Káin és Ábel testvérharca

Könyvajánló > Az egyetemes ösvény

Évszázadokon át valójában mindig csak kiábrándító nézet­eltérésekről és bősz ellenségeskedésről volt szó, mert az egyház és az általa életre hívott vagy befolyása alatt álló hatóság majdnem mindig a rejtélyek munkája ellen dolgozott, s ahol csak tudta, tűzzel-vassal üldözte és irtotta a Szellemi Iskola munkásait. Ez az ellenségesség a mi korszakunkban is világosan bebizonyosodik, tapasztalataink világosan ezt mutatják.

Ezek a megpróbáltatások dialektikus szempontból a tűz és a víz természetes ellentétének magától értetődő velejárói, a Káin pogány fiai és a Séth közötti ellentétnek a következményei, a Káin és Ábel között folyó testvérharc folyományai.

A tűz fiai és a víz fiai halálos összeakaszkodásukkal pok­lot, vérmezőt csináltak e világból, ahol a borzalom lakozik. Őmiattuk lakik ebben a világban több ördög és kísértet, mint ember. A tűz és a víz sokmillió eltévedt és elsüllyedt gyermeke földünkből oly rettenetes pokolkapuját csinált, hogy azt már Edgar Allan Poe legmerészebb fantáziája sem tudná visszaadni.

Mi azonban tudjuk, hogy a bűnnek ebben a mocsarában lassan, de biztosan egy másik irányzat nyilvánul meg. Az egymással harcoló hatalmaktól teljesen független hierofáns tevékenység ösztönző hatását vesszük észre, mely az újjászületésre ösztökél, az emberiség eredeti hivatásának újramegtalálására, tetteknek az elvégzésére sarkall, melyeknek a teljes, alapvető megforduláshoz kell vezetniük.

A világ sötét óráiban Önök olykor esetleg hajlamosak úgy vélni, hogy Isten és szent szolgái magára hagyták az igazságtalanságnak ezt a mocsarát. Biztosíthatjuk azonban Önöket, hogy ez a feltevés életük legnagyobb tévedése lenne. Ádám bukása óta egyetlen világosságerő sem hagyott el minket a mai napig, egyetlen pillanatra sem. Ha nem is látják a hatásukat és nem értik a tevékenységüket, meg lehetnek győződve folyamatos sikereikről, melyek egyszer feltarthatatlanul győzelemhez fognak vezetni.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az ádámi emberiséget kiűzték Éden kertjéből, a világban a fejlődés két irányban haladt. Az egyik a dialektikus emberiség világának menete, a másik pedig a világosság hierofánsainak és szolgáinak világmenete bolygói kozmoszunknak ezen az oldalán. A hierofáns világfolyamat az ismert alapelv szerint fejlődik: „a világban, de nem a világtól való”.

Akit magával sodor a dialektikus világfolyamat, aki földi természetű, az sokszor úgy véli, hogy sorsa vagy életének eseményei a hierofánsok kezevonását mutatják. Ez azonban illúzió, nagy tévedés. A magasztos gnosztikus tevékenység mindig a maga útján jár, s csak itt-ott lép kapcsolatba életterületünknek valamelyik előkészített sejtjével. Ezeknek az alacsony ezoterikus szinten tevékeny sejteknek az a feladatuk, hogy megtámadják a földi szervezetet, és hirdessék az evangéliumot a beteg emberiség meggyógyítása érdekében. Ezek a sejtek természetüknél fogva ezrekben keltenek ellenszenvet és gyűlöletet, amiért végül is támadás éri őket, és belekeverednek a dialektikus tűz és víz fiainak pokoli harcába."