A vágy

Könyvajánló > Az egyiptomi ős-Gnózis 2

Ezért kell Önökben egy hatalmas vágynak lennie, mely az igazán
tökéletes élet mindent uraló kívánsága, melynek végül minden más alá
lesz rendelve, amit Önök birtokolnak és ismernek.?

Ha az ember legmélyén nyugvó vágy, e csodálatos ékkő valódi jelentését
nem ismerjük fel, akkor ez a vágy földi javakra irányul. A dialektikus
érzékek kielégítésüket követelik. És ezzel elkezdődik a soha nem
csillapítható vágyak halálos körforgása, kábítószer, alkohol, cigaretta,
gyógyszer, vagy a munka, szex, játék, komputer, ezoterika iránti
szenvedély, sőt erőszak, terror, háború, rombolás formájában is.
Felületesen szemlélve ezek a szenvedélyek alapvetően különböznek.
Közelebbi megfigyeléssel azonban feltűnhet, hogy mindezen formáknak van
egy közös alapja: a lángoló tűz, amely egyre több olajat követel, de
amelyet igazán sohasem lehet jóllakatni. Minden szenvedélykielégítő
kísérlet a tűznek csak egy röpke időre ad tápot, aztán a tűz ismét új
táplálékot igényel.

Próbáljunk meg ennek a tűznek a lényegéhez hatolni. Ez a természetünkben
lévő tűz éghető anyaggal nem táplálható. Ezt a belső tüzet fényerők
gyújtották meg, melyek nem ehhez a természethez tartoznak. Ezek a
fényerők minket egy másik valóságba szeretnének emelni, a felettes
természetbe, az eredeti, elveszített életterületre. A legtöbb ember
semmit sem tud a ?felettes természet fényerőiről?, még az úgynevezett
tekintélyek sem. Ők alkatuknak megfelelően mindenféle kifinomult és
rejtett szenvedéllyel és függőséggel reagálnak, filozófiával,
pszichológiával, vallással foglalkoznak, - és nem látják, hogy mindezek
a foglalatosságok és kedvtelések ugyanabból az alapszenvedélyből
származnak, mely az egyetlen tökéletes szerelem utáni tulajdonképpeni
vágyakozás.


AKI HALMOZZA A TUDÁST, AZ SOKSZOROZZA A FÁJDALMAT.?

Lao Ce-nek ez a mondása ma időszerűbb, mint bármikor is. Gyerekkortól
fogva szakadatlanul információkkal etetnek minket, és fejünkben nagyon
sok tudás tárolódik anélkül, hogy belső tüzünket táplálni tudná. A nagy
belső nyugtalanság fennmarad, mert minden tudás, minden megtanult dolog,
legyen az mégoly hasznos is, nem ad tartós megelégedettséget. Egyre
többre van szükségünk gondolat-kábítószereinkből anélkül, hogy a
keresett birtok reményéhez közelebb jutnánk.

A legtöbb ember beéri ezzel az állapottal. Egyáltalán nem tudnak
maguknak mást elképzelni, mert teljesen ebből az anyagból élnek és léteznek.

De mind többen vannak olyanok, akiknek elegük van az önző, kereső és
szenvedélyviselkedésükből. Sejtik, hogy az emberi lét értelme ebben nem
merülhet ki. Ha egyszer elérkeznek erre a pontra, akkor már nagyon sok
tapasztalat van mögöttük. Szabadon készek a régi életet elhagyni annak
érdekében, hogy megnyissák magukat az elmúlhatatlan, mindent megtöltő
fénynek. Csakis ez a táplálék lakatja jól belső tüzünket anélkül, hogy
otthagyna minket ismét üres kezekkel állani.

Megtapasztaljuk az igazságot, mely mindenek felett világít. Ez az
igazság tökéletesen és teljesen kielégít, nincs semmi hozzáfűznivaló
vagy elvennivaló belőle. A legcsekélyebb hiányérzet sem marad hátra,
mert ez az igazság az ősforrással, minden dolog lényegével kapcsol
össze, belső tapasztalathoz juttatván minket az emberi lét értelméről.

Így birtokolja az ember leghatalmasabb és legmélyebb képességként a
vágyat, az elveszett tökéletesség utáni sóvárgó keresést, az isteni
fénnyel történő újraegyesülés utáni kereső vágyódást.

Minden emberi vágy tulajdonképpeni alapja az élet értelmének keresése,
és csak rendeltetésünk feltárása képes minket a hamis vágyaktól
megszabadítani. A vágy: a vetőmag, a tökéletes harmónia: a termés, a
beteljesülés.