Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Előzmény megtekintése

39. | Lectorium Rosicrucianum | 2010. január 02. 20:57 Válasz
Nyilvánvaló, hogy a valódi metafizikai kérdések mindig sok dimenziósak, ezért nem szabad egy adott értelmezésre redukálni és más megközelítésekkel szembeállítani, kijátszani egymás ellen a különböző oldalakat. Inkább a feltárt oldalak szintézisére érdemes törekedni.
A "bukásnak" is több szintje van. Az almarágcsálást lehet "eredendő áldásként" is értelmezni, persze ugyanúgy nem kizárólagosan, mint az "eredendő bűn" értelmezést, amire a mi kultúránk is épül. Az antropozófiai megközelítés is feltár új oldalakat. Pl. azt, hogy a teljességből való (látszólagos) kilépéssel kapott valamit az ember: a SZABAD AKARATOT, a választás lehetőségét, mivel az a lény, aki a tökéletességben tartózkodik, eleve nem képes másra, mint a legtökéletesebbre, az ellenállhatatlan szellemi nyomás eredményeként. Ezzel az ajándékkal pedig egy másik képesség fejlődött ki: az EGYEDISÉG, EGY-ÉNISÉG. Ha elfogadjuk azt az alapfeltevést, hogy Isten azért lépett teremtésbe (így végső értelemben illúzióba), hogy tapasztalatilag ismerje meg önmagát és a végtelen sok lényen keresztül végtelen sok perspektívából szemlélje önmagát, akkor az egyediség megerősítésével Önmaga sokfélesége is jobban körvonalazódik és kibomlik.
Végül az egyediség a szabad akarattal megteremti a SZABADSÁGOT, hogy a Lény csakis Önmagából kiindulva teremtsen, ne a környezet hatására, reflexként. Ha a Lény szellemileg érik és felemeli a Szabadságot, akkor eljut ahhoz a végponthoz, ahol szabadon dönt a szabad választás teljes feladásáról, mert már csak a lehető legjobbat akarja választani. Itt megszűnik a választás reális lehetősége és potencialitásba húzódik. Ám óriási különbség van a korábbi ártatlan, öntudatlan egység, valamint a kiérlelt tisztaság, újra megtalált egység között. Különbség van a választani képtelen és a mást választani nem akaró állapot között.

Ezért történt az anyagvilágokba, az elválasztottságba való leereszkedés, hogy itt, ebben a MŰHELYBEN építse fel az ember ezeket a képességeket. Ám valamilyen okból (kísértés?) az emberek egy része túl korán és túl mélyen ereszkedett le a mélybe és ott az illúziók fogságába került, teljesen belealudva ebbe a tükörvilágba. Így egy sokkal nehezebb és hosszabb körútra került a szabályosan fejlődőkhöz képest, akik azóta az eltévedt emberlégiók segítői.

Előzmény: 37. | hephata | 2010. január 02. 10:23

Ez egy nagyon érdekes gondolatmenet. Sokat gondolkoztam rajta régebben is, hogy is van ez akkor a bukással, miért bukott ki az eredeti élettérből a lélek. "De aki járt a bukott dialektika útján, az értékesebb tapasztalatokat (is) szerzett, mint aki nem." Hagyományos személyiségemből fakadó igazságérzetem felhördült, hogy aki eltévelyedett, azt hogy lehet értékelni jobban, mint aki nem. De azóta kezdem érteni, hogy a tapasztalatok megszerzése egyfajta gazdagodás is, ami a többiek -a bukott dialektika útján nem járók számára is hasznos. Talán. De akkor az egész bűnös, bukott lélek elmélet kicsit árnyaltabbá válik, nem? Írjatok erről pár gondolatot kérlek.

Vissza a fórumhoz

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,