Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása

A világot, Krisztusban, teljesen le kell győzni!

Könyvajánló > A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása

A Szellemi Iskola értelmében regeneráló folyamatban álló tanuló meghal, akkor transzfigurációról csak csekély mértékben beszélhetünk. Ami az anyagi halál előtt megváltozott benne, az csak egy nagyon csekély mértékben előrehaladott transzfiguráció, ami pedig ezután következik a magasztosak páholyában, az már nem transzfiguráció, hanem fejlődés, mert amit a halandó emberben transzfigurálással kell elérni, az az anyagtest elmúlása után Samballa vákuumába érkezőknél a magzati új lélekállapot többé kevésbé gyors továbbfejlesztésével megy végbe, tehát egy új értelemben vett megszületés.

Azokra persze, akik most még az anyagszférában élnek, a dolgoknak nem ez a menete érvényes, legalábbis amennyiben az eljövendő időkben a harcoló közösséghez, a küzdő földi egyházhoz tartoznak: nekik a teljes transzfigurációra kell törekedniük: mert még a földi testet viselik, a haláltermészetből való személyiséget. Személyiségrendszerükkel, ennek minden nézetével és erejével Istennek csak képmásai, ábrázolói, s az ösvény elfogadásával és bejárásával áll helyre a mikroatommagok háromsága. A képmás, az ábra átmenetileg az eltűnt harmadik nézetet, az eredeti személyiséget helyettesíti. Ez a képmás a folyamat vállalása által transzfigurál. Ha a folyamatot elfogadja, akkor már nem történhet semmi baja, a második halál nem károsíthatja. A Biblia az egész dialektikus személyiségnek és a tudatnak a testi halál utáni elpárolgási folyamatát nevezi második halálnak.

A képmás nagyszerű és dicsőséges transzfigurálási folyamata idején a régi lénynek (amik mi vagyunk) a lehető leghosszabb ideig jó hasznát vesszük. Nagyszerűnek kell tehát tartanunk és rendkívül hálásnak kell lennünk, hogy ezt az anyagi köntöst, szolgálati ruhát lehetőleg sokáig viselhetjük. Ezt azonnal belátjuk, ha például az evangélium bevezetőjének alakjára, keresztelő János személyiségére és munkájára gondolunk. Nem ő az, aki az örökkévalóságokig megmarad, de ő az előfutár, a lehetővé tévő, a képviselő. Ezért haladunk mi is tovább erőről-erőre, munkaalapunkon, az értelmes-erkölcsös tudat alapján, de annak tudatában, hogy a harmadik tudatállapotot a lehető leghamarabb meg kell valósítani, mert ez az új élet tudati állapota.

Miért ilyen sürgősen szükséges ez?

Hogy az üdvösségben, az új élet valóságában az új életterületen részesülhessünk! Hogy azt az életet az alapvetően szükséges értelemben tapasztalhassuk! Az új élethez való tudatáttörés nélkül haladásról szó sem lehet, mert csak ez a tudatáttörés hozza létre a dialektikus természet ölelésétől való teljes megszabadulást.

Nem szabad azonban negatívan arra az álláspontra helyezkednie, hogy „nos, ha ezt nem érjük el, akkor legalábbis Samballa területére jutunk. Ha Samballa tökéletes megmenekülést nyújt, akkor miért törjük magunkat ennyire már itt?” Ez alapvetően helytelen álláspont lenne. Megmondjuk hogy miért.

Akik Samballa területén az új lelkiállapotban újjászülettek és tudatossá váltak, azoknak várniuk kell, míg a földi területen véghez nem vitték az áttörést.

Krisztusról azt mondják, hogy legyőzte a világot, és a Szentírásban tudomásunkra hozzák, hogy a világot Krisztusban mi is legyőzhetjük, sőt le kell győznünk. És Samballa térségét aligha lehet a világnak nevezni. Samballa térsége, Samballa vákuuma teljesen és tökéletesen a világon kívül, a dialektikus renden kívül van. Abban a térben az ember valóban megmenekült a világtól, megmenekült a haláltól. Legyőzte ugyan a halált, de a világot nem!

Ha Ön ebben a folyamatban haladva eltűnik a földi területről, akkor lehet-e azt mondani, hogy az Önben lévő Krisztus legyőzte a világot? Egyáltalán nem! A Krisztus Önben a halált győzte le, Ön Jézusban, az Úrban hunyt el, megmenekült. A képmás feladatához azonban hozzátartozik a világszellem legyőzése is, aki Isten tervével ellenkezik, akadályozza, meghiúsítja azt. Amelyik utat Krisztus járta be, azt nekünk is be kell járnunk, amíg földi otthonunkban lakunk. Ezzel hozzájárulunk mindazoknak a megszabadulásához, akik még a tudatlanságban foglyoskodnak. Ha a Szellemi Iskolában arra az álláspontra helyezkednénk, hogy „mi pedig szabadok vagyunk, ha itt nem, akkor a magasztosak páholyában”, akkor nyilván csak a saját szabadságunkra törnénk, vagyis tipikus dialektikusak lennénk: így az elkezdett művet tönkretennénk.

Az a helyzet, hogy akik a diadalmaskodó egyházban vannak Samballa vákuumában, azok sok mindenben tőlünk függnek. Ott várniuk kell az új életterületre való bevonulással és a haladással, míg mi Krisztusban le nem győztük a világot. Képzeljék el a lehetetlen esetet, hogy az egész világon minden testvérünk abbahagyná a munkát, vagyis ettől az órától kezdve nem lenne harcoló földi egyház: ekkor Samballa térsége elnéptelenedne. Egész lakosságának földi születésben kellene inkarnálnia, megtestesülnie, hogy átvegye, vállalja, amit mi elmulasztottunk.

Hogyan keletkezhetne és maradhatna fenn valaha is tökéletes nyugalom és örök béke, amíg a romlott dialektika rablótanyája tartani tudja magát, sőt, esetleg terjeszkedik is? Amíg még itt vagyunk, amíg a megszokott természet mágneses tere csaknem teljesen hatalmában tart minket, és lelki életünk csak tudat alatt halad, addig világunkat nem győztük le, a mi kis világunkat, a mikrokozmoszt sem. Addig a mikrokozmosz is a romlásnak van alávetve. Addig tehát Ön nem győzte le a világot. Feltámadásról csak akkor lehet szó, ha a tudat áttörése valóra vált, mert ez jelenti azt, hogy a főszentély hétkarú gyertyatartója, a tudat gyertyatartója közvetlenül a Gnózis sugárzásában kezd égni. Akkor már nincsen két mágneses tér bennünk, amelyek eddigi életünket újra meg újra csatatérré tették, feldúlták.

Samballa vákuuma tehát pompás megmentési lehetőség, de nem jelenti a dialektikától való megváltást. Ez nem föld fölötti, hanem földön kívüli lehetőség a mi számunkra. Samballa Földünk rejtélybolygójának bizonyos nézete. Földünk olyan rendszerekhez tartozik, amelyek a kozmikus hétségnek nevezett bolygói rendszerből élnek és vannak.

Ez a hétséges, hétszeres anyabolygó szintén a létterületeknek egy sorát foglalja magában, amelyek együtt a bukott emberiség visszaútját képezik, amelyen visszatérhet az elveszett hazába az eredeti fejlesztési terv teljesítésével, amelyet a Logosz rendelt el az Ő gyermekeinek. Ennek a visszaútnak a kezdetén tehát, az első szakasz céljaként, rejtélybolygónknak az a része áll, amelyet Samballának neveznek, s amely kimondhatatlanul nagyszerű, magasztos befolyást sugároz ki a dialektikában tévelygő emberiség javára és üdvösségére. Samballából ihletnek és vezetnek minden munkát, mely az emberiség életmenetét visszavezeti az egyetlen világosságútra. Bizonyára világos, hogy a világot, Krisztusban, teljesen le kell győzni. Ha egész odaadásunkkal ennek a feladatnak szenteljük magunkat, csak akkor fejlesztettük ki a helyes és pompás együttműködést a Szellemi Iskola két térsége között, az itteni tér és a magasztosak páholyának tere között, a terek minden lakója javára.

Megállapíthatjuk tehát, hogy mennyire feltétlenül szükséges minden ember számára a tudat áthatolása. Minden csoport a földön, mely a természet eonjainak ellenállása közepette eléri ezt az áttörést, legyőzi a világot, és gyengíti a természet szorítását az egész emberiség számára, úgy, hogy a dialektikus természet a régi állapotokat nem képes már helyreállítani. Mert a mikrokozmosz egy a kozmosszal, ahogyan a kozmosz egy a makrokozmosszal: mikrokozmosz, kozmosz és makrokozmosz egyetlen háromságot képez. Ha tehát Ön kis világából, a mikrokozmoszból, véghezviszi az áttörést, akkor ez egy interkozmikus győzelmet jelent.
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,