Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1994-es évfolyam

1994/5/ Galamb

Pentagram > 1994-es évfolyam

A Hétszellem három elsődleges sugarának egyike

Lényének megértése érdekében a galambot kétféle szempontból kell vizsgálnunk. Egyrészt mint természetes állatot, másrészt mint jelképet. Természetes állatként a legkülönbözőbb vonzó tulajdonságokkal rendelkezik. Közösségi és csoportállat, pozitív ismérveit emellett leginkább a tisztaság, a békeszeretet és segítőkészség szemlélteti. Fiókái iránti gyengédsége és odaadása miatt a galambot gyakran az anyai ösztön megtestesítőjének, később pedig egyenesen a szeretet női oldalának tekintették.

A galamb sok régi hagyományban tisztelt és nagyrabecsült jelkép volt. Így a korábbi időkben különösen a női istenségeket jelképezte. A babilóniaiaknál Asztarte királynőt, az egyiptomiaknál Íziszt, a rómaiaknál Vénuszt, a görögöknél Aphroditét ábrázolta. Általában a termékenységgel és a szeretettel hozták kapcsolatba.

Más világnézetek a galambot az isteni akarat követeként is ábrázolják, mely akarat az erőt és a rendet képviseli, valamint az alsóbb világokat az isteni világok képmásaként fenntartja. Így a galamb alakja kapcsolatban állt Istennek a világmindenségben végzett tevékenységével is. A galamb a magas tisztségek viselőinek jogarán is helyet kapott. Ezzel arra kívántak utalni, hogy annak hordozóját isteni elvek hatják át, és azokról tanúskodik.

A galamb áldozati állatként való különösen érdekes ábrázolása található a régi rejtélyekben, ahol egy kerék négy küllőjén megfeszítve látható. Ebben a minôségében többek között Jézus Krisztus eljövendő rejtélyére, az ő kereszten történő szeretetáldozatára céloztak vele.

Később a zsidó hagyományban a galamb név szent jelkép volt. A galamb héberül "Jonah". Ezzel a névvel találkozhatunk például a ninivei Jónás prófétánál, Keresztelő Jánosnál, valamint János evangélistánál.


Az isteni ihletés jelképe

Az iszlám hagyományban Mohamedet olykor galambbal a vállán ábrázolják. Hasonló társítással persze az egész középkori művészetben is lépten-nyomon találkozunk. Egy próféta vállán lévő galamb az illetô isteni ihletettségére valamint ama jogosultságra utalt, hogy a Szellemből tanúskodva tanítson. Különösen a keresztény hagyományt jellemzi a galambnak a Szent Szellem jelképeként való használata. Az Ó- és az Újszövetség sokféleképpen utal a galamb jelképes és misztikus jelentésére. A legismertebb ószövetségi esemény, melynél a galambot említik, az özönvíz és Noé bárkájának leírása. Itt a neki jutó különleges szerep révén a béke hírnökeként találkozunk vele.

Az özönvíz - jelképesen a bűnös világ megtisztítása - után Noé először hollót küld ki. A holló a galamb ellentéteként általában a vészt és a halált testesíti meg. Ez az emberi belsőre vonatkoztatva énközpontúságot, s ezáltal halált jelent, mely az Istentől való elválasztottság értelmében vett bűnből ered. A holló megbízhatatlan hírszerző, a bárka és a külvilág között csak ide-oda repked anélkül, hogy hírt adna. Nem törődik a szükségletekkel, a csoport, a közösség jólétével, melyhez ő is tartozik, csak saját magának él.

Most a holló után a galambot küldi ki Noé. Nemcsak egyszer, hanem háromszor, mindig hét nap elteltével, ami összesen huszonegy napot tesz ki. A számoknak - ahogyan a galambnak - is jelképes jelentésük van. A hármas szám a világmindenségen belüli tökéletességet és harmóniát jelenti. A huszonegyes szám azt az embert jelöli, aki a világban szerzett tapasztalat és belátás által lett érett, és aki végül teljesen a Szellem felé fordul.

Első ízben a galamb minden jel meghozása nélkül tér meg, ami azt jelenti, hogy a Föld még lakatlan.

Másodszorra olajággal a csőrében jön vissza, azt jelezvén, hogy a víz elapadt a Földön. Az olajág szintén a békére utal. A galamb csőrében a termékenység jelképeként Noénál ez azt a közlést hordozza, hogy a Föld újra benépesíthető. A középkori ábrázolásokban a galamb vízszintes repülése, különösen ha olajág is volt a csőrében, mindig békét, egységet és megbékélést jelentett a világon. Ez az értelmezés mindmáig fennmaradt, a művészetben és a politikában azóta is a béke utáni vágyat juttaja kifejezésre.

A bibliai történésben Noé még harmadszor is kiküldi a galambot. A galamb nem tér többé vissza, a ciklus lezárult, a világmindenségben helyreállt a béke és a összhang.

Isten szelleme nyugszik majd az új nemzetségen.

Míg Noénál a galamb mint a béke hirdetője és jelképe szerepel, az Ószövetség más helyein a Szent Szellem követeként is megjelenik. Mint Ésaiásnál (11,1) olvasható, a Messiás Isai (Jesse) törzséből nő ki. Isai Dávid atyja. Dávid nemzetségéből származik majd a Messiás, mint fiatal hajtás egy régi törzsből. A jóslat azt hirdeti, hogy Isten szelleme ezen a sarjhajtáson nyugszik majd. E Messiásról szóló jóslatot a középkorban gyakran az "Isai (Jesse) gyökér" képben ábrázolták. Az alvó Isai gyökérformájú testéből serdült egy fa, melyen megjelentek Krisztus elődei egészen Máriáig. Fölötte trónolt Krisztus, akire hét galamb száll le. A galambok itt a Szent Szellem hét adományát testesítik meg: a bölcsességet, az értelmet, az akaratot, az erőt, az ismeretet, a jámborságot és az istenfélelmet.

A galambot nemcsak a Szent Szellem adományának átadójaként és a béke hirdetőjeként találjuk meg a Bibliában, hanem áldozati állatként is, legtöbbször tisztító áldozattal való összefüggésben. Így kellett például Jézus születése után negyven nappal a zsidó törvény által előírt hét galambot tisztító áldozatként bemutatni. Máriának való kinyilatkoztatásakor ismét a Szent Szellem követeként jelenik meg a galamb. Ezt a bibliai eseményt a művészetben is sokféleképpen, de mindig a galambbal kapcsolatban ábrázolták. Itt a Szent Szellem erejének egy arra kiválasztott emberbe történő áramlását jelképezi. Gabriel arkangyal a kinyilatkoztatáskor Máriának azt az üzenetet viszi, hogy valami szentséges fog megfoganni benne, melyet a "Legmagasságosabb Fiának" neveznek majd. Az esemény alatt a Szent Szellem galamb formájában ereszkedik le Máriára. Annak jeléül, hogy a Szellem majd a testbe tér, Isten emberré válása végbemegy, és a Szellem az anyaggal teljesen összekötődik. Míg a vízszintesen repülő galamb a békét hirdeti, a leszálló galamb mindig az anyagba leereszkedő Szent Szellemmel kapcsolatos. A felszálló galambhoz ezzel szemben a Szellemhez felemelkedő megtisztult emberi lélek fogalma társul.

A leszálló galamb képe Jézus megkeresztelésekor is felbukkan. Itt is galamb alakjában ereszkedik alá a Szellem az isteni világból. Később a Szent Szellem ugyanilyen tevékenységéről szerzünk tudomást a pünkösdi események során, ahol a Szellemet az apostolokra leereszkedő tüzes nyelveknek ábrázolják.


A belső megszabadulás jelképe

A galamb ilyen értelmű jelképes ábrázolásának a háttere különösen a gnosztikus hagyományban válik érthetővé. Rózsakereszt Keresztély Alkémiai Menyegzőjében a galamb a szellemi megszabadulás ösvényén a beavatás egyes szakaszaiban játszik szerepet. Rózsakereszt Keresztély elmeséli, hogyan került hét út metszéspontjába, nem tudván, melyik utat válassza. Kimerülten, éhesen és szomjasan veszi elő kenyerét, és szel magának egy darabot belőle. Ekkor egy hófehér galamb száll le a fáról, és bensőségesen megérinti őt, azért, hogy kapjon egy darab kenyeret. Ellensége azonban, egy fekete holló ezt észreveszi, rögtön lecsap rá, hogy elrabolja tőle a kenyeret. A galamb menekülni kényszerül.


A tüzes háromszög

Itt ugyanazokat a jelképeket találjuk, mint már Noénál is. A galamb az újat, a növekedést, a holló a régit, a halált testesíti meg. Rózsakereszt Keresztély elüldözte a hollót, hogy megvédje a galambot, és miközben ezt tette, hirtelen és váratlanul a számára meghatározott úton találta magát. Melyik helyen találkozott Rózsakereszt Keresztély a galambbal és a hollóval, élete melyik időpontjában? Ez egyáltalán nem volt tetszés szerinti időpont. Földi ereje kimerült, válaszúthoz érkezett. A fehér galamb az ember új lelkét testesíti meg, a fekete holló ellenben az Ént, az ego hangját. A holló és galamb, ez a két erő mindig egyidejűleg van jelen az emberben. Ha az ember új lelke fejlődésén, születésén munkálkodik, különösképpen ha már haladt is ezen az úton, akkor a létjogosultságáért küzdő fekete holló is jelentkezik. Ez az ember öntudatlan és önfenntartó erőinek a jelképe. A holló szeretné megszerezni a kenyeret, vagyis az ember új lélekerejét. Földi céljai érdekében vissza akar élni ezekkel az erőkkel. Ha azonban az ember ezeket az önző ösztönöket elüldözi, mint Rózsakereszt Keresztély a hollót, akkor egyidejűleg a galambot követi, az új lélek hangját, akkor is, ha nem igazán tudja, mindez hogyan is történik. A holló elüldözésével az ember váratlanul és hirtelen a helyes úton találja magát.

A galamb az út ezen szakaszán a lélekhangot, az erőknek a Szellem világára való irányultságát testesíti meg. Ahogyan Rózsakereszt Keresztélynek, ugyanúgy egy kereső embernek sincs ekkor még tudatos kapcsolata a szellemi világgal, hiszen még csak az előkészület állapotánál tart. Ugyanakkor viszont feltartóztathatatlanul halad a Szellem világa felé, ahová egyszer bizton meg is érkezik.


A béke tiszta sugárzó fénye

Míg a bibliai történetekben a galamb először a Szellem követe, a folyamat lezajlása alatt aztán helyreállítja a Szellemmel való kapcsolatot. Így történik ez az alkémiai menyegzőben is. A galamb először elvezeti a lelket előre meghatározott céljához, átnyújtván az erőket, melyekkel ezt a feladatot teljesíteni lehet.

Rózsakereszt Keresztély történetében a galambot két másik misztériumálattal hozzák összefüggésbe, az oroszlánnal és az egyszarvúval. A galamb, az oroszlán és az egyszarvú vonatkozásában találkozunk a hármas számmal, mely mint már Noénál is, a beteljesülés száma. Az egyes szám szimbolizálja a teremtést, a kettes a dualitást, a hármas a beteljesülést, mely ismét további teremtés kiindulópontja lesz. Ha a hármas számot háromszögként ábrázolják - mint a trigonum igneum, az izzó háromszög a gnosztikus hagyományokban -, akkor az oroszlán képezi az alapot, míg a galamb és az egyszarvú a háromszög szárait. Az egyszarvú a teljesen az isteni világra irányult megrendíthetetlen akaratot jelképezi. Az oroszlán az egyetemes isteni szeretet jelképe. Ő alkotja a második sugarat, az alapot, melyen az egész háromság alapul.

Mint ahogy Rózsakereszt Keresztély közli, egy fehér galamb olajágat hoz a csőrében. Ez azonban csak akkor történik meg, miután az oroszlán és az egyszarvú beléptek egy meghatározott állapotba. Ez azt jelenti, hogy a szeretet és az akarat jelen van és hatékony. Az oroszlán lenyeli a galamb által hozott olajágat, és elégedett. Mit jelent ez a történés? Azt lehetne mondani, hogy a "szeretet" elnyeli, felveszi magába a "Szellemet". Mi a Szellem funkciója? A Szellem átadja az isteni világ üzenetét: szeresd Isten művét, és valósítsd meg Isten békéjét. A galamb e szent megbízás közvetítője. Elhozza az égi világ tanúbizonyságát.


A mikrokozmikus hármas egység ismét helyreállt

Ahhoz, hogy a galamb a világban hatni tudjon, szüksége van az oroszlánra és az egyszarvúra: a megrendíthetetlen akaratra és a szeretetből született cselekedetre. Így az olajág elnyelése a Szellem erőinek készséges elfogadását jelenti, mely az ember szeretetcselekedeteit, a velük való eggyéválást jelzi. E folyamat által lesz a kozmosz szintjén lévő hármas egységből, az Atyából, a Fiúból és Szent Szellemből újra hármas egység az ember szintjén. A háromszög tehát, mely az akaratból, szeretetből és Szellemből, az egyszarvúból, oroszlánból és galambból képződött, magába foglalja az alapvető erőket, amelyekkel és amelyekből az újjá lett ember dolgozik. A Szellem, a szeretet és az akarat egységéből lehet aztán hatékony a hétszellem többi sugara.


Az újra és újra szükségszerű választás a galamb és a holló között

Vegyük még egyszer szemügyre az alkémiai menyegzőből származó két esemény kapcsán, milyen fejlődéseken megy keresztül az istenkereső. Mielőtt elindul, először is nagy, Isten utáni vágyakozásnak kell benne jelen lennie. Ha már egyszer az úton jár, mindig újra és újra Isten mellett kell döntenie, vagyis a galambot, belső isteni hangját kell követnie, és a hollót elutasítania. Itt az a feltétel, hogy az úton semmit sem vihet magával, hanem mindent maga mögött kell hagynia. Rózsakereszt Keresztély a holló elűzésekor elhagyja kenyerestarisznyáját: természetes élelmét, mely a földi lélekre vonatkozik. De valóban nincs is rá többé szüksége, mert ha valaki a galambot, a szellemi világ hangját követi, akkor a galamb világából mindig áramlik számára élelem is. Tehát a tarisznyát, annak jeléül, hogy már nem kötődik a földi dolgokhoz és vélt biztonsághoz, maga mögött hagyhatja. Rózsakereszt Keresztély nem érti meg rögtön, hogy többé már nincs szüksége a tarisznyára. Egy természetes impulzus szeretné őt visszafordítani. De egy erős szél, a Szellem szele megakadályozza abban, hogy ezt az impulzust kövesse. Csak most ismeri fel, hogy rátért a helyes útra, így a régi terhet örömmel hagyja hátra.

A galamb egészen az út eme pontjáig vezette ôt a Szellemhez vivő úton. A következő fázist aztán a Szent Szellemmel való kapcsolat jellemzi.

Rózsakereszt Keresztély istenkereső, aki a Szellem iránti tökéletes belső odaadása, tisztulása és önmegtagadása által elűzte önző énjét, a fekete hollót.


Az új ember feltámadása így előkészíttetett.

A galamb leereszkedik az arra előkészített lélekbe: most az erők tökéletes kiáramlását jelképezi, mint azt Jézusnak a Jordánnál történő keresztelésénél ábrázolják. Ez az út vége, Rózsakereszt Keresztély célja, s egyben minden istenkereső célja: az ember megtisztított lelke végleges, feloldhatatlan kapcsolatba lép a Szellemmel.


Rázd le magadról a világot

Egy hosszú fejlődés vége ugyanakkor egy teljesen más szinten történő új munka kezdetét is jelenti. A természetes lélek halálát az új lélek, az új ember születése kíséri. Ha a lélek a Szellemmel feloldhatatlanul összekapcsolódott, ha a Szellem az anyaggal a lelken keresztül egyesült, akkor elkezdődhet egy új munka. A tűzzel megkeresztelt ember most már szétoszthatja a Szent Szellem erőit. Közvetlen, tudatos kapcsolatban áll ezekkel az erőkkel, Isten igazi munkásává vált.

A pünkösdi eseménykor is az apostolok a keresztelés után kimennek a világba és prédikálnak. Megvalósították magukban az Atya, Fiú, Szent Szellem, az akarat, a szeretet és a béke közösségét. Minden embernek meg kell magában valósítania a megszabadulás útján ezt a Szentháromságot. Akkor birtokolja az isteni akaratot, az Atyát, melyből a Fiú szeretetbölcsességét megtudhatja és kibocsáthatja. Egy új asztrális köpenyt sző, és a "Szent Szellem", a béke, mely minden értelmet túlszárnyal, új étertest létrehozásához vezeti őt, mely új, az egyetemes szeretetből született cselekedeteket tesz lehetővé.

Egy régi manicheus szövegben olvashatjuk:

Vedd fel a keresztedet.
Rázd le megadról a világot.
Oldozd el magad a vér kötelékeitől.
Vesd alá a régi embert.
Építsd fel az új embert.
Töltsd be a Szent parancsolatot.
Adj teret a fehérszárnyú galambnak.
Ne ültess mellé kígyót.
Örvendjetek, szeretteim.

Ezáltal a galamb a Szellemben az út egyengetésének és a véghezvitel csodálatos jelképének bizonyul. Útkészítőként a békéről és szeretetről tanúskodik. A benne rejlő tisztaság, alázat, békeszeretet és odaadás erénye által egyengeti az utat Istenhez. Egy ember tehát képiesen szólva a "galamb útját" járhatja. Ez azt jelnti, hogy

* a galamb erényeit magáévá teszi;

* ezen erények által Isten útjának egyengetőjévé és Isten hirdetőjévé válik;

* a birodalom hirdetőjéből annak lakójává lép elô, és megtapasztalja a Szent Szellemmel a tudatos kapcsolatot.

A galamb útjának a kiindulópontja a földi szinten lévő más emberekkel történő békés egymás mellett élés. Természetes állatként a galamb megtestesíti az ilyen együttéléshez szükséges tulajdonságokat. Az út első lépcsőfoka aztán az előkészítés. Ott a galamb különös termékenységet és szeretet testesít meg, mint ezeket az ókori relytélyekben is ábrázolják. A tanuló egy szent vágyakozást fejleszt, az isteni világ felé irányuló szeretetet, és megkapja a gyümölcsöket, új belátások, érzetek és cselekedetek formájában. Az út második lépcsőfokán a galamb - mint az Ószövetségben - az isteni világ hirdetője, hogy majd a harmadik és egyben legmagasabb lépcsőfokon a Szellem és az anyag közti kapcsolat jelképévé váljon, amint ezt az Újszövetségben és a gnosztikus misztériumokban ábrázolják.

A gnosztikus Szerzetben a férfiak és a nők szellemi feladataikat mindig is együtt valósították meg. A Trigonum Igneum, a tüzes háromszög jelképvilágában az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának nagymesterei a háromszög mindkét szárának tekinthetők. A galamb itt a harmadik sugár, a béke sugara. Az egyszarvú a vele együttműködő tüzes akarat. Így képez mindkét sugár egy erős, legyőzhetetlen erőt. Az isteni szeretet alapján építik a lángoló háromszöget, mely az isteni természet tanúja. Az Élet Szerzetének erőit jelképezik, melyek a bukott természetbe sugároznak be. Ezek az erők hívnak, mutatják az utat, lelkesedést, békét és szeretet ajándékoznak. Így nyitotta meg az utat Jan van Rijckenborgh úr, aki a tüzes akaratot jeleníti meg, hogy a Szellemi Iskola az anyagban felépülhessen. Catharose de Petri asszony, aki a békét jeleníti meg, megőrizte az összhangot, és gondoskodott a mű kiterjesztéséről. A Szerzet szeretetsugárzása az alap, melyen ez a mű alapul, úgy hogy az egész világon elterjedhet és fejlődhet.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,