Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1994-es évfolyam

1994/6/ Betlehemtől Golgotáig

Pentagram > 1994-es évfolyam

A MEGSZABADULÁS ÖSVÉNYE BETLEHEMBEN, JÉZUS SZÜLETÉSI HELYÉN KEZDŐDIK. A CÉL GOLGOTA, A GYŐZELEM HALMA. A KETTŐ KÖZÖTT FEKSZIK A RÓZSAKERESZTES ÚT, A RÉGI TERMÉSZET MEGHALÁSA.

VILÁGOSSÁGSZÜLETÉS AZ EMBER SZÍVÉBEN

Ez a legszebb karácsonyi történet, amit egy ember átélhet. Amikor a szív és a fej új egysége létrejön, Jézus születését nem történelmi eseménynek, hanem valóságnak éljük meg. Mária, a negatív töltésű szív Józseffel, a pozitív töltésű fejjel való egyesülését ünnepli. Mindkettő felkészült és megtisztult, olyannyira, hogy a hétszeres Egyetemes Szellem beléphet. Angelus Silesius ezt így fejezi ki:

»Születhet Krisztus ezerszer Betlehemben,
ha benned nem:mégis elvesztél.
Hiába láttad Golgota keresztjét,
ha magadban rózsaszívet nem építettél.«

Egy angyal jelenti a fogantatást Máriának. A Szellem csodálatos módon belép a szívbe a tímusz mirigyen keresztül, és felébreszti a Fiút. A Jézus születés tényleges valóság lett.

Röviddel a születés után elkezdődik a menekülés. Mária és József biztos helyre, Egyiptomba viszi Jézust. Az újszülött léleknek el kell hagynia az ellenséges országot, hogy növekedhessen és felnőhessen. Jézus csak felnőtt lélekként tér vissza születési helyére, hogy feladatát elvégezze. Időközben az új lélek sok tapasztalatot gyűjtött, hogy ráléphessen a győzelem útjára.


A KÍNSZENVEDÉSTŐL HÚSVÉT ÜNNEPÉIG

Jézus Krisztus kínszenvedésének útja egyúttal minden ember útja is a megszabadulás ösvényén. A cél húsvét, a régi életterület legyőzésének ünnepe. A keresztútnak, mint a földitől való megtisztulás ösvényének itt és most kell elkezdődnie ahhoz, hogy egyszer a győzelem ünnepelhető legyen.

Az egész föld nagy szenvedések színhelye. Gondoljunk a sok helyütt végbemenő értelmetlen háborúkra. Elképzelhetetlen kegyetlenség söpör végig ezeken az országokon. Úgy tűnik, hogy a sok megemlékezés ellenére a második világháború rémségei és borzalmai feledésbe merültek. Ha a természet szerinti szenvedés megszabadító lenne, akkor a második világháborúnak a megvilágosodott lények nagy tömegét kellett volna eredményeznie. De nem ez a helyzet, sőt azt látjuk, hogy ezek a tapasztalások egyre fájdalmasabban ismétlődnek. A közönséges szenvedés ebben a természetben sohasem lehet megszabadító, és nem tehet szabaddá magasabb életre, hiszen az egész szenvedés földi törekvésekből magyarázható, és azokból keletkezett.

Krisztus szenvedése azonban egészen más, mint a mi mindennapi szenvedésünk. Az a győzelem szenvedése. Tüze megtisztít mindentől, ami ehhez a természethez tartozik, beleértve minden érzelmünket, gondolatunkat, vagyis mindent, ami e világhoz fűz bennünket.

Amíg azonban ez a győzelem ünnepelhetővé válik, addig még sok a tennivaló. A múlt minden bűnének terhe ott van aurikus lényünkben felhalmozódva. Ha valaha kitakarítottak már egy régi padlást vagy pincét, akkor sejthetik, mi minden kerülhet onnan elő.


AZ ÚJ ÉLETMÓD

Az új emberré válás útjának eme szakaszában mindent eldönt az új életvitel, az új magatartás. Valóban kész e az ember a múltat nyugton hagyni? Elsőbbséget ad-e életében az újonnan feléledő tudatnak? Döntenünk kell. Aki az új lelket választja, nem élhet többé a régiben úgy, hogy csak beszél az újról. Mert az újnak a választása egyúttal lehetőséget nyújt arra, hogy a régit végleg magunk mögött hagyjuk. És a szív minden alkalommal megtelik örömmel, valahányszor ismét lehullik egy karmikus kötelék.

A réginek levetése és magunk mögött hagyása nem egyszerre megy végbe, mert ezt senki sem tudná elviselni. Itt is úgy történik minden, mint a pince kitakarításánál: minden darabot külön előszedünk, leporolunk, felismerünk és értékelünk, az őt megillettő helyre teszünk, s végül otthagyunk.

Az emberi lény pincéje, a plexus sacralis, és a padlás, azaz a fej, sok meglepetést tartogat. A kíváncsiság felfedezéseket hoz, és a felfedezések megértéshez vezetnek. Ilyen módon hozzájárulunk lelkünk belső világának védelméhez, még akkor is, ha ennél a folyamatnál a csalódások biztosan nem maradnak el. A Gnózis erejében az ember mégis képes ezt az utat járni. Képes megszabadítani magát a régi romhalmaztól, hogy e fejlődés tetőpontján szíve a felettes természet világosságát tisztán, azaz dialektikus befolyások nélkül fogadhassa be és dolgozhassa fel.

Ekkor lehet ünnepelni a páska, a húsvét, a befejezés ünnepét, az e világ erői számára érzéketlenné válásnak az ünnepét. A kovásztalan kenyér elkészül a szívben. Ami ebből a természetből származik - legyen az jó vagy rossz - nem hagy nyomot többé. A felettes természet erői akadálytalanul áramlanak az arra előkészített szervekbe. Az új épület szegletköve - Jézus Krisztus - áll. Ekkor nem csak Jézus, a keletkező új lélek van jelen, hanem Krisztus is, az új lélek építője.


NÖVEKEDÉS VILÁGOSSÁGBAN ÉS ERŐBEN

Az új Jézust születése után »biztonságba« kellett menekíteni Egyiptomba. Most azonban felnőtt, és képes semlegesíteni minden támadást, ami a tekintélyek, a tudósok, írástudók és teológusok részéről éri. A győzelem keresztjét hordozza, mialatt megkorbácsolják és leköpdösik. Világosságereje egyre nő ezen a rózsakeresztúton. Jézus nem küzd sem belső, sem külső ellenfeleivel, akik életútjáról le akarják téríteni. Ellenkezőleg, ezek a támadások erősítik akaratát az áldozathozatalra. Kínszenvedésének útját nem hatja át aggodalom, félelem, hanem ez az út belső erővel és belső szabadsággal ajándékozza meg: a szeretet minden ostorcsapással csak még erősebben árad belőle, kínzóinak fo-kozódó gyűlölete ellenére.

A régi természet szorongattatása végül is annyira megerősödik, hogy lehetővé válik az új élethez való áttörés. A régi természet feloszlik: »Íme, újjá lett minden.« A természet keresztjén függve Jézus Krisztus legyőzi a téridőrend világát, és része lesz a felettes természetnek. Ez a drámai keresztjárás hosszú ideig is eltarthat, de a győzelem biztos.


AZ ÉTEREK KÉPEZIK AZ ÉLET KENYERÉT

Hogyan is értendő a régi természet feloszlása? Az éterként ismert finomanyag nélkül a mai értelemben vett élet nem lenne elképzelhető. Éterek nélkül sem emberi anyagi testünk, sem pedig az állatok, de a növények sem tudnak élni. Egészségi állapotunk az anyagtestünket teljesen átható étertest függvénye. Az étertest felelős a lélekkel való ellátottságért is. A táplálékon keresztül az ősanyagból veszi fel a szükséges étereket. Ha ez a táplálkozási folyamat csak rövid időre is megszakadna, annak halál lenne a következménye.

Amikor szerveink az étereket feldolgozzák, felszabadul a fényéter, mely az új lélek építéséhez lenne felhasználható. De éppen csak lehetne, mert mi is történik általában? A szabaddá vált világosságerőket újra és újra elrabolják tőlünk a túlvilági lények, melyek a mi költségünkön építették fel a maguk képzelt menyországát. Fényétereinket önmaguk fenntartására használják. Ez is közrejátszik abban, hogy az emberiség többé már nem tud fejlődni megszabadító értelemben. Minden körben forog. Minden belátás újabb kérdéseket vet fel. A meglévő rezgésszint nem tartható, s ezáltal tovább süllyed, ahogyan az a mai társadalmi vadhajtásokban elég tisztán felismerhető. Előbb-utóbb minden jószándék kezdetleges szintre esik vissza.


REZGÉSSZINT EMELÉS, AZ ÚJ ÉLET KULCSA

Az elmerüléstől csak a rezgésszintemelés menthet meg. A rezgésszintemelés, amely egy magasabb élet kilátásainak a nyitja. Ha a rezgés a haláltermészet szintje fölé emelkedett, akkor a túlvilág hamis istenei többé nem jelentenek veszélyt, mert rezgésük nem illik a megújult élethez.

A mai kereső ember egy gnosztikus erőtér segítségével vehet fel megújító elemeket a lélegzőterébe. Ez az új étertest építésének az alapja. Ha ez hiányzik, akkor a mai viszonyok között nem lehet az éterrablástól és ezáltal a lelki, szellemi hanyatlástól megmenekülni. A gnosztikus elemek feltartóz-tathatják ezt a hanyatlást, és a rezgésszint emelésével felemelkedéssé tehetik.

Ha ez egyszer megtörténik, akkor e világ erői többé nem tudnak kapcsolódni a megújuló mikrokozmikus rendszerhez. Létezésük alapját elvonjuk tőlük. Ha ez a folyamat zavartalanul tovább fejlődhet, akkor végül elérhető ennek a természetnek a rezgésskála határa is. E határ átlépése után már a régi természet egyetlen atomja sem maradhat meg. Aki ezt elérte, azután már kizárólag a Gnózis erejében lélegzik, életének kenyere a négy szent éter. Az ajtó, mely eddig a pillanatig hermetikusan be volt zárva, most feltárul előtte: az új éterösszpontosulások (a kenyér) segítségével a tudat megtisztul, és az új élet egyre világosabban kezd kirajzolódni. »Dolgozzatok azért, amíg még nappal van!«


<<Vissza a találati listához

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,

Webáruház fejlesztés - AionHill