Grál

A Grál a megtisztult szívszentélyt jelképezi, az újjászülető lelket, mely képes befogadni a szellem tüzét. Eredeti jelentése a fokról fokra történő megtisztulásra, a szellemi út lépcsőfokaira vezethető vissza. Az antik kultúrában már ismerték mint Vénusz-jelképet, Hermész Triszmegisztosz a lelkek versenyének díjaként említi, mint az égiek által az emberiségnek ajándékozott kőedényt, majd a kereszténységben az úrvacsora kelyheként került a köztudatba. Ebbe a kehelybe fogták fel a legenda szerint a keresztre feszített Jézus vérét.

A Szent Grál Szerzete olyan papi testvérség, amely minden gnosztikus csoportban és csoport által megnyilatkozik, hogy Isten egyetemes pránáját, az élet vizét, az Isten és a Bárány trónjából áradó életáramlatot két, összpontosított, mágikusan elkészített állapotban ruházza át mindazokra, akik készek átvenni és abból élni és hatni, akik Isten pránájának a táplálékára éheznek. A jelölt, aki megkapja ezt a kenyeret, az ezzel bizonyítja, hogy ebből él: máskülönben nem kellene neki.

Másodsorban az életnek ez a pránája „bor” képében is kapható. A Szent Grál kenyere az újmisztikus embert táplálja, azt az embert, aki az új életnek szentelte magát. A bor pedig a mágikus nézetet képezi: a teljes odaadás újmisztikus nézete mellé a tökéletes, aktív szolgálat újmágikus nézetét állítja. Aki ebből a szakadatlanul áradó kétszeres, összpontosított Istenáramlatból kezd élni, az ugyanakkor lélekember lett. A kétszeres gnosztikus világosság a nyílt szívben felébresztette a rózsát, s ez a világosság tölti el a rendszer minden életközegét. A világosság betör a fejbe, miután a szíven és a véren keresztül megtalálta az útját.