Új keresztény beavatás

Könyvajánló > Dei Gloria Intacta (jelenleg nem rendelhető)

A korszak beavatási módszerének alapja a személyiség lecserélése, az evangéliumi újjászületés titka. Sem személyiséghasításról, sem személyiségművelésről nincs tehát szó. Vagyis nem egy törvényszerűen hanyatlásra ítélt dolog kikerüléséről vagy felemeléséről beszélünk, hanem személyiségcseréről, ami egy teljesen új személyiség felépítését jelenti, Krisztus, és az Ő hierarchiájának erejében, miközben a szellem még a régi személyiségben jelenik meg.

Az új rendszerben dolgozó jelölt abból a tudásból indul ki, hogy jelenlegi, négyszeres személyisége nem része az isteni természetnek, hanem elvetendő és bűnös. E jelölt tudja, hogy személyiségének tudata a legnagyobb megtévesztés és akadály a mikrokozmoszában. Teljesen megérti tehát Pál szavait: „mert Isten előtt nincsen személyválogatás” - az elhasított, és a kiművelt személy esetében sem.

Az új keresztény beavatási folyamatban álló tanuló felismeri, hogy „aki pedig elveszti az ő életét (a régi személyiségét) én érettem, megtalálja azt (az új személyiségét)”. Megérti, hogy a négyszeres személyiség teljes újjászületésének kell bekövetkeznie.

A keresztény üdvmegnyilatkozás e tekintetben nem hagy kétséget. Nikodémus - a János evangélium története szerint - mindebből nem értett semmit, az új beavató-iskolák jelöltjeit azonban át kell hatnia ennek a tudásnak, hogy Isten új tanúinak tündöklő sokasága hamarosan szétáradhasson e sötét világban.

Sokak számára rendkívül nehéz megszabadulni a régiek tekintélyétől, amely szerint az emberi személyiség egy evolúciós folyamatnak van alávetve éppúgy, ahogyan a múlt során már egy involúció részét is képezte. Azonban ez a nézet is tévedésen alapul.

Az involúció résztvevője nem az eredeti isteni tervben foglalt testiség volt, hanem egy abnormális személyiség, amely az anyag mélypontjára süllyedt, és a megkötözött szellemet is magával vonszolta. Az isteni alak, a szellem eredeti, négyszeres teste e bukás során meghalt. Ez azonban szintén nem az emésztő halál volt. Az eredeti természetalak ehhez túlságosan is isteni alkotás volt. Ezért ennek az eredeti, mennyei alaknak a jelenlegi állapotát legjobban „alvásként” tudnánk jellemezni. Egy „alvó” alakról van tehát szó, amely újra feléleszthető, és újra felébredhet, ha az ember meg tud szabadulni természetellenes, időleges személyiségének illúzióitól, és világosan ráébred saját állapotára.

A legmagasabb szellemi létezés most a földi személyiséget kénytelen használni, és ez felülről nézve nagyon nemkívánatos állapot. Emellett a központi szellemet a földi személyiség biológiai tudata nagymértékben akadályozza. Az ezoterikusan törekvőknek be kell látniuk, hogy a földi személyiség elhasítása csupán félrevezetés, és egy újabb fájdalmas illúzió, a személyiségművelés pedig - bármilyen legyen is - az én-tudat által elénk álló nehézségek felfokozása.

Az újjászületés, és a szunnyadó mennyei alak felélesztése - ez az, amit a harmadik mágikus rendszer a kereszténység által a kereső embernek közvetít. Egy új, isteni személyiség megszületéséről van tehát szó, miközben az ember még a régi személyiségben létezik. Ennek az új testnek a felélesztése egészen más törvények szerint történik, mint a régi ezoterikus rendszereknél. A jelölteknek pedig éppen ezeket az új törvényeket kell megismerniük és alkalmazniuk.

Az új lény kialakulása felülről lefelé megy végbe: először a gondolkodási képességben, aztán az asztráltestben, majd az étertestben, az új anyagtest lenyomatában. A mennyei ember megalkotásához mindenekelőtt egy gyökeres átalakulásra van szükség: a régi én alapvető megtagadására, és minden olyan mágiával való szakításra, amely a régi énre helyezi a hangsúlyt.

Világosnak kell lennie azonban annak is, hogy emellett szó sem lehet a földi személyiség, és a szükségszerű földi élet elhanyagolásáról. Az embernek úgy kell meghatároznia a súlypontokat, hogy az újjászületés igaz célját szolgáló életvitelt folytathasson. Biológiai formájához kötve keserűen megfizeti a világban való létezése árát, célszerű életvitel segítségével azonban a nem ebből a világból való felépítésén dolgozhat.

Az Arany Rózsakereszt Testvérisége felhívást intéz mindenkihez, aki komolyan keresi a megszabadulást, hogy fogadja be az új adomány alapvető elvét: szakítson a régivel, és menjen az új elébe!