A Vízöntő kovásza

Könyvajánló > Confessio Fraternitatis (részletek)

Ha Ön meg akar szabadítani valakit a pokol kapujától, akkor bizonyára nem egy lassított felvétel csigatempójában vezetné kifelé, hanem karon ragadja és gyors rántással a világosságra vonja. Ez a szeretet. Nem érzi-e életének titokzatos ösztönzését? Nem érzi-e, hogyan érinti meg Önt ismételten Isten lélegzete? Nem beszél a szeretet nyelvén? Érzi-e, látja-e a szent jelenlétet? Megérti-e a szeretetteljes fáradozást, amely a csalódásokból és csalatkozásokból, korlátozottságaiból az igazi szabadságba akarja emelni Önt? Nem érzi-e, hogyan hasad meg a lelke, amikor a hívás elhatol Önhöz, de Ön nem hallgathatja meg, mert az alantas gúzsba köti és lefogja Önt?

Ne próbálja ezt ésszel megérteni! Ehhez a legbensőségesebb megérzésére van szüksége, akkor megérti, hogy a beavatás ösvénye a szeretet ösvénye. Ha mindebből csak egy leheletnyit is megért, akkor lábát már az ösvényre helyezte, akkor kiemeltetik az idők örvényéből Isten örök megrendíthetetlenségébe. Akkor felemelkedik a szeretet tágas, alaktalan, ragyogó átlátszóságába. Ilyen szeretetet tanúsított az Atya irántunk, amikor a Fiát, a Krisztust küldte hozzánk.

Őt szeretjük egész lelkünkkel, egész szívünkkel és egész eszünkkel. Ez a Rózsakereszt Szerzetének szent ismérve. Ez a Vízöntő kovásza. Ide hallgasson, kedves Olvasó: mi a Krisztust szolgáljuk!

Ezt azonban valóban és cselekedve akarjuk tenni. Ezoterikus értelemben vagyunk forradalmárok, mert észrevettük a titokzatos szeretetfáradozást az életünkben, mert az emberiségnek meg akarjuk mutatni a megmenekülés útját és ezen az úton szívesen megyünk előtte. Ahogyan Atyánk, Rózsakereszt Keresztély, a Rózsakereszt Szerzetének misztikus feje, tárt karokkal jött az emberiséghez, felajánlva titkait és kincseit, a szellemi aranyat, úgy az a mi feladatunk, hogy példájára önmegtagadásban és szeretettel folytassuk az ő művét.

Ha Ön is megérez és megért ebből valamit, akkor Neptun, az isteni határozat egyik magasztos küldötte megbeszélésével folytatjuk, ahogyan az előbbi fejezetben Uránuszt beszéltük meg.

Uránuszt a szív megújítójának, Neptunt pedig a fej megújítójának neveztük. Itt újra megmutatkozik, hogy a kozmikus építőművészet és a kereszténység ugyanazokon az alapokon nyugszik. Ha a sötétből ki akarunk törni a világosságra, akkor a szívet kell először is megújítani: Uránusz. Ha a szellemben újjászületettekként akarunk felébredni, akkor mindenekelőtt meg kell halnunk Krisztusban: Uránusz. Ha a világ a legmélységesebb földi éjszakából egy új hajnal pirkadatára akar ébredni, akkor meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a Krisztust megértse. Akkor el kell egyengetni az utat, hogy találkozhassunk a Krisztussal: Uránusz.

Ha Neptun által meg akarjuk érteni Istent, akkor először Uránusz által meg kell értenünk a Krisztust: „Istent soha senki nem látta, de az Atya egyszülötte megmagyarázta nekünk”. „Hogyan akarjuk Istent szeretni, akit nem látunk, ha ugyanakkor felebarátunkat gyűlöljük, akit látunk?” Hogyan lehetünk elvontan vallásosak, mialatt a valóságban a vallást elutasítjuk?

Ezért tehát minden további elgondolkodás előtt a Krisztus következik. Ő minden mindenben, Isten ajtajának arany kulcsa. Ezt üzeni Uránusz, ez minden gnosztikus mágia lényege. Ha mágikus ráfordulásánál a Krisztus-szintézist mellőzi, akkor fekete mágiára vetemedett. Ha az uránuszüzenetet elutasítja ezen a világon, akkor a világosság helyett a sötétséget részesíti előnyben. Ezért vésődött be Rózsakereszt Keresztély sírboltjába - a jelképes legenda szerint - a kijelentés: Jézus mihi omnia - Jézus mindenem.

Lépjünk be tehát Uránusz kapuján Neptun felé, hogy fellebbenthessük Ízisz fátylát. A Krisztustűz behatol a kapun, a fehér rózsán keresztül. Ez tisztító tűz, mely a szívet megérinti és az agyalapi mirigyet gyorsabb rezgésre készteti. Így szakad ránk az éjszaka. Amikor Krisztus eljön hozzánk, amikor a nap nyugalomra tér, akkor természettörvényesen leszáll az éj. Akkor kiküldenek minket a világ éjszakájába, hogy a világosság igazi küldötteiként elvégezzük a munkánkat. Akit a Krisztustűz fáklyává lobbantott, az segéd, az segítő. Az cipeli, viseli a keresztet.

Tudják-e mit jelent Krisztust szolgálni a földi éjszakában? Ez a kereszt vállalását jelenti, ami fájdalommal jár.

Az éjt azonban a hajnal követi, az elérés reggele. Az isteni Neptun reggel jön el hozzánk. Nyomait pedig abban a csodás, finom szervben hagyja hátra, amellyel mindannyian rendelkezünk a tobozmirigy formájában. Ezen a halmon, a koponyák hegyén fejeződik be a kereszthalál, és megyünk fel a feltámadás révén a delelésbe, ahol a Szent Szellem - Plútó - erői ünneplik diadalukat, a pünkösdi tűz lángjai csapnak a magasba és Íziszről végképpen lehull a fátyol. Ekkor felragyog az ékkő az emberi lélek homlokán, kimondják és meghallják az alkotó Fiátot. Ekkor lett az ember igazán ember.