Máni - maniheizmus
Máni az isteni küldött, a Fény apostolaként hirdette és tanította azt a belső utat, melyet a gnosztikus bölcsességtan minden időkben más más köntösben ugyan, de ugyanazzal céllal közvetített az embereknek: a bennünk lakozó isteni szikrát, a fény magját életre kell kelteni és az ember teljes újjászületésével felemelni az eredeti hazájába, Isten birodalmába. Máni közössége hatalmas hatósugarú körben tanúskodott erről az útról, és a maniheizmus számtalan ember számára vált a gnosztikus bölcsesség egyetemessége eleven jelképévé. Keresztény, perzsa, buddhista de még kínai gondolatkörben is elterjedtek a tanai és a maniheus bölcsesség mindenhol az adott nép nyelvén és jelképrendszerén keresztül szólalt meg.
Máni a párthus Arsakida uralkodóház sarjaként született, és
aszkétikus életet élő közösségben nőtt fel. 12 és 24 éves korában
mennyei kinyilatkoztatást kapott, és megalapította a „Fény és Szeretet”
egyházát. A világosság küldötteként hamar elterjedtek a tanításai
Egyiptomtól egészen a kelet-iráni Khoraszán tartományig, majd miután a
hivatalos zoroasztrizmus vallás megkínozta és kivégezte, Máni
gnosztikus bölcsességtana a késő ókorban és a kora középkorban
Hispániától Kínáig hatalmas területen elterjedt.
A „Fény Apostola" a világ számára a tökéletes,
legmagasságosabb misztériumokról tanúskodott, és nem csak tanítóként,
hanem az isteni kinyilatkoztatás erejével lépett fel. Hirdette, hogy a
világban örök időktől fogva két princípium, őselv: a Jó és a Rossz, más
megfogalmazásban az Isten és az Anyag, a Fény és a Sötétség áll szemben
egymással. Ezek kezdetben egymástól elkülönülve léteztek, de a démoni
hatalmak támadásának következtében megtörtént a két princípium
keveredése. A világ, és benne az ember, a Sötétség teremtménye,
jelenlegi állapotában ezt a keveredést mutatja. Ebből az állapotból a
megváltás útja a gnózis, a „tudás" (ami voltaképp a dualizmus
felismerése), és az ebből a felismerésből következő életszabályok
megtartása közreműködés a princípiumok szétválasztásában. Máni hét
műve: az Élő Evangélium, az Élet kincse, a Misztériumok könyve, a
görögül „Pragmateia"-nak (Értekezés) nevezett irat, a Gigászok Könyve,
a Levélgyűjtemény, amelyet szírül írt, valamint az I. Sábuhr
uralkodónak ajánlott perzsa nyelvű Sábuhragán. Mindebből sajnos csupán
néhány rövid részlet maradt fenn, de tanainak szellemiségéről sok nép
meséi tanúskodnak. A magyar népmesékben számtalan maniheus jelkép
ismerhető fel.