1995/3/ Tudás-e a mérlegelés?

Pentagram > 1995-ös évfolyam

A TUDOMÁNY FELADATÁUL VÁLLALJA FÖL, HOGY SZERTEÁGAZÓ KUTATÁSAI SORÁN ELÉRT EREDMÉNYEIT RENDSZERBE FOGLALJA.

AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN MÉRÉSEK TÖMKELEGE KÉSZÜL ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A VILÁGRÓL NYERT ISMERETEINK GYARAPODJANAK. AZ EMBER AZ EGÉSZ TEREMTÉSRŐL, ÉS ABBAN MINDEN TEREMTMÉNYRŐL MÉRTÉKET VESZ, S ISTENI KÜLDETÉSE SZERINT MINDENNEK NEVET AD. A NÉVADÁSSAL AZONBAN KIJELÖLJÜK A KORLÁTOKAT IS, MELYEKEN BELÜL A LÉTEZÉS MEGNYILVÁNUL, S AMELYEKET A NÉVADÓ HATÁROZ MEG. A „NÉV” SZÓT A MÉRNI, MEGMÉRNI IGÉBŐL SZÁRMAZÓ „MÉRTÉK” KIFEJEZÉSSEL IS HELYETTESÍTHETJÜK.

Az ember a dolgok befogadása helyett összehasonlításukkal jut különböző felismerésekhez; akár egy számítógép, korábbi adataival veti egybe újabb információit. A dolgok valódi megragadása ellenben csak akkor lehetséges, ha minden előzetes véleménytől, minden korláttól, dialektikus tudástól mentesek vagyunk.

Megmérni, összehasonlítani, megnevezni mindig is korlátozást, leszűkítést jelent. Ezekkel a módszerekkel sohasem juthatunk el az igazsághoz, esetleg annak egy piciny szeletéhez. Az így szerzett ismeret sohasem abszolút, sohasem lehet szent.

Az ember szeretné megismerni, mintegy megmérni Istent; szeretne embert formálni Istenből. Isten azonban minden emberin kívül áll: Isten igazság, szeretet, szentség, tökéletesség, végtelenség, teljesség... Istennek nincsenek korlátai, meg nem mérhető.

Mondjunk le a méricskélésről, ítéletek alkotásáról, állítólagos tudásunkról! Ez okozza ugyanis lemerülésünket a megmérhető világba. Ebben a bebörtönzött állapotban eltávolodtunk s távol is maradunk az ismeretlentől, a felfoghatatlantól, a mérhetetlen mélységtől.

A mérték mindig részleges, sohasem teljes, sohasem szent.

Légy gyermekké, és hagyj föl a mérlegeléssel! Légy eggyé, és vesd el a dolgok összehasonlítgatását!

Légy szentté azáltal, hogy megérted mindenkori korlátozottságodat!

Ha mérlegelsz: korlátozol. Ha tudsz: a végtelenbe látsz.

Hit, remény és szeretet képezi az eredeti tudás három tartóoszlopát.