja. Spirituális szempontból viszont ebben az időszakban ismét fennáll majd a szellemi impulzussal kapcsolatban a megkristályosodás veszélye – ahogyan a mai, Halak-korszakbeli kultúránk is megkristályosodott. Akkor egy új impulzus pirkadata kezdődik majd – a Baké.
Ez nagyjából mind összhangban van az elmúlt kultúr-korszakokkal. Rövid áttekintés után ez világos lesz (lásd a táblázatot).

Korszak kezdete Kr. e.: Kulturperiódus kezdete Kr. e.:
Rák: kb. 8.800 Ősindiai kultúra kb. 7.400
Ikrek: kb. 6.600 Óperzsa kultúra kb. 5.200
Bika: kb. 4.400 Egyiptomi kultúra 3.000
Kos: kb. 2.200 Minói-görög kultúra kb. 1.400

Korszak kezdete Kr. u.: Kulturperiódus kezdete Kr. u.
Halak: kb. 0 Európai kultúra kb. 1.400
Vízöntő: kb. 2.200 Új kulturperiódus kb.3.600


Bármikor meg lehet fordulni!

Egy szellemi impulzus fokozatos anyagi megnyilvánulásának említett folyamata egyszerre csoportos és egyéni jellegű. Ezt a folyamatot az emberiség egésze is átéli, de külön-külön minden egyes ember is. Mivel az emberek nagyon különböző fejlődési fokokon állnak, a Vízöntő-sugárzás befogadásának egyéni képessége is nagyon eltérő lehet.
Jan van Rijckenborgh már nagyon korán utalt a Vízöntő-korszak megszabadító spirituális lehetőségeire, amelyeket a korszak beköszöntével sokkal jobban meg lehet érteni, és kivitelezni. A hatvanas években a Vízöntő-konferenciák alatt elmagyarázta, hogy a keresőknek hogyan kell a Vízöntő-sugárzással dolgozniuk, hogy be tudják járni a szellem-lélek újjászületés valóban megszabadító útját. Akik ma belsőleg vágynak a megszabadulásra, azoknak nem kell megvárniuk az új korszak harmadik évszázadát, és nem kell például azon elmélkedniük, hogy egy későbbi inkarnációban könnyebben vagy jobban járhatnák majd az utat. Aki felismerte, hogy az anyagi világ a maga körforgásaival nem az ő igazi hazája, az mindig egy igazi úttörő. Mindig, bármikor véghez tudja vinni szellemi megfordulását, amihez a Vízöntő most az egészen új lehetőségek vizét ajándékozza – amit viszont saját magának kell hasznosítania.


1 - IAU: International Astronomical Union. (Nemzetközi Csillagászati Szövetség) A számítás az alábbi kiadvány alapján történt : Meyers Handbuch Weltall 1984. 40-41. oldal
2 - Jan van Rijckenborgh: Az új idők apokalipszise 1966. 59. oldal
3 - A régi babiloni rendszer szerinti sziderikus állatöv, R. Powell szerint újradefiniálva a Hermetika 6. számában, 1984. július
4 -  Vö. G. Gorrissen: „Astrosophie”, 7. fejezet
5  - Az ekliptika a Föld Nap körüli keringésének a síkja, amelynek képzeletbeli határa egy nagy kört képez, amit „égi egyenlítőnek” neveznek. A földi egyenlítő 23,5 fokos szögben dől az ekliptikához képest. (A szó eredete: „eclipse” = „fogyatkozás”-ok síkja. Csak akkor lehet ugyanis Nap- vagy Holdfogyatkozás, amikor a Hold ebben a síkban kerül a Nap és a Föld közé, illetve a Föld mögé. [a ford.])
6 -  Rudolf Steiner szerint az Atlantisz utáni korszak a kb. százezer évvel ezelőtti utolsó jégkorszak után kezdődött, és a következő jégkorszakig tart.

Megjelent: 2006. június 06.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,

Webáruház fejlesztés - AionHill