Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Az egyetemes Gnózis

Ne válljon érzékszervileg képtelenné!

Könyvajánló > Az egyetemes Gnózis

A Gnózist, vagyis az isteni egységet, szabadságot és szeretetet nem lehet megközelíteni természetvallásos vagy természetokkult élettel és törekvéssel, sem misztikus meghatódottsággal, sem filozófiai találgatásokkal. Aki ezt belátta, s szemét mégis mély, belső ösztönből „a hegyekre emeli, ahonnan segítsége jön”, s ebben nem csügged el, az megszabadítja magát minden hagyományos misztikus, okkult és humánus tévedéstől, hogy helyet készítsen a szabad kőművesség egyetlen igazi transzfigurisztikus folyamatának.

Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy sok tanulónak és érdeklődőnek, akinek tudomására jut a modern Szellemi Iskolából kiinduló, megszabadulásra sürgető felhívás, nagyon nehezére esik megérteni ezt az üzenetet. Ez nem nemzeti jellegű, hanem nemzetközileg megfigyelhető jelenség. Kitűnik, hogy a legnagyobb idegenkedés és zavar keletkezik, ha a transzfigurisztikus örömhírt hirdetik.

Ön tudja, hogy Nikodémus nagy, gyerekes tudatlanságról tanúskodik, amikor Jézus, az Úr, az újjászületésről és ennek megváltó útjairól beszél. „Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket”, veti szemére Jézus Nikodémusnak: mi pedig talán hajlamosak vagyunk fölényes mosollyal nyugtázni ezt a tudatlanságot. Engedje meg, hogy megmondjuk Önnek: az egész világ, és a modern Szellemi Iskola előudvara is számtalan Nikodémus-természettel van tele.

Önöknek jó eszük van, és szeretetteljes szívük... és mégis... minden erőfeszítés mellett is csak néhányan kapnak a legjobb esetben is zavaros fogalmat a transzfigurálás útjairól. Ez a zavar, a felfogás hiányossága mindenekelőtt a gyakorlatban mutatkozik meg, ha tényleg kísérletet tesznek az ösvény bejárására.

Fel kell tennünk a kérdést, hogy tulajdonképpen hogyan jöhetett létre ez a tudatgátlás. Mert valóban, csaknem minden életben hiányzik valami láncszem, s így az üdv útjai beláthatatlanok maradnak. Olyan ez, mintha az agyközpontok egyike megsérült volna, mintha közönséges érzékelő-képességeinkből elveszett volna valami, s így az adott esetben mind Nikodémus módján reagálunk, tehát gyerekesen.

Nem hangzik kellemesen a megállapítás, hogy az emberiség ebben a dologban csökkent mértékben beszámítható. Kétségtelen, hogy Krisztus figyelembe vette ezt, amikor azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek”.

Figyelje meg, hogy egy dialektikus létkorszakban sehol nincsenek állandó értékek és tulajdonságok. A dialektikában minden a változásnak van alávetve. Így van ez a mi világosságra, igazságra és valóságra való fogékonyságunkkal is. Amikor egy kozmikus forradalom után a dialektikus emberiség maradékát megint a kerékhez kötözik, és ez a maradék úgyszólván új lehetőségeket kap a megszabadulásra, akkor az isteni élettel szembeni fogékonyságát - dialektikus szempontból - eszményinek nevezhetnénk. Ahogyan azonban az idő halad, és az ember nem ragadja meg az alkalmakat, úgy csökken ez a fogékonyság, míg végül teljesen el nem tűnik.

Aki ezt a fogékonyságot elveszítette, annak nemcsak egy új megtestesülésre kell várnia, hanem egy új kozmikus forradalom virradatára is, mert az igazi isteni élet benyomásaira való fogékonyságot nem lehet a születéssel megszerezni. Ez Önnek vagy még megvan, vagy már nincsen. Ha még megvan, akkor legyen tudatában, hogy ez nem elveszíthetetlen. Tudományos tény ugyanis, hogy a Gnózissal való kapcsolatra az emberek egyre csekélyebb mértékben bizonyulnak alkalmasnak. Emiatt hangzik el a hívás kényszerítően, intően és ösztönzően. Ezért hirdetik az „itt az időt”. Ez azoknak szól, akik még tudnak reagálni rá, s a hívás mögött az a határozott tudás áll, hogy a reagálás képessége egyre csökken.

Amikor tehát felhangzik ez a dinamikus hívás, és csodálkozva kérdezik, hogy miért kell tulajdonképpen ez az erőltetés, akkor teljes biztonsággal válaszolhatjuk, hogy e mögött az a kívánság rejlik, hogy segítsenek Önnek, ameddig lehetséges. Ezért van az ilyen művekben, mint a miénk, szüntelen mozgás, mindig forradalmi hangulat, s ezért indítanak szakadatlanul akciókat, hogy felébresszék Önöket.

Bizonyára tudja, hogy a szem recehártyáján van egy vakfolt, mely egyáltalán nem reagálóképes. Ha az ember becsukja az egyik szemét, és a másikat lassan a csukott szem felé fordítja, akkor az egyik helyzetben az előtte lévő kép bizonyos részét nem látja, mert annak vetülete éppen a vakfoltra esik. Könnyen elképzelhető, hogy a fej, a szív és a gerincrendszer több központja is „vak” lehet vagy megvakulhat bizonyos rezgésekkel és sugallatokkal szemben. Akinél ez az állapot bekövetkezett, annak már nem lehet segíteni. Ha tehát az érzékszervek a megváltó élet benyomásait képtelenek felvenni, akkor az puszta természeti folyamat. Ehhez az érzékszervi képtelenséghez minden ember eljut, aki életről életre a vízszintes síkon mozog. Az is érthető, hogy e világrend hierarchiájának érdekében áll az embert a lehető leggyorsabban képtelenné tenni. Mert ha egy emberélet elérte ezt a fázist, akkor a dialektikus hierarchiának már semmitől sem kell tartania. Ez az emberélet már nem menekülhet meg előle!
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,