Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1

XXV. Pimander Hermészhez

Könyvajánló > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1


Nos, ó Hermész Triszmegisztosz, légy csendben, és jegyezd meg jól, amit mondok. Mindjárt mondom, ami eszembe jutott.

HERMÉSZ: Sokan és sokat beszéltek a mindenségről és Istenről, de a vélemények ellentmondanak, s az igazságot így nem tudtam felismerni bennük. Megmagyaráznád ezt nekem, Uram? Mert csak azt fogom hinni, amit Te nyilvánítasz meg nekem.

Halljad tehát, fiam, hogyan van mindaz Istennel és a mindenséggel, vagyis Istennel, az örökkévalósággal, a világgal, az idővel és a genezissel (keletkezéssel, születéssel).

Isten alkotja az örökkévalóságot; az örökkévalóság alkotja a világot; a világ alkotja az időt; és az idő teremti a keletkezést.

Isten lénye úgyszólván a jóból, a szépből, a boldogságból és a bölcsességből áll; az örökkévalóság lénye a változatlanság; a világ lénye a rend; az idő lénye a változékonyság; a keletkezés lénye pedig az élet és halál.

A szellem és a lélek Istennek az aktív, megnyilvánító ereje; a tartósság és halhatatlanság az örökkévalóság hatása; a világ hatása a tökéletességhez való visszatérés és a termé­szet­telenítés; az idő hatása a gyarapodás és csökkenés; a keletkezés hatása a tulajdonság.

Így az örökkévalóság Istenben van, a világ az örökkévalóságban, az idő a világban, és a keletkezés az időben.

És mialatt az örökkévalóság Isten körül nyugszik, a világ az örökkévalóságban mozog, az idő a világban folyik, a keletkezés pedig az időben alakul.

Minden dolog eredete ezek szerint Isten; minden dolog lénye örökkévalóság; a világ pedig minden dolog anyaga.

Isten készen álló ereje az örökkévalóság. Az örökkévalóság műve a világ, melynek nem volt kezdete, hanem szüntelen keletkezésben mozog az örökkévalóság hatására. Ezért a világon semmi sem fog elmúlni (mert az örökkévalóság múlhatatlan), sem megsemmisülni, mert a világot teljesen körülveszi az örökkévalóság.

Mi tehát az Isten bölcsessége?

A jó, a szép, a boldogság, minden erény és az örökkévalóság.

Az örökkévalóság a világot elrendezi azáltal, hogy az anyagot halhatatlansággal és tartóssággal szövi át. Mert az anyag keletkezése az örökkévalóságtól függ, ahogyan az örökkévalóság Istentől függ.

Van keletkezés és idő, úgy a mennyben, mint a földön is, de különbözőképpen. A mennyben nem változnak és elmúlhatatlanok; a földön változnak és elmúlnak.

Isten az örökkévalóság lelke; az örökkévalóság a világ lelke; és a menny a föld lelke.

Isten a lelkületben van; a lelkület a lélekben van; a lélek az anyagban van az örökkévalóság által.

Ezt a nagy testet pedig, mely minden testet magában foglal, belül betölti és kívül körülöleli egy szellemtudattal és Istennel tele lélek. Egy lélek, mely a mindenséget élteti;

Kívül a világ terjedelmes és tökéletes életét; belül minden élő teremtményt; fent a mennyben változatlanul tartós, mindig ugyanaz; mialatt itt lent a földön a keletkezés változásait viszi végbe.

Mindezt az örökkévalóság tartja fenn, azzal, amit sorsnak, gondviselésnek vagy természetnek neveznek - vagy esetleg egyéb névvel illetnek. Aki azonban mindezt véghez viszi, az Isten, Isten megnyilvánító, aktív ereje.

Isten, akinek erőlehetőségei felülmúlhatatlanok, s aki sem emberihez, sem istenihez nem hasonlítható.

Ezért, Hermész, ne hidd, hogy idelent vagy odafent valami is Istenhez hasonló lenne, mert akkor eltérnél az igazságtól. Az elmúlhatatlan, egyetlen és egyetemes Istenhez semmi sem hasonlítható.

Így azt sem szabad vélned, hogy erőlehetőségeit bárkivel is megosztja. Mert kicsoda rajta kívül még az élet, a halhatatlanság és a változás alkotója?

És mit tehetne mást, teremtésen kívül? Isten nem tétlen, mert egyébként minden tétlen lenne, mivelhogy minden Istennel teli!

Sehol sincsen tehát tétlenség, sem a világban, sem bármi más lényben. A tétlenség egy hiábavaló fogalom Istennel, az alkotóval kapcsolatban éppúgy, mint a létrejövő dolgokkal kapcsolatban.

Mindennek létre kell pedig jönnie a befolyás miatt, ami minden helynek a tulajdonsága.

Mert az alkotó minden teremtményében él, nem marad csak az egyikben, nem teremt csak az egyikben, hanem mindet alkotja;

Mivel szüntelenül ható erő, nem elégszik meg a lények megalkotásával, hanem gondozza is őket.

Nézd tehát rajtam keresztül a világot, ahogyan a szemeid elé tárul, és vedd fel mélyen magadba, hogy milyen szép; tiszta és múlhatatlan test, belül erős és fiatal, és szüntelenül erősödik!

Nézd a hét alapvető világot is, melyeket örök rend szerint készítettek, s amelyek együtt, de saját menetük szerint az örökkévalóságot teljesítik. Nézd, minden fénnyel telt, anélkül, hogy bárhol is tűz lenne.

Mert a szeretet, az ellentétek és egyenlőtlenségek összeolvadása világossággá vált, mely kisugárzik Isten megnyilvánító ereje által, aki minden jónak a teremtője, a hét világ egész rendjének ura és fejedelme.

Nézd a Holdat, mindezen világok előfutárát, a természetes növekedés eszközét, mely az anyagot itt lent átváltoztatja.

Nézd a Földet, mely a mindenség közepén fekszik, s e szép világ alapjának szánták; ez minden földön lévőnek a táplálója és ellátója.

Figyeld meg, mily számtalan a halhatatlan lények sokasága, és mekkora a halandók tömege, és nézd, hogyan rója köreit a Hold a halhatatlanok és a halandók között.

Minden tele van lélekkel, minden lényt a saját fajtája szerint mozgat; egyeseket a mennyben, másokat a földön. Amelyeknek jobbra kell menniük, nem mennek balra, s amelyeknek a baloldalon kell lenniük, nem mennek jobbra; amelyeknek fent kell lenniük, nem mennek le, amelyeknek lent kell lenniük, nem mennek fel.

Hogy mindezek a lények teremtmények, szeretett Hermészem, arra már nem kell utalnom: testek, van lelkük, és mozgatják őket.

Mindezek soha sem válhatnának egységgé, ha nem lenne valaki, aki összehozza őket. E valakinek tehát léteznie kell; és mindenképpen az egyetlennek kell lennie.

Mivel a mozgások különböznek és sokfélék, s a testek sem egyenlők, mialatt mégis egyetlen közös sebességre vannak hangolva, nem létezhet két vagy több teremtő.

Ha többen lennének, akkor a rend nem maradna egységes, és hatalmi versengés keletkezne.

Ha a változó és halandó lényeknek másik teremtője lenne, akkor ez is akarna halhatatlan lényeket teremteni, míg a halhatatlan lények teremtője is akarna halandó lényeket alkotni.

Ezen felül: Ha két teremtő lenne, s van egyrészt anyag, másrészt pedig lélek, akkor melyiküké a teremtés; s ha mindketten teremtenének, melyiküknek jutna a nagyobbik rész?

Tudd meg hát, hogy minden élő test - mind a halandó, mind a halhatatlan, mind az értelmes, mind az értelem nélküli - anyagból és lélekből áll.

Mert minden élő test lélekkel teljes. Aminek nincsen élete, az puszta anyag, míg a lélek, maga az élet oka, a teremtő kezében marad. A halhatatlanok teremtője tehát az élet abszolút teremtője; ezzel viszont más élőlények, a halandók teremtője is.

Aki halhatatlan és a halhatatlanságot teremti, miért ne alkotna meg ugyanúgy mindent, ami az élőkhöz tartozik?

Hogy tehát van valaki, aki mindezt teremti, az világos. Hogy pedig EZ a Mind-Egy, azt nem kell bizonyítani; mert egy a lélek, egy az élet, és egy az anyag.

Akkor ki ez a Teremtő?

Ki más lenne, mint az Egyetlen Isten! Kinek lenne joga lélekkel ellátott élőlényeket alkotni? Senki másnak, csak Istennek! Ezért van egyetlen Isten.

Tulajdonképpen nevetséges: ha felismered, hogy egy világ van, egy Nap, egy Hold, egy isteni természet, hogyan gondolhatnád, hogy Isten többszörös?

Ezek szerint Isten az, aki minden dolgok alkotója. Egyébként mi a meglepő abban, hogy Isten teremti az életet - a lelket, a halhatatlanságot és a változást -, mialatt te magad oly sokfélét cselekszel!

Te magad látsz, beszélsz, hallasz, szagolsz, ízlelsz, érzel, mégy, gondolkodsz és lélegzel. Nem úgy van, hogy az egyik ember lát, a másik hall, a harmadik beszél, a negyedik szagol, az ötödik ízlel, a hatodik megy, a hetedik gondolkodik, egy nyolcadik meg lélegzik. Ugyanaz teszi mindezt.

Ugyanígy lehetetlen az isteni hatásokat elválasztani Istentől. Mert ahogyan te nem lennél élőlény, ha abbahagynád a tevékenységeidet, szintúgy nem lenne Isten sem Isten, ha abbahagyná a tevékenységét.

Ha bebizonyosodott, hogy tétlen lény nem létezhet, akkor mennyivel inkább érvényes ez Istenre!

Ha valóban lenne valami, amit nem Isten teremtett, akkor Isten nem lenne tökéletes. Mivel azonban Isten nem tétlen, hanem ellenkezőleg, tökéletes, Ő minden dolog teremtője.

Ha még egy kicsit figyelsz, ó Hermész, bizonyára megérted, hogy Isten egyetlen célja: mindent létrehozni, ami alakulóban van, meg ami egykor volt, és ami valaha is lesz.

Ez az élet, szeretett gyermekem. Ez a szép, ez a jó, ez Isten.

Ha saját tapasztalatodból akarod mindezt megérteni, akkor gondolkozz el, hogy mi történik, ha te akarsz alkotni. Isten viszonylatában az alkotó cselekedet persze nem ugyanilyen. Isten bizonyosan nem érez észlelhető örömöt, és senki sincsen, aki együttműködik vele.

Mivel teljesen egyedül cselekszik, műveiben mindig is bennlakó; önmaga mindenben, bármit is keletkeztet; Ő az alkotó és az alkotás egyaránt. Mert ha a teremtményei tőle elválnának, akkor összeroppannának s óhatatlanul elpusztulnának, hiszen nem lenne bennük élet.

Mivel azonban minden él, és az élet egyetlen, Isten mindenképpen a Mind-Egy. Másrészt: mivel a mennyben is meg a földön is minden él, és az élet mindenben egy, az életet maga Isten teremtette, és az élet maga az Isten. Ezek szerint minden Isten munkája által jön létre, és az élet a szellem és a lélek egyesülése.

Ami a halált illeti, ez nem az összetett elemek megsemmisítése, hanem az összetartó egység feloszlatása.

Az örökkévalóság tehát Isten ábrája; a világ az örökkévalóság ábrája; a Nap a világ ábrája, és az ember a Nap ábrázolója.

Az átlagember a változással kapcsolatban halálról beszél, mert a test feloszlik, és az élet a láthatatlanba vonul.

De kijelentem neked, kedves Hermészem, hogy az így eltűnő lények csak transzformálódnak, átalakulnak. A világ egy része minden nap átmegy a láthatatlanba, de ezzel semmiképpen sem szabadul fel.

Ez a világ baja: körforgás, és eltűnés abban, amit halálnak neveznek. A körforgás azonban ismétlődés, a kerék forgása; az eltűnés pedig megújulás.

A világ minden lehetséges formával fel van ruházva. Nem mintha magában hordozná ezeket, hanem a formákban és a formák által transzformálódik.

Ha formájára nézve a világ egyetemes, milyen lehet akkor a teremtője? Nem mondhatjuk, hogy alaktalan! Ha viszont Ő is egyetemes formával rendelkezne, akkor a világra hasonlítana. Ha pedig egyetlen formája lenne, akkor e tekintetben a világnál kevesebb lenne.

Miben maradjunk tehát? Mert Isten megértésében nem szabad hézagot hagynunk!

Csak egyetlen alak van, ami Istené lehet, amit testi szemek nem észlelhetnek, egy testetlen alak, mely minden formát a testek által nyilvánít meg.

Ne csodálkozz, hogy létezhet testetlen alak. Gondolj egy kimondott szóra! De így van ez a képekkel is: magasba meredező hegycsúcsokat látsz rajtuk, mialatt a kép valójában sima és lapos.

Gondold át még egyszer alaposabban, amit mondtam. Ahogyan az ember nem élhet az élet nélkül, szintúgy nem élhet Isten a jó megteremtése nélkül, mert Istennek úgyszólván ez az élete és a mozgása: mindennek mozgást és életet ajándékozni.

Bizonyos dolgokhoz különös értelemben kell közeledni, mint például a következőkhöz is:

Minden Istenben van, de nem mint valami meghatározott helyen, mert a „hely” testi és mozdulatlan, és aminek valahol helye van, az nem mozog. A testetlenben a dolgok egészen más módon jelennek meg.

Ha reá gondolsz, aki mindent magában foglal, akkor mindenekelőtt gondold meg, hogy a testetlent semmi sem tudja körülhatárolni, semmi sem gyorsabb és hatalmasabb nála.

Vizsgáld meg saját magadnál. Parancsold meg a lelkednek, hogy menjen Indiába, s ott lesz, mielőtt még megparancsoltad volna neki.

Parancsold az óceánhoz, s ott is azon pillanatban ott lesz; nem mintha utazott volna egyik helyről a másikra, hanem mintha már ott lett volna.

Parancsold fel a mennybe, s ehhez nem kell neki szárny. Semmi sem akadályozhatja, sem a Nap tüze, sem az éter, sem az égbolt törvényszerű mozgása, sem a csillagok teste; átsiet minden téren, s röptében a legszélsőbb égitestig emelkedik.

Ha pedig magán a világmindenség boltozatán akarsz áttörni, hogy megnézd, mi van kint (ha létezik valami a világon kívül) akkor azt is megteheted.

Íme, micsoda hatalom, micsoda gyorsaság van a birtokodban! Ha pedig te mindezt megteheted, akkor épp Isten ne tehetné?

Ezért kell Istent a következőképpen látnod: ami van, azt mindet gondolatként foglalja magában; a világot, saját magát, a mindenséget!

Ha nem teszed magadat Istennel egyenlővé, akkor nem értheted meg Őt; mert csak az egyforma érti meg az egyformát.

Növekedj mérhetetlen nagyra, szállj ki minden testből, emelkedj minden idő fölé, válj örökké! Akkor megérted Istent.

Itasd át magadat a gondolattal, hogy semmi sem lehetetlen neked, tartsd magadat halhatatlannak és képesnek arra, hogy mindeneket megértsél, minden bölcsességet, tudományt, és minden élőnek a természetét!

Válj minden magasságnál magasabbá és minden mélységnél mélyebbé!

Gyűjtsd magadba minden alkotás érzését: a tűz, a víz, a száraz és a nedves érzését, és gondold, hogy egyszerre vagy mindenütt: a földön, a tengerben, a levegőben; hogy még megteremtetlen vagy, anyád méhében vagy; hogy ifjú, agg és halott vagy, hogy a halál másik oldalán vagy! Ha mindezt egyszerre tudod a tudatodban tartani: időket, helyeket, eseményeket, tulajdonságokat és mennyiségeket - akkor tudod Istent megérteni.

Ha azonban a lelkedet fogva tartod a testedben, ha visszahúzod s folyton azt mondogatod, hogy „nem értek ebből semmit; semmire sem vagyok képes; félek a tengertől, nem tudok felmenni a mennyekig; nem tudom mi voltam és mi leszek”, akkor mi közöd Istenhez?

Semmit sem tehetsz magadévá az igazán szépből és jóból, amíg a testet szereted és rossz vagy. Az a tökéletes rosszaság, ha az ember az istenit nem ismeri.

A megismerésre képesnek lenni, azt akarni és erősen remélni, ez a jóhoz vezető egyenes út, egy könnyű út! Mert AZ az ösvényen mindenütt eléd jön, mindenütt megmutatkozik neked, ott is, ahol abszolút nem vártad el; mindegy hogy virrasztasz vagy alszol, vizeken vagy, vagy földön, nappal van, vagy éjszaka; hogy beszélsz-e, vagy hallgatsz. Mert semmi sincsen, ami nem Ő.

Mondhatod-e ekkor, hogy Isten láthatatlan? Ki nyilatkozik meg inkább Istennél? Mindent azért teremtett, hogy felismerd Őt minden teremtményében!

Ez a nagyszerű, a csodás Istenben, hogy minden a teremtményei által nyilvánul meg.

Mert semmi sem láthatatlan, a testetlennél sem: A Lelkület, a Szellemlélek, megnyilvánul és bebizonyosodik az élő látásban, Isten pedig megnyilvánul a teremtő tevékenységében.

Ezeket kellett feltárnom előtted, ó Triszmegisztosz.

Így folytasd a gondolkodást, és nem jutsz majd tévútra.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,

Webáruház fejlesztés - AionHill