Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!A világ világossága

A formatípus

Könyvajánló > A világ világossága

A Szellemi Iskolában a Krisztushierarchiához közeledő embereknek két típusát különböztethetjük meg. Itt nem a Káin- és az Ábel-típusra gondolunk, az emberi élethullám tűz- és víz-néze­tére, hanem a formatípusra és a tartalomtípusra. Ilyenek tartózkodnak a Szellemi Iskola előudvarában, s mielőtt megkaphatják a diadal koronáját, életbevágó, nehéz leckéket kell megtanulniuk.

A formatípus

Ez mindenekelőtt az új ember jelenségére és nézeteire irányul. Lelkiismeretesen és gondosan képezi élete belátásait ezoterikus értelemben, s ezeket a belátásokat és nézeteket igyekszik egybehangolni az új emberre érvényes elemi követelményekkel. Ez az ember felépíti az új emberré válás külső épületét, s teljesen megért minden részletet. Hű az elvhez, figyelme egy pillanatra sem lankad. Szinte ő mondhatná, hogy: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Mi fogyatkozásom van még?” Persze: mi is hiányozhatna még ebből az épületből? Ez az ember a szellemi tudományok alapvető feltételeinek élő példaképe. Teste, viselkedése, háza, környezete minden kritikán felül áll.

Lassan nagy magabiztosság jelenik meg a lényében. Mit is lehetne még nála hiányolni? Nem tart-e be minden szabályt, amit a Szellemi Iskola állított fel neki, ezt pedig az első pillanattól kezdve, amint betette a lábát az előudvarba? Az elő­ud­varban lévő társaira az előrehaladott pillantásával néz le, jóakarattal gondolván: Tegyetek csak meg mindent, akkor olyanok lesztek, mint én. Kifogástalan példaképként állom meg a helyemet.

És mégis kitűnik, hogy e kifogástalan, törvényhű embernél hiányzik valami. Valami nem stimmel! Azokban a pillanatokban, amikor teljes erejű tevékenység fejlődik ki, amikor a világosságnak fényleni kell a lélek ablakaiból, azokban a pillanatokban, amikor vigaszt és áldást kell terjeszteni a földkerekségen, s az úttörőket össze kell gyűjteni a gideonmunkára, megmutatkozik, hogy a kifogástalanul megépült ház lakatlan, forma van, de tartalom nincs.

Ez az ember elfelejtette, hogy a formának tökéletesen lépést kell tartania a tartalommal, a kettőnek egyensúlyban kell lennie. Ha testét megtisztítja, akkor a szívének is tisztának kell lennie. Ha kerüli a kábító italokat, mert temploma számára károsak, akkor gondoskodnia kell róla, hogy azok helyébe ne lépjen valami önaltatás. Ha visszautasítja az állati vért és húst, akkor a lelkéből is el kell tűnnie az állatinak.

Ha tehát a külső templomot megtisztítják és gondozzák, akkor mindez azért történik - ezt meg kell értenünk -, hogy az Önökben lévő Krisztus diadalt arathasson, hogy ebből a templomból „a világ világossága” sugározhasson, mert azt mondták Önöknek: „ti vagytok a világ világossága”. Fel kell ismerniük, hogy minden külső akadályt intelligensen el kell távolítaniuk, hogy az alapvető belső indítékokkal diadalt arathassanak.

Ha azonban a formát tartják a fő dolognak és a tartalmat mellőzik, akkor elfecsérlik az energiájukat. Akkor egy pszichológiai pillanatban megmutatkozik, hogy szellemük lámpása nem képes égni a világéjszakában. Ebből adódik aztán a csalódott én szomorúsága, a rögeszmében élő ember önsajnálata.

Figyeljék meg, hogy ez a lelepleződés, ez az összeroppanás nem csak akkor mutatkozik meg, ha elhangzik a felhívás: Fényljék a világosságtok! Legtöbbször már erre sem kerül sor! Az olyan világban, mint a miénk, a lakatlan ház sokkal inkább ki van téve a betörés és más baj veszélyének, mint a lakott ház. Az élet egyetlen közjátéka után, egyetlen komoly próba után a rögeszme mindent összetör, s csak romhalmaz marad. Az illető akkor szomorúan elfordul az előudvartól - csalódott az ábrándban!

Önök ismerik az embert! Ha az én rögeszméje összeroppan, ha a forma a tartalom hiányát bizonyítja, akkor legtöbbször bűnbakot keresnek, s hamarosan találnak is. És az ilyen esetben mi a legjobb bűnbak, amit mint valami bárányt, a mészárszékre visznek? Természetesen a Szellemi Iskola, alapvető követelményeivel. „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva! De még mennyire megtartottam! Hogyan lehetséges, hogy pont velem történik ilyesmi? Itt valami nincs rendben!” Valóban nincs rendben, de a hiba az értelmezésben lehet. Bárhogyan is van, az Élet Szerzetét és annak megrendíthetetlen munkásait vádolják. A csalódott én más áldozatot keres. Bármi is lép előtérbe ennél a reakciónál, bárkiket is választanak áldozatul, teljesen bizonyos, hogy az Élet Szerzetét és ennek követelményeit és törvényeit ítélik el. Az ember aztán, aki mint formatípus saját magát döntötte romba, új formát fog választani, mely az ő tartalmának jobban megfelel.

A fontos leckét azonban sajnos nem tanulta meg. Jézus Krisztus szellemtörvényét, amellyel kapcsolatba került, letaszította a trónjáról. Azt mondja az ilyen ember: Az ilyesmi talán jó volt a múltban, a modern időknek azonban másak a feltételei. Mostantól kezdve - mondja - mindkét lábbal a valóság talaján akarok állni. Számomra a Szellemi Iskola bolondságai és túlzásai el vannak intézve. Elbúcsúzik hát tőlünk, s egyelőre mi is őtőle.


Reméljük, hogy Önök felismerik ezt a típust, és mindenekelőtt megértik, hogy miért rekednek meg a misztériumiskola előudvarában, miért elkerülhetetlen a krízis és az összeütközés, s mit érnek szemrehányásaik, amelyeket az Iskola munkatársainak tesznek.
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,