Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Az egyiptomi ős-Gnózis 4

Csak a lelkület ismerheti meg önmagát teljesen.

Könyvajánló > Az egyiptomi ős-Gnózis 4

"Csak a lelkület ismerheti meg önmagát teljesen."

Vizsgáljuk meg, mit jelent ez. Önmagunk megismerése persze elsősorban bizonyos tudatállapotot, tudatos állapotot tételez fel. Ha az ember valamit meg akar ismerni, akkor ehhez öntudatra van szüksége. Mindannyian rendelkezünk eszmélettel, tudatos lények vagyunk. Tudatunk azonban legfeljebb eföldi értelem, természetszülte tudatosság. Márpedig ez a természetszülte tudat az egyik legalantasabb forma, amit egy élőlény birtokolhat. Minden állat rendelkezik ilyennel. Arra késztet bennünket, hogy meghatározott érzékszervi észlelésekre reagáljunk, miközben a kedélyállapotunk uralkodik rajtunk; vagyis hogy a szív által, a szívünkön keresztül reagáljunk. Természetünk székhelye, lelkiismeretünk központja tehát a szívben van, mondja az Egyetemes Tan.

De akkor miért a főszentélyben vagyunk tudatosak? Miért mondható, hogy a tudat a főszentélyben székel? Mert minden szervünk székhelye a főszentélyben van, és agyrendszerünk is a főszentélyben található. Sok állatfajnak még nincs agyrendszere, más fajoknál pedig még csak kialakulóban van. Hasonlóképpen a természetembernek is alakulófélben lévő agyrendszere van, mely észmunkára teszi őt képessé.

A földi természet embere tehát nem több egy állatfajnál, ahogyan ezt Hermész több helyen nyomatékosan megállapítja. A természetes tudat nem egyéb, mint egy atomi, elemi folyamat eredménye. Ezért vonatkoztatható a természetszülte emberre is az a megállapítás, hogy az állatok egymást hozzák létre, és egymást tartják fenn. Ez azt jelenti, hogy egy-egy állati életforma automatikusan önmaga fenntartásával jár a különböző állati életjelenségek közepette. A létért folytatott küzdelem például eszközök és cselekvésformák kitalálását és alkalmazását jelenti annak érdekében, hogy az adott létforma jobb és biztonságosabb helyet szerezhessen magának a haláltermészetben, és megvédhesse magát a halálos veszélyektől. A számunkra oly ismerős életjelenségek bizonyos sugárfejleményekkel járnak, a létfontosságú szervek éteri és asztrális sugárzásait vonják maguk után. E sugárzások és elemképző hatásuk által aztán újra meg újra más állatfajok keletkeznek, például a különböző mikroorganizmusok - baktériumok és vírusfajták -, ráadásnak pedig a rovarok serege a maga számtalan alfajával, amelyek következtében megint más állatfajok fejlődhetnek ki.

Ezért mondjuk azt, hogy az állatok közönséges létfenntartási folyamataikon kívül egymást is teremtik és fenntartják. Az Iskolában ezt már többször megbeszéltük. Most csak azért hozzuk szóba, hogy természetes tudatunkra utaljunk, arra a tudatfajtára, amelyhez tartozunk. Ez a tudat természetszerűen onnan ered, hogy egy adott pillanatban testileg a világra jövünk. Még egyszer hangsúlyozzuk: tudatunkban csakis a természet jut szóhoz, semmi más. Beleértendő ebbe néhány örökölt tényező is, ahogyan ez minden állatfajra is jellemző.

Ha pedig most a természetes kiválasztódás és a korszakok óta tartó művelődés révén az alacsonyrendű állati fejlődési fokokon keresztül azzá lettünk, amik vagyunk, vagy elfajulás és bukás következtében lesüllyedve azzá lettünk amik vagyunk - nevezetesen eföldi tudattal és gondolkodási képességgel rendelkező állatok -, és itt meg is állunk, nos, akkor annak ismerete, hogy mindez hogyan jött létre, mit sem használ. Akkor csak vagyunk, amik vagyunk.

Ezért az a tudomány, amelyet biológiának neveznek, örökös vitás kérdéseivel sohasem fogja megtalálni a megoldást, ha megáll a természetes tudat vizsgálatánál, és csak abból indul ki.

A természetes tudattal rendelkező ember erős fölény-rögeszméjével az idők folyamán az okkult tudományt is létrehozta, s annak gyakorlatait úgyszintén sokan űzik. De ugyan mi haszon származik ebből? Legjobb esetben is a természetes tudat érzékszervi kitágítása, ami azonban a természetes, azaz állati tudatfajtához semmit sem tesz hozzá, és nem is vesz el belőle. (…)

Tudják, barátaim, a természetünk kutatásával és a különböző természeterőkkel való kísérletezgetéssel a természetet nem lehet megváltoztatni, legfeljebb visszafejleszteni és elfajulásra késztetni. A természettörvények megzavarásával az egész létállapot elkorcsosulhat. Az a tény, hogy természetszülte tudatunk még nem volt képes a természetes, normális állati mértékek fölé emelkedni, bizonyítja, hogy az ember a múltból sem tud felemelő befolyást meríteni. Sőt, a tudatot a természetben mindig beárnyékolja a tudatalatti.

Mindezek számbavétele után már csak a szív helyzetét kell feltérképeznünk. Mi a helyzet a szívszentélyükkel? Rendelkeznek-e ottani tudattal? Nem, csak érzelmi élettel. A szó szoros értelmében vett tudattal semmiképpen.

Térjünk vissza tehát a kiindulóponthoz. Meg kell állapítanunk, hogy csupán természetes éntudattal rendelkezünk, amely a főszentéllyel függ össze. Erről a tudatról semmiképpen sem mondható Hermész tizenharmadik könyvének értelmében, hogy „önmagát tökéletesen felismeri”. Őrültség volna ezt állítani. Főszentélyünkön teljes mértékben a kedélyállapotunk uralkodik, amely lényünk központi atommáglyája, és amelyben összevegyül minden sugárzás és erő, ami csak szerepet játszik a lényünkben.

Vizsgálataink után tehát leszögezhetjük, hogy a természet szülötteiként valójában nincstelenek vagyunk. Az isteni tudatot pedig - ahogyan azt Hermész Triszmegisztosz érti, amikor a lelkületről beszél - a teljesen megváltozott kedélyállapottal, azaz a megtisztított szívvel kell összekapcsolnunk. És még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a szívszentélyben - a lélekkel tökéletesen összecsengő módon - egy teljesen új tudatállapotnak kell megszületnie. Egy oly világos tudatnak, oly abszolút pozitívnak, amely Istent és önmagát, mind a lelket, mind pedig az ősmúltat tökéletesen fölismeri.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,