Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/2/ A Gnózis -- negyven évvel ezelőtt csaknem ismeretlen

Pentagram > 1995-ös évfolyam

A LECTORIUM ROSICRUCIANUM KONFERENCIAHELYÉN, BILTHOVEN MELLETT 1951-BEN SZENTELTÉK FEL A RENOVA TEMPLOMOT. AZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJÁNAK SZELLEMI VEZETŐSÉGE, JAN VAN RIJCKENBORGH ÚR ÉS CATHAROSE DE PETRI ASSZONY ITT KEZDTÉK EL AZ ÚGYNEVEZETT „KEDD ESTI SZOLGÁLATOKAT”. AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBŐL ÖSSZESEREGLETTEK A TANULÓK, HOGY ÁTÉLJÉK EZEKET A SPECIÁLIS SZOLGÁLATOKAT, MELYEK A PISTIS SOPHIÁT TÁRGYALTÁK. IDŐKÖZBEN A ROZEKRUIS PERS KIADÓ GONDOZÁSÁBAN MEGJELENTEK A PISTIS SOPHIA LEPLEZETT SZÖVEGEI A PISTIS SOPHIA GNOSZTIKUS REJTÉLYEI CÍMEN J. V. RIJCKENBORGH MAGYARÁZATAIVAL.

Ezek a kedd esti szolgálatok a Renova templomban az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája tanulóiban felejthetetlen benyomást keltettek. Rijckenborgh úr az ott megtárgyalt témával is messze megelőzte korszakunkat. Kicsoda hallott akkoriban valamit is a Gnózisról és a gnosztikusokról? Mindenesetre kevesen. Sokak számára teljesen ismeretlen tárgy volt ez.

Jan van Rijckenborgh úr már 1947-ben írt és beszélt a Gnózisról. Nag Hammadiban akkoriban találták meg az irattekercseket. Az eseményt egy rövid újcágcikk tette közzé. A szövegek viszont kizárólag tudósok kezében maradtak, akik évekig dolgoztak a fordításukon. Ma, negyven évvel később, Nag Hammadi tekercsei és az irántuk tanúsított nagy érdeklődés a Gnózist és a gnosztikusokat kiragadták a feledés homályából, jóllehet egyes teológusok szemében a Gnózis ma is nagy veszélyforrás a megrekedt egyházi dogmákra nézve. Ez így volt már időszámításunk első évszázadaiban is. A megdermedt teológia már akkoriban is üldözte a gnosztikus közösségeket, mire azok kénytelenek voltak visszahúzódni, s így tanúbizonyságaik is feledésbe merültek. A néhány tucat gnosztikus irat, amelyekről az elmúlt évek során mégis egész könyvtárakat írtak tele, csak elenyésző maradványát képezik a sokezer papírusznak, melyek időszámításunk kezdetén forgalomban voltak.

Réges régen, mielőtt az egyházatyák a kánont és a püspökök a zsinatokon a Biblia ma ismeretes „keresztény evangéliumait” összeállították, az irattekercsek ezrei léteztek, melyekben az Egyetemes Tan számos tényezőjét lefektették, s amelyekben a Gnózis hatott. Ismeretes, hogy az ősi Egyiptom is számos könyvtárral rendelkezett. Ezek általában az akkori beavatótemplomok közelében voltak. Híres volt például Théba könyvtára, A lélek orvostudománya, mely az egyiptomi rejtélyekhez tartozott.


AZ EGYETEMES TANT KÖNYVTEKERCSEK EZREI TARTALMAZZÁK

Mielőtt a Bruchion, Alexandria nagy könyvtára az ókori világ számára a bölcsesség jelentős központjává vált, megvoltak Ázsiában (mindenekelőtt Indiában) valamint Görögországban és Egyiptomban is a könyvtekercsek nagy gyűjteményei, melyekben az Egyetemes Tan volt feljegyezve. Az a hír járja, hogy Alexandria könyvtára egymillió tekercset őrzött. Ez a mennyiség bizonyára modern formátumban is kitenne mintegy félmillió kötetet. Mindenesetre a Bruchion mellett hamarosan egy másik könyvtárat, a Szerápeumot is meg kellett építeni. Írástudók serege másolta az értékes filozófiai, bölcseleti iratokat, melyeket a világ akkor ismeretes egészéből a metropoliszba, Alexandriába vittek.

Alexandria városállamban sok vallás élt és tűrte meg egymást békésen. A különböző rendszerek bölcselet és vallás tekintetében széleskörű gondolatcserét folytattak. Egyik fontos áramlat a hermétikus Gnózis volt. Iratkincseik az egyiptomi rejtélyekre vezethetők vissza. (Ezekből az értékes iratokból csupán néhány későbbi maradt ránk.) A különböző gnosztikus iskolákban és rendszerekben ekkor még elevenen éltek az ősrégi bölcsességek. Mondhatni, ezek az egyetemes tant tükrözték, mint a későbbi görögöknél a Háromszor Nagy Hermésznek nevezett egyiptomi Thot rejtélyiskoláinak bölcseletei. E bölcsesség Ozirisz, Ízisz és Hórusz háromságában áll. Később szellemről, lélekről és testről beszéltek, s ez a háromság is az Atyára, a Fiúra és a Szent Szellemre vonatkozik.


A BÖLCSESSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSA

E gondolatok hallatán a hagyományos teológusoknak bizonyára borsódzik a hátuk, hiszen az egyház évszázadok óta rögződött gondolkodásmódjának követésére tanították őket. A hivatalos teológia a kereszténységen kívüli minden bölcsességet pogányságnak tart. Nézete szerint a Gnózis teljesen ellenzéki áramlat, forradalmi és ellentmond az újszövetség kánonjának. Ugyanezt tartja minden hermétikus bölcsességről és az Alexandriában összegyűjtött minden gnosztikus rejtélyről is. Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája viszont az egyetemes Gnózisról beszél, mely nincsen időhöz, helyhez, vagy könyvtekercsek-hez kötve.

Az ellenség persze nem nyugszik. A Pistis Sophia evangéliuma kifejti, hogy az archonok és az eonok képezik a világosság nagy ellenlábasait. Ezek az ellentermészetből keletkeznek, és folytonosan megakadályozzák, hogy az emberek megtudják az igazságot.

Így aztán Alexandria könyvtárát kétszer is felgyújtották. Először i.e. 47-ben, majd időszámításunk után 641-ben. I.sz. 360 körül Juliánusz császár a tekercsek egy részét saját könyvtárába, Rómába vitette. Ami a Szerápeumban maradt, azt 387-ben keresztény vakbuzgók megsemmisítették. Végül 641-ben Mohammed próféta követője, Omár hadvezér a Bruchiont is felperzseltette.


MIÉRT CSUPÁN TÖRTÉNELMI SZEMPONTOK?

A múlt ezt illetően is tele volt háborúval és megsemmisüléssel, hiszen a legtöbb összetűzést a teológia vitás kérdései okozták. Az egyházatyák gondoskodtak a gnosztikus iratoknak a kánonból való eltávolításáról, majd az eltüntetésükről, a megsemmisítésükről is. A Bibliát puszta történelemkönyvvé akarták tenni. Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája számára persze a történelmi szempont nem lényeges. A Biblia szövegeinek nagy értékét a benne foglalt keresztény rejtélyek képviselik, amennyiben az olvasó megérti azokat.

Miért kerülnek a Biblia történelmi szempontjai mégis ismételten előtérbe, miért iktatják ki a Gnózist? Mert a gnosztikusok a mi világunkat az ellentermészet alkotásának tartják. Szerintük a világ és az emberiség Isten birodalmán kívül esik; az emberiség olyan világban merült el, mely a gonosznak van alárendelve. Az alkotásra árnyék esett, emiatt a világosság és a sötétség birodalma elvált egymástól. Vaskos függöny lóg ezen természet teremtési tere és az ismeretlen Isten között, aki így a mi alkotási területünkön kívül helyezkedik el. A gnosztikusok a „másik világról” beszélnek, mely e természeti alkotáson kívül vagy efölött áll. Ezért nem ismerték el a gnosztikusok az ószövetség istenét a világmindenség egyetlen istenének. Számukra Jehova a bosszú és megtorlás istene volt. Ezt az istent, akiről az áll: „én vagyok az egyetlen isten, és rajtam kívül senki”, a féltékeny istennek nevezték. És íme megszületett az irígység. A rosszakarat, a féltékenység, a viszály és a kívánkozás képezte az ellentermészet jellegét. Ezek jellemzik a sötétséget, mely kívül esik Isten birodalmán.

Mózes szerint a teremtés előtt csupán az összevisszaság, a káosz uralkodott. A gnosztikusokban azonban annak a gondolata él, hogy mielőtt a természetet megteremtették és benépesítették, létezett a világosság és erő, a mindenséget isteni energia és sugárzás töltötte el. Az ember birtokolja még az eredeti világosság egyetlen szikráját lénye központjaként, mialatt az ellentermészet sötétségében tévelyeg.

Mivel a gnosztikusok a világ tökéletlenségét, sötétségét és gonoszságát alapvetőnek tartják, a világot elutasítják. Csak egyetlen célt ismertek és ismernek: visszatérni az Atya birodalmába, a fény országába.

Egy régi gnosztikus szöveg következő idézete ezt a gondolatot juttatja kifejezésre: „A mindenség Atyja az igaz Isten, aki a mindenség fölött áll, a Szent Szellem, az elmúlhatatlan és tökéletes, a tiszta világosság, melyet szem meg nem pillanthat... Semmi ismeretes sem nevezhető a mindenség Atyjának; a mindenség Atyja mindez nem, hanem mindennél kiválóbb.” (János titkos könyve.)


A KIJELENTHETŐ TAO NEM AZ ÖRÖK TAO

Hasonló gondolatnak ad kifejezést János evangéliuma: „Istent soha senki sem látta”. Ezzel csatlakozik minden idők Egyetemes Tanához. Lao Ce Taoja így kezdődik: „A kimondható Tao nem az örök Tao. A megnevezhető nem lenne az örök név”.

A világot a Buddha is szenvedéssel telinek látja. Ezért ajánlja a világról való lemondást, és hogy a világot hagyni kell elhalni, hogy az ember megszabadulhasson az élet és halál kerekétől.

A háromszor is nagy Hermész azt mondja tanítványainak: „A lelkek gonoszságát a tudatlanságuk, a Gnózisban való hiányosságuk képezi. A gonoszságtól magragadott, saját lényegüket nem ismerő lelkek emiatt emberhez nem méltó testeknek vannak alávetve”.

Hiszen az emberteremtmény valóban a gonoszsággal társul. Az isteni terv ismeretlensége ítéletként nyomasztja az emberiséget. És sötét árnyék terül erre a halálvilágra. Nincs e tele a mindennapi élet szenvedéssel? A bajok eredete a dialektikus világ számtalan jelenségében gyökerezik. Nem a tö-meggyilkosság és megsemmisítés jellemzi e a múltat, mind a mai napig is?

Európa 1994-ben megemlékezett a normandiai partraszállás ötvenedik évfordulójáról, az akkori halálról és megsemmisülésről. A második világháború rettenetes tragédiája ellenére azóta már újra mintegy 55 millió ember halt meg tömeggyilkosság révén, a néhány hónapja Afrikában, a Ruanda konfliktus során lemészárolt több mint ötszázezer áldozatot még nem beleértve.


EREDETÜNK EMLÉKE MUTATJA MEG A VISSZAUTAT

Ezek után el tudunk e képzelni mást is, mint hogy az emberiség fölött a gonoszság vigyorgó árnyéka lebeg? Hogyan eshetett meg mindez a huszadik században, mely oly reménytelinek ígérkezett? Műveiben Jan van Rijckenborgh haláltermészetről beszél. Szemére vetették, hogy sötét tant hirdet. De ezzel vádolták a régi gnosztikusokat is; hogy tanuk borúlátó, és az ellentermészetnek alávetett világ elutasítását tartalmazza.

Holott épp az ellenkezőjéről van szó: a Gnózis a megszabadulás ösvényét tanítja, és arra utal. Az embert emlékezteti eredetére, és megmutatja neki a visszautat. A tant pedig tanítványaiknak a gnosztikus tanítók életük példájával mutatták. Ugyanezt tették az ifjú Gnózis szellemi vezetői is.

Jan van Rijckenborghot minden további nélkül századunk igaz gnosztikusának nevezhetjük. Gnosztikus Szellemi Iskolát és egy gnosztikus Szerzetet alapított, mely azóta sok tanulóból áll. Tanítványainak megmagyarázta a Pistis Sophia ösvényét, melyet mindenki bejárhat és be is kell járnia. Magyarázataival annyira megnyitotta Hermész könyveit, mint előtte senki sem. Tanítványainak feltárta a rózsakeresztutat, és feltörte C.R.C. alkémiai menyegzője rejtélyeinek pecsétjét. Megalapította a megújulás, a renoválás központjait, ahol a tanulók lényük alapvető megváltozásán dolgozhatnak, ahol mindig is a megújítás tudományát tanították, tanulták és alkalmazták. Ahol a gyakorlati életvitel és életfolyamat formájában megtapasztalt tanulóság az oktatás tárgya; ahol a tanulók a transzfiguráció tanaival foglalkoznak, és amellett tesznek hitet. Ahol az igazság és az élet keresői felemelkedhetnek a Gnózis fénysugárzásába.


A FELEDÉSNEK GÁTAT KELL VETNI

Kereső e még a gnosztikus Szellemi Iskola tanulója? Természetesen ő is az, ameddig az ösvényen jár, és el nem érte a célt. Valaki kijelentette egykor: Az igazság birodalmában nincsenek utak. Valóban, aki a teljes igazság világosságában áll, az elérte az ösvénynek ezt a célját, amely felé addig csak botladozott. Mielőtt azonban beléphetne az igazság birodalmába, vagy maga igazsággá válna, be kell vándorolnia önmaga megismerésének és átadásának az útját. A korszakos börtönt le kell bontani, mielőtt be lehetne menni a szabadságba. A feledést meg kell szüntetni, mielőtt a lélek éberségét üdvözölni lehetne.

Ameddig tehát a tanuló nem hatol át az önmegváltoztató forradalomhoz, addig az őrület, a rögeszme és igaztalanság világában honol. Az ösvény, az igazán gnosztikus ösvény a személyiségember önelégültsége ellen folytatott csata, ameddig ez nem tért rá természetadta állapota fenntartás nélküli megtámadására. A rózsakeresztes tanuló tiszta, őszinte tanulósága, aki többé nem áltatja magát, nem gyárt magának téveszméket a rögeszmevilágot illetően, nagy változásokat okoz életében, mert megismeri saját világi lényegét, és leszámol vele. Tanulósága gyümlöcsként megmutatkozik, hogy önmagára vonatkozó személyiségtörekvése elcsendesült és megállt.

Az önismeret ösvényén ismételten elbotló és feltápászkodó tanuló, ha ebben kitart, nagyon elővigyázatos. Tudja, hogy ösvénye göröngyös és buktatókkal teli, s a sors fonadékát szét kell tépnie, hogy a cafatokon keresztül világosabban kivehesse az igazság fényét.


AHOL NINCS TÖBBÉ SZOMJÚSÁG

Akkor aztán maga előtt lát egy új ösvényt, mely a megváltás birodalmán át a szabadsághoz visz!

Miért nincsenek utak az igazság országában?

Mert ez az ország az abszolút másik élet. A világnak az ismeretlen fele ez, amelyről a régi rózsakeresztesek beszélnek. Az ismeretlennek, a mindent magában foglalónak, a mindenhol jelenlévőnek a birodalma, melyet nyelv nem képes szavakba foglalni. E birodalomban nincsenek istenek az Egyetlen Ismeretlen Istenen kívül. Ezért ez csakis a nagy csend fogalmával illethető, vagy ahogyan Buddha, az áldott nevezte: „ahol nincsen szomjúság, és még a nemlét is megszűnt”.

Ha megkísérelünk intuíció révén a mikrokozmikus lélegzetből, a szellemben vibráló lélegzetből valamit is megérteni, valamit is megragadni, akkor ez szinte vallásos elmerülés, melynek folytán a Másik a születés első, akadozó kiáltását hallatja, melyet Isten Atya-Anya lénye fúj be élete koronájába (a tobozmirigybe). Ez az egyetemes bölcsesség sugarának érintése, mely átviharzik a tanulón és áthatja őt. Ez a Gnózis lélegzete, mely a lelkét megsimogatja, és megajándékozza az egyetemes bölcsesség első elveivel, melyet az Atya, mint valami hírnök, a mindenségbe, az alkotás egész területére kikiáltva kisugároz.

Ez a bölcsesség, ez a Gnózis képezi a lélekember számára nélkülözhetetlen levegőt, az élet kenyerét.

Mi kell ennek a kegyelemnek az elnyeréséhez?

Meg kell szüntetni minden szomjat, mely a dialektikus életet kívánja, mely a természetszülte embert ismételten az önmaga vetületét hajszoló élet ölelgetésére készteti; mintha ebben az életben egyetlen darabka igazi arany is létezne! Mert a hamis arany az embert csak lerészegíti, a feledés és szétszóró-dás rögeszméjébe temeti.


SAJÁT LÉNYÜNKBEN EGY ORSZÁG REJLIK, SOK ÚTTAL

Aki igazán a Gnózisra törekszik, az életét kezdi az egyetlen célnak szentelni: fényszikráját fel akarja lobbantani a Gnózis tüzénél, mely a Szerzet élő testében ég, s amely erejét a Szerzet, az Egyetemes Szerzetlánc hatalmas fáklyájából meríti. Ez a Lánc csavarvonalas úton halad a naptest szellemi napja felé, mert ebben is csak egy a cél: a fényszikrák visszatérése a mindenség Atyjának szívéhez. Ezen az ösvényen járunk, ha az igazán szellemi élet Iskolájába belépünk és benne vagyunk! Így kiderül, hogy nem egyetlen úton haladunk, hanem különböző utak léteznek, melyeket önmagunkban végig kell küzdenünk. Saját lényünk birodalmában sok út vezet, de mind az egyetlen célhoz, ha megtisztítjuk kívánságainkat, és érzékeinket mentesíteni tudjuk régi természetünktől.

Hermész azt mondta egyik tanítványának, aki megtisztított szívét megnyitotta Pimander számára: „Nos, bontsd le sátradat, most, hogy megtisztítottad magadat a Gnózis számára”. Azaz hagyd el régi lakóhelyedet, sátradat a pusztában, és menj Atyádhoz, az egyedül jóhoz!

Aki valóban önmaga forradalmasítása, a nagy önmegváltoztatás útjára tér, az részesül a szellemben, Isten lélegzetében, mely az óriási, ismeretlen birodalomból, a gnosztikusok Plerómájából száll a mindenségen át. Az felszabadít magában egy képességet, amivel a benne és körötte ragyogó gnózisvilágosság segítségével az isteni életszférában lélegezhet. Akkor válik világossá számára, mit értettek mindig is a Szent Hétszellemen, s hogy ki is az valójában.

Ha a Szent Hétszellem beléphet a mikrokozmoszba, akkor az isteni, egyetemes igazság és bölcsesség fellobbanhat a szívszentélyben a napszellem sugaraiként. A bölcsesség és a tudomány, az isteni ismeret, a Gnózis, a világosság mindig is volt, és mindig lesz! A Gnózis palástját már a régmúltban szövögették arany fonalakból. Ez csillámlott elő a könyvtekercsek bölcsességkincséből is. Töredé-kei megmaradtak. Az ellentermészet ismételten megkísérelte ezeket az arany fonalakat minden eszközzel megszakítani. A Gnózist teljesen el akarta törölni. A Gnózist azonban lehetetlen megsemmisíteni, mert fényszikra képében nyugszik az emberben! Ebben foglaltatik az igaz egység, a szabadság és a testvériség. Ez képezi a Gnózis álta megjelentetett vallást. Ezért annyira más a Gnózis je-lentősége az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájában, mint például a tudományos kongresszusokon tanulmányozott változata, habár örvendünk, hogy azon az úton is sokan szerezhetnek tudomást róla. Reméljük, hogy a szövegeket helyesen értelmezik majd.

Az eleven Gnózis viszont a szellem lélegzete, melyet megváltó erőként lehet megkapni. Ezért beszélnek kínai Gnózisról, indiai Gnózisról, hermétikus Gnózisról, keresztény Gnózisról, minden idők Gnózisáról, az egyetemes Gnózisról. És ez a Gnózis végzi a munkáját az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája eleven gnosztikus közösségében 70 éve, 1924 óta.

A Nemzetközi Szellemi Vezetőség nevében: A. H. van den Brul

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,