Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/1/ A hatodik érzék keresése

Pentagram > 1995-ös évfolyam

Emlékezés az új emberre

ÉRZÉKSZERVEK NÉLKÜL NEM LÉTEZNE A FÖLDÖN MAGASABB FEJLETTSÉGŰ ÉLET. ÉRZÉKEINK MÉGIS NAGYON MEGBÍZHATATLANOK. EGY TELJESEN ÚJ ÉRZÉKSZERV KIFEJLESZTÉSE FÜGGETLENNÉ TESZI AZ EMBERT A MÁSIK ÖT ÉRZÉKSZERVÉTŐL, S ENNÉLFOGVA A MINDENNAPI ÉLET TOLAKODÓ INGERÁRADATÁTÓL IS. EZ AZ EMLÉKEZÉS ELSŐ FELTÉTELE.

A világ, amelyben élünk, nem más, mint az emberiség egészének közös vetülete. Mi ugyanis a tapasztalatainkkal való szakadatlan kölcsönhatásban alkotjuk meg saját valóságunkat.

A dialektikus tudatot formaképző mezők tartják fogva. A természet titokzatos emlékezetnyomai mindaddig rejtve maradnak előttünk, míg nem ismerjük a megszabadító kulcsot.

»Gondolataink legfőbb problémája az életünk«, mondta Marcus Aurelius, a római császár és filozófus. Az ősemlékezet további feltétele, hogy földi gondolatok nélkül valók legyünk, szabaddá váljunk tőlük, elengedjünk minden elképzelést, s tudatunkat ilymódon eloldozzuk a földi gondolkodás béklyóitól.

Az embernek lehetetlen felébrednie állandó hipnotikus álmából, hacsak kapcsolatba nem lép az új életterülettel.


HÍDVERÉS AZ ABSZOLÚTHOZ

Az emberiségfejlődés célja az áttörés és a megszabadulás - de miért? A téridőrendi bonyodalmaink lényegébe való bepillantás hatalmas megszabadító folyamathoz vezet.


A HÁROMDIMENZIÓS TUDAT LEGYŐZÉSE

A transzfiguráció általi megszabadulás az Abszolútban, Istenben, az örök élet tökéletességében történő feloldódást jelenti. Ha azonban a gondolkodás, érzés, akarás és cselekvés elállják ennek az új életnek az útját... akkor mi a teendő?


A MEGVALÓSÍTÁS

A tanítások ideje lejárt. Az élet ideje jött el. Az élet ideje az átélés, megelevenítés, feléledés által. Az új lélek ideje. Az új lélek összekapcsol, a Szellem megszabadít, a test meggyógyul. Minden megtisztul és megnyilvánul. Minden benne van mindenben. Mindenben benne van minden.


EMLÉKEZÉS AZ ÚJ EMBERRE

Aki ismeri az embert - Jézust! - az ismeri az utat, az igazságot és az életet. Minden ember egy csoda. Minden létet és keletkezést magában hordoz. Az ember az emberben az út, az igazság és az élet.

Ha e Pentagram füzetben az Emberről beszélünk, próbálja félretenni az emberről és emberségről alkotott minden elképzelését, és elfogulatlanul befogadni fejtegetéseinket.

- Miért élünk e javaslattal?

Mert az igazi ember szemlélését saját képzeteink teszik lehetetlenné számunkra. Ez talán furcsa ellentmondásnak tűnik Ön előtt. Az ember ne tudna képet alkotni magáról? S ráadásul önmaga állna ennek az útjában?

Az ember persze érzékeli önmagát. Elmélkedik, szemlélődik, befelé figyel. Ehhez érzékszervei, gondolatai és képzetei szolgálnak eszközként. Vajon mi egyébre támaszkodhatna még, hogyan nyerhetne valósághűbb képet önmagáról?! Van-e más eszköze arra, hogy emberként többet tudjon meg magáról: milyen ő, honnan jön és hová megy? Létezik e érzékszervek nélküli észlelés, gondolatok és képzetek nélküli megismerés?

Ha a tudomány egyre több technológiát vet be, hogy folyamatokat elemezzen, feldolgozási mechanizmusokat kedvezőbbé tegyen, akkor ez bizonyos tekintetben talán az ember vizsgálatánál is szükségesnek tűnhet. A bevett »tudati technológia« és metafizika azonban alkalmatlan arra, hogy az embert a testen és a lelken túl is megragadja, s hogy elhatoljon az élet értelméhez. Ehhez teljesen új tudatállapot, egy mindent átfogó észlelés szükséges. Aki csak az értelemre és az érzelemre hagyatkozik, annak belátása korlátok között van és marad.

És Ön mégis megismerheti, megtapasztalhatja, megélheti a tökéletes embert. Ön is magában hordozza az isteni ember csodáját. Ez az embernek az emberben történő feltámadási csodája.


MIÉRT VAGYUNK KÉPESEK, ÉS MIÉRT KELL EGYÁLTALÁN ÉSZLELNI?

E Föld minden élőlénye érzékszervekkel rendelkezik, hogy a környezeti befolyásokra reagálni tudjon, és a dialektikus értelemben vett tudatossághoz eljuthasson.

A virágok érzékelik a hőmérsékletkülönbséget, kiválasztják tápanyagaikat, a Napra irányulnak, s még hangrezgésekre is reagálnak.

Az állatok észlelési képessége részben felülmúlja az emberét, elegendő pl. a sas szemére vagy a kutya orrára utalnunk. A környezet érzékek általi szüntelen ellenőrzése és mindenekelőtt a változásokra való célszerű reagálás jelentősen megnöveli a túlélési esélyeket.

A természettörténeti fejlődés folyamán - a főemlősökkel bezárólag - egyre kifinomultabb, tökéletesebb érzékszervek jöttek létre. Téridőrendi világunk teljesen elképzelhetetlen érzékszervek nélkül.

Érzékszerveink, bármennyire létfontosságúak is, környezetünk valóságának csupán kis részét észlelik, és még ezt is meghamisítják. Szüntelenül megtévesztenek bennünket. Vegyük csak a híres délibábot, vagy gondoljunk a lélektan érzéki csalódásokkal foglalkozó területére.

Maga az érzék szó többféle értelemben használatos.

Anyagi, éteri síkon öt érzékről beszélünk: látásról, hallásról, szaglásról, ízlelésről és tapintásról. Ezek a külvilágban lejátszódó dolgokat közvetítik számunkra.

Az érzéki fogalmán érzéki benyomásokon alapuló érzelemszerű asztrális mozgalmasságot értünk.

Van emellett valóságérzékünk, amely földi életünknek értelmet kölcsönöz. Enélkül nem bírnánk ki. Ez pedig a mentális síkon történik.

Tapasztalatból tudjuk, mennyire lóvá tehetnek bennünket a külvilág jelzései. Tulajdonképpen magunkat csapjuk be a külvilágról alkotott képzeteinkkel. Hogy ez milyen messzire mehet, azt a következő újsághír igen jól érzékelteti.

Egy munkásnak vasúti mélyhűtőkocsiban volt dolga, és véletlenül bezárta magát. Kétségbeesetten dörömbölt a vastag, szigetelt falakon, de hiába. Idővel megadta magát sorsának, miszerint most meg kell fagynia. Talált valami íróeszközt, és a hátralévő órákban részletesen feljegyezte a megfagyás szakaszait. Másnap holtan találták meg a fagyhalál minden jelével. A történet különös tragikuma, hogy a mélyhűtő berendezés nem is volt üzemben, s ő csak beképzelte magának a hideget!

Milyen gyakran esnek meg velünk hasonló történetek a hétköznapok során, ha kevésbé tragikus következményekkel is! Hogyan lehetséges ez? Miért csúsznak be újra meg újra ilyen tévedések? Hagyatkozhatunk e ezek után az érzékeinkre? Vagy mégis érzékszervi észleleteink képeznék a valóságot!? Mégis csak az az ésszerű és igaz számunkra, amit észlelünk, az eszünkkel lelünk, s így igaznak fogadunk el?


AZ ÉN ÉRTELMEZI AZ ÉRZÉKI BENYOMÁSOKAT

Az érzékszervek a központi idegrendszerrel függenek össze az összes gerinces állatnál és az embernél is. A látás, a hallás funkciói nagy egyeztető teljesítményeket igényelnek, ezért közvetlenül az aggyal vannak kapcsolatban. Más ingerválasz minták - a reflexek - nem futnak át az agyon. Saját személyének, mint önálló lénynek, mint énnek a tudatosodása az ember fejlődésében szorosan összefügg az érzékekkel. Az én a gyermekkorban alakul ki a túlélés fölérendelt műszereként, mely külső, belső impulzusokat fog fel, sorol be, és visszajelzéseket vált ki vagy nyom el ezekre. Így minden megváltoztatja közérzetünket, ami csak ingerli érzékeinket. A szép zene vágyakozást kelt. Egy szörnyű kép szemlélése közben kellemetlenül érezzük magunkat. A konyhából jövő finom illatok várakozásteli hangulatba hoznak minket stb.

Ha az érzékeket keresed, elveszíted az értelmet. Ha az értelmet keresed, elveszíted a bűnt.

Az én feladata, hogy lehetőleg csak ismert és a mindenkori kedélyállapotnak kellemes dolgokat engedjen be a tudatba, szűrjön ki és mellőzzön minden kellemetlen és idegen dolgot, vagy pedig reagáljon rájuk az élet védelmére. Ezért idomítja a valóságot szüntelenül az örökölt, ősi, kollektív képeinkhez. Nagyon merev, önműködően lefutó programokról van itt szó, melyekhez sem jóindulattal, sem elfojtással nem lehet hozzáférni.

Az én rá van tehát utalva az érzékszervekre. Ezek tökéletlensége miatt nem kell azon csodálkozni, hogy minden embernek megvannak a maga saját elképzelései, látásmódjai és valóságai. Az érzékletes csalóka képek félrevezetnek bennünket, vagy ahogyan Jakob Böhme mondja: hagyjuk, hogy érzékszerveink mint ökrök vonszoljanak minket a sáron át.


A HATODIK ÉRZÉK

Az öt érzék képessé teszi az embert arra, hogy a téridő világában kiigazodjon; de pontosan ugyanezek az érzékek veszik el az »eszét«. A mai ember egyre inkább érzéki bódulatba merül, teljesen kiszolgáltatván magát öt érzékének.

Érzékszerveink kora reggeltől késő estig az ingerek áradatának vannak kitéve: képeknek, beszédnek, zajoknak, zenének, mígnem szó szerint szemünk, szánk eláll, s csillagokat látunk. Majdnem az történik velünk, mint egy libával, melynek erőszakkal tömik a torkába a kukoricát: többékevésbé önkéntesen hagyjuk mi is magunkat ezerféle érzékdarabbal »hizlalni«...

Lehet e egyáltalán ellenállni ennek az érzéki mámornak?

Mit tehetünk azért, hogy megóvjuk magunkat tőle?

Ha többé nem hagyjuk, hogy az érzékek és ezzel együtt a világ minden ámítása uralkodjon felettünk, akkor fokozatosan felismerhetjük egy másik, teljesen más világ létezését, mely az öt érzékszerv egyikével sem észlelhető. Ezt az új észlelést egy nagyon régi kép ábrázolja, melyen szem látható egy szívben. A szem távcsövön keresztül a magasba, az égbe tekint. A szívünkben lévő, s az igazság és a szeretet fényét észlelő új »szemmel« láthatjuk meg az új világot. Az új észlelést hatodik érzékként határozhatjuk meg. Ez az, ami számunkra az igazi érzék, értelemkitöltést meghozza. Ez a belső élet által nyílik meg nekünk. Az élet értelmének keresése, a hatodik érzék megtalálása és fejlesztése számunkra a legnagyobb jelentőséggel bír. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szemellenzővel és füldugóval kellene a világban járnunk, mert annak sok mondanivalója van számunkra. Mégis azon kell fáradoznunk, hogy amilyen gyakran csak lehetséges, visszavonuljunk a csöndbe. Megkérdőjelezhetjük mindannak a hátterét, amit látunk és hallunk. Tudatára ébredhetünk érzékeink önműködő jellegének. Újból és újból fülelhetünk magunkban: lelkiismeretünk, az eredeti fény még gyenge visszfénye, továbbsegít majd bennünket, és új belátással ajándékoz meg.

»A csend hangja« azt mondja:

»Ha biztosítva akarsz lenni az ellenséggel szemben, akkor olvaszd minden érzékedet egyetlen érzékké. Az agyad barlangjában fekszik elrejtve, s lelked homályos szeme számára egyedül ezen keresztül nyilatkozhat meg a meredek ösvény, mely téged mestered elé vezet.«

×××

Emlékezz, és szabadulj meg érzékeidtől! Az érzékek meglopják az értelmet, feledést hoznak, észlelik azt, ami soha sem volt. Kimeszelik az árnyékokat, kifestik a fájdalmat, szabadságot zsákmányolnak, kínozzák a szívet.Emlékezz,és szabadulj meg érzékeidtől! Lásd át az érzékek és bűnök játékát! Emlékezz!

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,