Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/2/ Vagyok, tehát tudok!

Pentagram > 1995-ös évfolyam

"GONDOLATAINK PROBLÉMÁJA AZ ÉLETÜNK« - MONDTA MARCUS AURÉLIUS RÓMAI CSÁSZÁR ÉS FILOZÓFUS. AZ ŐSEMLÉKEZÉS ELLENBEN CSAK AKKOR SZÓLHAT HOZZÁNK, HA A FÖLDI GONDOLATOKTÓL MENTESEKKÉ VÁLUNK, ELBOCSÁTUNK MINDENFÉLE ELKÉPZELÉST, S A TUDATOT MEGSZABADÍTJUK A HAGYOMÁNYOS GONDOLKODÁSTÓL.

Eddigi megfontolásaink az (érzéki-) fiziológiai síkról a mentális képzeleti síkon át a közös elektromágneses vagy morfogenetikus terekhez vezettek, melyeket eonoknak is hívtunk. Felismertük, hogy ezek a morfikus terek képezik téridőrendi bonyodalmaink és megtévesztettségünk tulajdonképpeni okát. Ezzel az elemzéssel is az Új Embert szándékozzuk mozaikszerűen megközelíteni. „Gondolkodom, tehát vagyok.” A filozófus Descartesnak e kijelentése helyes, ha „én”-en a természetes személyiséget értjük. Azonosítása a gondolkodás által történik. A gondolkodás élteti és igazolja. A gondolkodás emeli fel a közös fölé, és egyéniséget kölcsönöz neki. Az egyéniség a gondolkodásban tükröződik és tartatik meg. Ezt a tényállást Vincent Peale szavai is igazolják: „Ön nem az, amiről azt gondolja, hogy Ön az, hanem az, amit gondol.”

Az érzelmi és életműködéseket valamint a formamegnyilvánulásokat a gondolatok énközpontúsítják; az én erővonalai az énközpontúság mintáját képezik, mint az önfenntartás életformáját. Amennyiben a gondolatok az ént beiktatják, felépítik és előállítják, úgy ők a tudat megalázásának és elnyomásának zsoldosai. Amennyiben az ellentétek játékát tükrözik és a tudatot ingerlik, úgy ők a sötétség szemfényvesztői. Számtalan ember megkísérelte s kísérli meg még mindig az ellentétek nagy játékát minél bámulatba ejtőbb távlatokban ábrázolni, fényesen vibráló gondolatokkal, hol a szellő könnyedségével, hol felfuvalkodottan, hol áthatóan, hol pompázatosan meggyőző csattanóval. A tudatot ezáltal egyre erősebben ingerlik, teljes egészében igénybe veszik és megkötik.

A „gondolkodom, tehát vagyok” eszerint abszolút találó. A gondolkodás határozza meg az énünket. Az én mégis korlátozott életforma: az elválasztottság életformája. Az én az elszigeteltség életét éli, s ennél fogva tökéletlen. A gondolatok képezik a határvonalakat. Mi módon képes az ember átlépni ezeket a határokat? Hogyan léphet ki az elszigeteltségből? Miként válhat tökéletessé?


TUDAT VAGY LÁTSZATTUDAT?

Az ember gondolatai ezerféle érzéshez, izgalomhoz és érzelemhez fűződnek. Vibráló, hullámzó élet óceánja tölti el. Tudata teljesen beleolvad ebbe, s érzelem és gondolatvilágának fajtája és nagysága szabályozza. Érzésreflexei a dolgok harmonikus folyásával és látszólagos rendjével bíró valósággal ámítják. Ez a valóság azonban csak töredék.

Az érzelmek a gondolatokat gerjesztik, ezek pedig a tudatot ingerlik és bilincselik meg. Az emberi tudat így korlátozott jellegű, s ezenfelül teljesen tájékozatlan: az ember a saját gondolatairól próbálja az életutat leolvasni. Ezek lánccá összekapcsolódva képezik tudata horizontját. Érzésreflexeinek hullámaitól hajszolva és körbenyaldosva, gondolatvetületei fogságában imbolyog a természetszemélyiség a hullámzó élettengerén, kábultan és hipnotizálva. Az ember tudása saját létéről és tudatosságáról így csupán a látszatról való tudás, elsődlegesen a saját személyes gondolatvetületeiből származó tudás. A transzfiguráció titka tehát a tudatváltásban rejlik.

Aki belsőleg eloldja magát személyes gondolataitól és ezzel mentális énségétől, az megszabadul minden dialektikus-mentális elfogultságtól. Bizonyos értelemben gondolatmentessé válik. Ez az igazi gondolatszabadság: a gondolatoktól való szabadulás.

Ebben a gondolatvesztettségben állva születik meg az elvont gondolkodás. Ez független az én reflexeitől és vetítéseitől, túl van minden megosztó és elválasztó elképzelésen. Önteremtő gondolkodás ez, kifejezésre akarja juttatni az egységet, a szabadságot és a szeretetet: az igazi lélek gondolkodása. Ezzel az elvont gondolkodással megnyilatkozik egy új tértudat is. Az ember élethorizontja teljesen megváltozik általa, cselekvési hatósugara végtelen lesz. A régi gondolkodásnak, a régi főnek a terhétől és szorongatottságától elválasztva, felpattannak a dolgok rendjének és mozgásának bilincsei, s az isteni rend és a dolgok kezdetektől eredő isteni folyása folyamatszerűen megnyilvánul. Egy abszolút új valóság születik: az Új Lélek valósága, amelyben az én nem létezik. Ez egy szeplőtelenül tiszta valóság és életállapot. Teljesen új kiindulópontról van szó, amely az embert teljesen új össze-függésbe állítja. Nem a régi gondolkodásból kiötlött más gondolatkapcsolatokkal és vonatkozásokkal, hanem egy teljesen új rend, és új fejlődési ösvény megteremtésével. Arról van szó, hogy az ellentétek játékán túl fekvő nyugvópontot megtaláljuk. Ez az egy pont létezik. Az ember szívében található. A szív rózsájának nevezik.

Oda az ember természetszemélyiségének semelyik képességével sem jut el. Aki előre akar törni ehhez a ponthoz, annak mindent hátra kell hagynia, különösen az életről és a létről alkotott mindenféle elképzelést, a létezésre vonatkozó minden eszmét. Ez a kizárólagos pont semmi földit nem tartalmaz. Minden ebben a pontban és ebből a pontból van, s mindig azonos marad az isteni eredettel. Ez a pont az abszolútum. Ennél a pontnál a teremtő és a teremtmény egyek. Itt megszűnt minden elválasztottság; minden enyém-tiéd feloszlott a mindent átfogó és mindent átható egységben. Ennél a pontnál érvényes a mondás: „Vagyok, tehát tudok!”

Csak az új lélek igaz. Az én nem egyéb, mint vetület, agyrém, totális őrület. Tépje szét ezt az őrületet! Ez teljes egészében az Ön kezében van. Ha nem teszi, akkor ez az Ön saját döntése. Akkor azonban ne panaszkodjon szorongásról, aggodalomról és félelemről, mert senki más, csak egyedül Ön tartja életben az ént. Egyedül Ön dönt a vesződségeiről, egyedül Ön határozza meg élete menetét. Én vagy nem én, ez itt a kérdés, amit mindenkinek a maga számára egyszer ténylegesen és igazából meg kell válaszolnia. Mégha mindemögött a morfikus terekkel kapcsolatban lévő hatalmas aurikus lény áll is, akinek számlájára írja Ön talán minden kellemetlenségét. Ezért fontos az én igazi jellegét megismerni.

Megtanulhatjuk felfogni hatásait, ha naponta megvizsgáljuk és mérlegeljük. Akkor felfedezhetjük, hogyan lehet az ént minimumára csökkenteni: pozitív belső megfontolás és aktív tett által. Így keletkezik bennünk tiszta belátás.

Tudatosan ki kell vonnunk magunkat az én befolyása alól; minden gondolat befolyása alól, amely énirányultságú, szellemi fejlődésünket megrekeszti és életünket fogva tartja az én siralmas világában. Ezért a kereső első tette, hogy kiszabadítja magát a személyére vonatkoztatottság igája alól.

Hermész Triszmegisztosz magasztaló énekéből:

Mert Te vagy minden,ami vagyok.
Te vagy minden, amit teszek.
Te vagy minden, amit mondok,
Semmi sincs, ami nem Te vagy.

×××


HOGYAN HALSZ MEG?

Meghalsz a gondolataidban,
érzéseid burkában,
félelemmel telt akarattól
folytonos életre sulykolva.
Ki gyógyít gondolatokat,
fed fel érzéseket,
idomítja az akaratot
szeretettől hajtva?
Gyönyörködnek az
ő magjukban,
megöntözik
szeretettel és gyűlölettel.
Leszakított gondolatok,
álmokba fordítva.
Álmokat építesz,
álmokat átformálsz,
álmokat elrontasz.
Korszakról korszakra
gondolatok elromlanak,
érzések elvirágoznak,
akarat akarat után megbénul.
Az én által kivájva
széttörik az élet,
széttörik a meghalás.
TE hogyan halsz meg?
A halálra? Az életre?
Az értelmetlen csendben
van értelem és lét.
Az idők partján
a térből feloldozva
élet megy az élethez
az Ő kezét fogva.

×××


A TIZENHARMADIK EON REJTÉLYE

Mária így szólt: »Uram, az emberek, akik ismerik az archonok és eonok mágiáját, s a sorserők és szférák archonjainak mágiáját, amire a bukott angyalok tanították meg őket, ha ezeket a fekete mágiájukkal felidézik, hogy a jó tetteket megakadályozzák, mostantól kezdve el tudják e végezni, vagy sem?«

Jézus így válaszolt Máriának: »Nem úgy fogják elvégezni, ahogyan kezdetben tették, mert elvettem erejük egyharmadát. De azoknál fognak erőt kölcsönözni, akik a tizenharmadik eon misztériumainak mágiáját ismerik. Ha pedig azok mágiájának a misztériumait idézik, akik a tizenharmadik eonban vannak, akkor ezeket bölcsen és biztosan elvégzik, mert amikor az Első Misztérium paran-csára erőt vettem, erről a területről nem vettem erőt.«

Mik tehát a tizenharmadik eon misztériumai? Itt az Egyetemes Szerzet rejtélyeiről van szó, amelyek a haláltermészet szívében találhatók, vagy ahogyan Jakob Böhme mondja: »Ez Krisztus, aki a bukott természet szívét megtámadta.« A tizenharmadik eon az egyetemes erőtér, amely az ősanyag ötödik nézetében állandóan rendelkezésre áll.

(J. v. Rijckenborgh: A Pistis Sophia gnosztikus rejtélyei)

×××


MI A GONDOLAT?

Te vagy a gondolat.
Ha értelmedből van a gondolat,
akkor értelmes vagy ebben a világban.
Ha az új lélekből van a gondolat,
akkor az egyetemes Atya megérintett téged.
Ha a Szellemből van a gondolat,
akkor betölt téged a Fiú.
Ha a gondolat a tökéletes test,
akkor te vagy a feltámadott Új Ember.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,