Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I

Az igazi lélek egy elveszett kincs

Könyvajánló > Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I

Az első nap tapasztalatai és mindenekelőtt álma alapján C.R.C. tudja, hogy a titokzatos és rejtett menyegzőhöz való közeledését engedélyezik. A menyegző ünnepére szóló meghívó nem külső esemény, hanem nagyon mély, belső tapasztalat. Ezért ennek megfelelő belátás érlelődik meg benne, amelyet az elbeszélés álomnak ecsetel.

Nagyon jól tudjuk, hogy a belátás rendkívül fontos. Egy folyamatba belelátni, amit még át kell élni, már magában is élmény. Meg kell tanulnunk, hogy mi a különbség az ésszerű felfogás és az itt szóban forgó belátás között.

Az ésszerű felfogás egy dialektikus agytevékenység, az emlékezet bizonyos feltöltése. Ez a természetszülte ember tudati folyamata, amely többek között vérbirtokon alapul: a vér pedig annak az egyik nézete, ami az életünket látja el lélekkel.

Az agy a legfurább dolgokkal töltheti meg az emlékezetet, esetleg a legnagyobb bolondságokkal, olyan dolgokkal is, amiket az ember egyszerűen vél, vagy elfogad, amit azonban később fel kell adnia. Az ész tudása ezért soha sem bölcsesség. A nagyon eszes ember semmiképpen sem bölcs ember. Életét észtudása birtokában irányítja, amit az emlékezetében tárolt. Az én- tudat együttműködést hozott létre a fej, és a máj-lép- rendszer között. A vérlélek a közvetítő, a szív csak vérszivattyú.

Igazi emberlét csak az igazi lélek vezetése alatt lehetséges. Az igazi lélek csak akkor dolgozhat, ha van elég tapasztalata, s csak tapasztalat árán érik meg a belátás. A belátás tehát belső birtok. És csakis ilyen belső birtokból lehet és szabad az agyat az eredetileg tervezett módon megindítani, működtetni, s az emlékezetet megszabadító módon feltölteni. Ugyanez érvényes egy másik központra is, amelyet bölcsességközpontnak neveznek.

A modern látszatembernek nagyon nehéz beleképzelnie magát ebbe a helyzetbe. Mert az egész dialektika olyan képességekből él, amelyek a tapasztalatból nem merítenek léleknyereséget, a tapasztalatot helytelenül alkalmazzák, s teljesen az önérvényesítő, önző élet szolgálatába állítják. A dialektika így egy természettörvény ellen próbál harcolni, s az igazi életet oktalan akarat- és gondolat-tevékenységgel az énközpontú élet szolgálatába próbálja kényszeríteni. Ennek a következménye nyomor, fáradalmak és bosszúság, és a való lélek állandó fogsága: mert a dialektikus ember vérlelke csak szervi szerepet tölt be, és a test alkatrésze. A személyiség teste a kényúr alatt, az „én” ostora, az agytudat igája alatt görnyed. Lélektudatról így szó sem lehet. Az igazi lélek egy elveszett kincs, olyan szerv, amelyet soha sem kezdtek arra használni, amire szánták, amely soha sem kapott kibontakozási lehetőséget.
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,