Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

Előzmény megtekintése

43. | szotto | 2010. január 02. 22:33 Válasz
A teremtésben (előbb-utóbb) minden megtörténik. Minden lehetőség kihasználásra kerül. Így a bukás is meg kellett történjen, csak azért is, mert lehetséges volt.

Nem hiszem, hogy a bukás szükséges része a fejlődésmenetnek. De ez is egy lehetséges út, amin több-kevesebb ember végigmegy.

Mások, látva a bukás következményeit, esetleg már „nem is kaptak kedvet” annak megtapasztalására.

Isten nem várta el egyetlen konkrét embertől sem, hogy „túl korán” egyen a jó és rossz ismeretének fájáról. De aki ezt választotta, annak a tapasztalatai is a mindenséget gazdagítják. A „bukottak” tapasztalatai olyanok, amelyeket csak ők/mi/ szerezhetnek meg, és csak a bukott dialektikában.

Felvetődhet a kérdés, hogy akkor nem „kötelességünk”-e minél több tapasztalatot gyűjtenünk a le nem bukottak okulására?
Az emberek többsége már számtalanszor megélte ugyanazokat a tapasztalatokat. Maradhatunk ezen a világon bármeddig, és ugyanazt a dolgot akárhány oldalról megtapasztalhatjuk, ez szabadságunkban áll, de azzal a mindenség (és mi) már nem fog számottevően gyarapodni.

„Nincs új a Nap alatt!”

----------------------------------------------------

Mi 1 tiltott dologról tudunk. Vajon hány lehet még, amikről csak akkor szerzünk tudomást, ha visszatérünk az eredeti életterületre? Az első hibánkból tanulva vajon nem teszünk-e újabb, teljesen más okból „tilos” dolgot? Nagyobb valószínűséggel nem, mint az aki még nem tapasztalta meg az „engedetlenség” következményeit. Talán ezért becsüli többre az Atya azokat, akik már voltak engedetlenek.

Előzmény: 41. | hephata | 2010. január 02. 21:24

Nagyon köszönöm a választ, igen részletes és érthető volt. Igen, az általad leírtak -mellyel antropozófia kapcsán találkoztam- elég közel áll hozzám és számos nyitott kérdést, egymásnak való ellenmondó megközelítést szintetizál. Teljesen más ártatlanul, öntudatlanul egység részének lenni, vagy a szabad választás útján egyediséget kimunkált, szabadságot megőrzött egységben levés között. Ami még bennem kérdésként felmerült, hogy mi okból történt, hogy túl korai és túl mélyre ereszkedés. Szükséges része ez a fejlődésmenetnek, vagy nem? És miért hatott így az a valamilyen ok (kísértés) az emberek egy részére, és a többiekre nem? Mennyiben felelős ezért a hatásért az ember, vagy azon embercsoport tulajdonságainak "természetes" következménye? A segítségeteket köszönöm:)

Vissza a fórumhoz

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,