Tegyük fel, hogy Ön megtalálta a kulcsot

Könyvajánló > Samballa Szerzete

Tegyük fel, Önök megtalálták a kulcsot, és készek erre az alapvető meghalásra. Akkor tudják, hogy ez a meghalás az egész dialektikus én-lénynek a biológiai minimumra, a gyermekség állapotára való visszavezetése, amelyről a János-levél 3. fejezetében olvashatunk. Ha ezen az alapon állnak, akkor lesz értelme a Siddhák szerzetéről, a Góbi sivatag szívének lakóiról szóló közléseink folytatásának.

Hogyan kell a tanulónak áthatolnia ehhez a szívhez? Ezt kell szüntelenül fontolgatnia - s ha ez a kérdés szinte ima, akkor mindig megjön rá a tanuló létállapotának teljesen megfelelő válasz.

Logikusan és elvileg erre a kérdésre csak egy felelet van. Ez az egyetlen felelet azonban számtalan nézet és sugár kötege, ahogyan az egyetlen napfény is számtalan sugárból áll. Így a feleletek is sugarak egymásutánját alkotják, amelyeket a tanuló az ösvényen-járás folyamán felfoghat. Ezek a sugarak képezik a tanuló számára a célhoz vezető világító lépcsőt.

A mindennapi élet gyakran bizonyította, hogy a keresőt nem érdemes terhelni az egyetemes Világosság sugaraival, ha erre még nem nemesedett rá. Mert nem tudná felismerni, s éppoly kevéssé tudna válaszolni rájuk, mert lélegzőtere égboltján egyszerűen nincsen még tiszta éter-összpontosulás.

Mivel az ösvény örökkévalósági menet, bizonyos, hogy a sugarak is örökké különbözők, dicsőségük egyre növekszik és egyre kegyteljesebb, fényük mind intenzívebb, erejük egyre dinamikusabb, hatalmasabb.

Ebben a fényben lássa az olvasó a jelenlegi Világszerzet fáradozásait is! A Szerzet most az emberiség mai állapotának megfelelő sugárzást fejleszt ki. A kérdés tehát, hogy „hogyan kell a tanulónak áthatolni a világ szívéhez”, új, sürgető jelleget kap.

Nem lehet erre feleletet kapni régi, megsárgult pergamenekből, vagy utána dadogni, amit a régiek mondtak róla. A jelen pillanat szívdobbanását kell tudni meghallani és megérteni. Ha képesek erre, akkor a felelet sugárzó újdonságként jön Önökhöz, s ugyanakkor megtudják és megértik, miről is beszéltek a régiek tulajdonképpen.