Máni - maniheizmus

Máni az isteni küldött, a Fény apostolaként hirdette és tanította azt a belső utat, melyet a gnosztikus bölcsességtan minden időkben más más köntösben ugyan, de ugyanazzal céllal közvetített az embereknek: a bennünk lakozó isteni szikrát, a fény magját életre kell kelteni és az ember teljes újjászületésével felemelni az eredeti hazájába, Isten birodalmába. Máni közössége hatalmas hatósugarú körben tanúskodott erről az útról, és a maniheizmus számtalan ember számára vált a gnosztikus bölcsesség egyetemessége eleven jelképévé. Keresztény, perzsa, buddhista de még kínai gondolatkörben is elterjedtek a tanai és a maniheus bölcsesség mindenhol az adott nép nyelvén és jelképrendszerén keresztül szólalt meg.

Máni a párthus Arsakida uralkodóház sarjaként született, és aszkétikus életet élő közösségben nőtt fel. 12 és 24 éves korában mennyei kinyilatkoztatást kapott, és megalapította a „Fény és Szeretet” egyházát. A világosság küldötteként hamar elterjedtek a tanításai Egyiptomtól egészen a kelet-iráni Khoraszán tartományig, majd miután a hivatalos zoroasztrizmus vallás megkínozta és kivégezte, Máni gnosztikus bölcsességtana a késő ókorban és a kora középkorban Hispániától Kínáig hatalmas területen elterjedt.

A „Fény Apostola" a világ számára a tökéletes, legmagasságosabb misztériumokról tanúskodott, és nem csak tanítóként, hanem az isteni kinyilatkoztatás erejével lépett fel. Hirdette, hogy a világban örök időktől fogva két princípium, őselv: a Jó és a Rossz, más megfogalmazásban az Isten és az Anyag, a Fény és a Sötétség áll szemben egymással. Ezek kezdetben egymástól elkülönülve léteztek, de a démoni hatalmak támadásának következtében megtörtént a két princípium keveredése. A világ, és benne az ember, a Sötétség teremtménye, jelenlegi állapotában ezt a keveredést mutatja. Ebből az állapotból a megváltás útja a gnózis, a „tudás" (ami voltaképp a dualizmus felismerése), és az ebből a felismerésből következő életszabályok megtartása közreműködés a princípiumok szétválasztásában. Máni hét műve: az Élő Evangélium, az Élet kincse, a Misztériumok könyve, a görögül „Pragmateia"-nak (Értekezés) nevezett irat, a Gigászok Könyve, a Levélgyűjtemény, amelyet szírül írt, valamint az I. Sábuhr uralkodónak ajánlott perzsa nyelvű Sábuhragán. Mindebből sajnos csupán néhány rövid részlet maradt fenn, de tanainak szellemiségéről sok nép meséi tanúskodnak. A magyar népmesékben számtalan maniheus jelkép ismerhető fel.