A tanítványok ereje nem ebből a világból való

Könyvajánló > Pistis Sophia (jelenleg nem rendelhető)

Pisthis Sophia eredeti szöveg 7. fejezet

Amikor aztán Keleten felkelt a Nap, az Első Misztériumtól, amely kezdettől fogva létezik, és melynek akaratából a mindenség keletkezett, s amelyből éppen most magam is jövök - nem a keresztre feszítésem előtt, hanem most -, és ezen misztérium parancsára elküldték nekem a fényruhámat, melyet kezdettől fogva nekem szántak, és amelyet az utolsó misztériumban, belülről kifelé a huszonnegyedikben hátrahagytam. Ez a huszonnégy misztérium az, amely az Első Misztérium második terének rendjében van.

Ezt a világosságköntöst hagytam hátra az utolsó misztériumban, míg eljön az idő, hogy magamra öltsem és elkezdjek beszélni az emberiséghez, mindent megnyilvánítva nekik az igazság kezdetétől annak teljesüléséig, és hogy veletek is beszéljek a benső legbensőbbjétől a külső legkülsőbbjéig és viszont. Örvendjetek hát és ujjongjatok, és gyarapodjatok az örömben! Mert megadatott néktek, hogy először veletek szóljak az igazság kezdetéről annak teljesüléséig, lévén hogy eleve titeket választottalak az Első Misztérium által.

Örvendjetek hát és ujjongjatok, mert amikor útra keltem a világba, kezdettől fogva tizenkét erőt hordoztam magammal, ahogy ezt nektek elejétől fogva mondtam; azokat az erőket, amelyeket a fénykincs tizenkét megváltójától kaptam az Első Misztérium parancsára.

Ezt az erőt anyátok ölébe ültettem, amint a világba jöttem, és ezek azok az erők, amelyek most a ti testetekben vannak. Ezeket az erőket pedig az egész világért kaptátok ajándékba, mivel ti vagytok azok, akik az egész világot meg fogják menteni. Ezzel képesek lesztek elviselni a világ archonjainak fenyegetéseit, a világ szenvedéseit, veszélyeit, és minden üldöztetést, amit a magasság archonjai hoznak majd rátok. Ezért mondtam oly sokszor nektek, hogy a bennetek lévő erőt attól a tizenkét megváltótól vettem, akik a világosság kincseskamrájában vannak. Ezért mondtam nektek kezdettől fogva, hogy nem ebből a világból valók vagytok. Én sem vagyok ebből való.

Lelkét e világ minden embere az archonok és eonok erejéből kapta, a bennetek lakozó erő ellenben tőlem van. Lelketek pedig a magasságokhoz tartozik. A világosság kincseskamrája tizenkét megváltójának tizenkét erejét hoztam el, melyet az én erőmnek abból a részéből vettem, amelyet először kaptam.

Amikor úton voltam e világ felé, a szférák archonjai közé jutottam Gábrielnek, az eonok angyalának alakjában. Az eonok archonjai pedig nem ismertek fel, mert azt hitték, hogy Gábriel angyal vagyok.

Az eonok archonjainak körébe kerülvén, az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra. Erzsébetre találtam, keresztelő János anyjára, mielőtt foganta volna őt. Egy erőt vetettem el beléje, amelyet a kis Jaôtól kaptam, a jótól, aki középen van, hogy János képes legyen majd előttem prédikálni, egyengetni nekem az utat, és a bűnbocsánat vizével keresztelni. Ez az erő van János testében.

Ezenkívül a neki szánt archonlélek helyett Illés próféta lelkére találtam a szférák eonjaiban. És felemelvén, vettem a lelkét, és a világosság szüzéhez vittem. Ő továbbadta a világosság paralemptorainak, akik az archonszférába vitték, és Erzsébet ölébe vetették. Így van keresztelő János testében összekötve a középen lévő kis Jaô ereje és Illés próféta lelke.

Ezért kételkedtetek egyszer, amikor mondottam nektek: „János azt mondta: nem én vagyok a Krisztus”, és ellentmondtatok nekem: „Meg van írva: amikor eljön a Krisztus, Illés jön majd előtte, hogy elkészítse neki az utat.” Én meg azt feleltem: „Illés már eljött és mindent előkészített, ahogyan írva áll; és úgy bántak vele, ahogy akartak”.

Amikor láttam, hogy nem értitek, amit Illésnek a Keresztelő Jánosba kötött lelkéről mondtam, akkor szemtől szembe megmondtam nektek nyíltan: „Ha be tudjátok fogadni Keresztelő Jánosról: Illés ő, akiről mondtam, hogy eljő”.