Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/5/ Ha az ember már nem a Taoból él

Pentagram > 1995-ös évfolyam

AMIKOR AZ EMBER MÁR NEM A TAOBÓL ÉLT, MEGJELENT AZ ERKÖLCS ÉS A JOG” – ÁLLAPÍTJA MEG LAO-CE. AZ ÓKORI KÍNAI BÖLCS EZZEL AZT AKARJA MONDANI, HOGY A JOG ÉS A TÖRVÉNY – ÍRÁSBAN RÖGZÍTVE ÉS ÁLLAMILAG FELÜGYELVE – A HANYATLÁS JELE, AZ ISTENI VILÁGRENDBŐL VALÓ BUKOTTSÁGUNK BIZONYÍTÉKA. A FÖLDI JOG TEHÁT ÉPPEN A SZERETET, AZ IGAZI FELEBARÁTI SZERETET HIÁNYÁNAK A KIFEJEZÉSE: MÉRLEGELÉS AZ ÖNSZERETET ÁLTAL MEGHATÁROZOTT ÉRDEKVISZONYOK KÖZÖTT.

Mit is nevezünk mi „jogosnak”? Korszakunk nyugati demokráciái – más népeket elmarasztalva – ismételten hangsúlyozzák, hogy a jogállam rendkívüli vívmányával rendelkeznek: polgáraik az állam túlkapásai ellen alkotmányosan védve vannak és az egymás közötti viszályokat is békés úton, független bíróságokkal döntik el.

Mik a sarkpontjai a modern demokráciának? A hatalmi szervek megosztása, az alapvető polgári jogok biztosítása, valamint alkotmányjogi keretbe foglalt törvények sokasága. Mindez azért szükséges, hogy a letűnt idők önkényes állami intézkedéseit kizárják és a törvény előtti egyenlőséget biztosítsák. De vajon békéssé és erőszakmentessé vált e ily módon a jogállam? Ezt egyáltalán nem állíthatjuk, különösen akkor nem, ha a napilapok erőszakról szóló híreit olvassuk. Vitán felül áll, hogy a hadsereg a külső támadás ellen, a nem kevésbé költséges rendőri szervezet pedig az országon belül még most is felette szükséges. Ahogy annak előtte, úgy nyilvánvalóan most is csak arról van szó, hogy a ragadozó emberállatot megfékezzék – ha manapság ezt mégoly kifinomult és civilizált módszerekkel teszik is.

Az ember messze eltávolodott attól, hogy valódi keresztény, Krisztus követője legyen, s minden humanista felhívás és kezdeményezés ellenére még mindig híján van az igazi felebaráti szeretet képességének. Ha érdekét valami keresztezi, rögvest felébred benne az önző, ragadozó állat, melyet a jogrend próbál úgy-ahogy féken tartani.

Az érdekek összebékítésére hangolt jogrendnek azonban csak akkor van esélye, ha a közösség minden egyes tagja jogosnak találja. Mindenesetre annak a megítélése sem teljesen egyértelmű, hogy mi jogos és mi jogtalan. Az alapelvek legjava persze a modern alkotmányos demokráciák legtöbbjére nézve közös. Szép számmal akadnak azonban olyan törvények is, amelyek ugyanazt tiltják, amit másutt engedélyeznek, vagy éppenséggel szorgalmaznak. Gondoljunk a halálbüntetés vagy a magzatelhajtás fölötti vitákra, a homoszexualitás, a kábítószer vagy akár az alkohol tilalmára stb. Aki egy problémában közvetlenül érintve van, az másként látja a dolgot, mint akinek ez csak filozófiai kérdés. Sok csoportosulás tüntetései és rendezvényei ezért mindössze arra jók, hogy környezetüket megbotránkoztassák és problémáikat minél szélesebb körben kiteregessék.


TERMÉSZET SZERINTI EGYENLŐTLENSÉG

Az igazságosság fennálló problémája lényegében az ember természetes egyenlőtlenségéből ered, mivel különböző öröklött és szerzett képességekkel rendelkezik – de a betegség és az eltérő karmikus adottságok is ide tartoznak. Tény, hogy ha az ember hátránnyal indul is az életben, ugyanolyan esélyeket követel magának, mint akik nem szenvednek hasonló hiányt. Ha pedig a hátrányos helyzetű történetesen nem harcol az egyenlő esélyért, akkor közömbössége okoz társadalmi problémát. Ugyanakkor az élet napos oldalán élők is egyre több előny után kiáltoznak és újabbnál újabb követelésekkel rukkolnak elő.

A jog, amely egy közösségben megkísérli a rend biztosítását, már csak ezért is folytonos megalkuvásra kényszerül a különböző érdekkörök, a közösség és az egyének között. Az ilyen jog persze csak viszonylagos lehet. A különböző helyzeteket ugyanis csak elvont módon, nem pedig az egyes esetekre hangolt jogi normák szerint tudja szabályozni. Az államnak „jogossá” kell tennie azt, ami „jogtalanul” kezdődött, vagy éppenséggel a „természetes” egyenlőtlenség fenntartásán kell munkálkodnia olyan országokban, ahol a demokrácia kevésbé fejlett.

Ez vezette például Platónt (Az állam) és Augustinust (Isten állama) is, amikor az említett művekben annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy az ember általában még azt sem képes megérteni, hogy egyáltalán mi jogos és mi nem. Ebbéli tudatlansága folytán létére tisztán a személyes érdekeltség alapján tekint. Az igazságosságot egyébként mindkét szerző a személyiséget meghaladó, vallásos emberekre szabott követelményekkel mérte.

Arisztotelész (Nikomakhoszi etika) különbséget tesz a békéltető és a szétosztó jellegű igazságosság között. Ötlete a joggyakorlatban a mai napig felfedezhető. A szétosztó igazságosság körébe pl. a szociális juttatásokat, támogatásokat, adókedvezményeket sorolhatjuk. A békéltető igazságosság a hit és a hűség méltányossági alapelveiben, az erkölcsileg kifogásolható szerződések tilalmában, vagy épp a büntetőjogban jut kifejezésre.


ISTENI TÖRVÉNYEK UTÁNZÁSA

A római jogfelfogásból származó Jusztíciát, az igazságosság istennőjét még ma is gyakran viszontlátjuk a bíróságokon, bekötött szemmel, kezében mérleggel és karddal. Ez rávilágít arra, hogy az állam olykor isteni bírának tekinti magát és hatalmi igényeit erre alapozza. Az állami ítélkezés vaksága a személyes sajátosságokkal szemben – mely az elvont jogi normák velejárója –, mégis sokszor éppen hogy igazságtalansághoz vezet.

Az emberi vakság azonban mindenekelőtt a lényeggel szemben nyilvánul meg: hogy ugyanis az istenitől el van választva, s ezért istentelen világban él. Ezért marad el mindig az állami joggyakorlat messze az isteni eszméktől, ezért lesz mindig csak utánzat, mely újra meg újra saját ellentétébe, a jogtalanságba fordul át.

A különböző államrendszerek jogrendjében sok, egymásnak – és néha önmagának is – ellentmondó filozófiai eszme fejeződik ki. Az egyházzal összefonódott államok például egy magasabb, isteni jogra hivatkoznak, amely engedelmességre kötelez és amely nem szándékozik a földi viszonyokba javító értelemben beavatkozni. A gazdasági, társadalmi igazságtalanságok tehát istentől elrendelt körülmények, ahogyan ez például a középkori rendi államokban, vagy az indiai kasztrendszerben is tükröződött. Ez a felfogás indította Marxot arra a kijelentésére, hogy a vallás ópium a népnek.

A világi önkényuralmak számára a jog szolgáltatta az alapot az uralkodó kisebbség kiváltságainak biztosítására és az egyenlőtlenség törvényesítésére. Ehhez persze egy erős rendőri szervezet kell, mert a társadalom többsége nem fogadja el önként ezt a bánásmódot, s ez bármikor felkelésbe is torkollhat.-„Az állam én vagyok” – jelentette ki a napkirály, XIV. Lajos, aki politikájában Machiavellinek A fejedelem c. művében leírt, egyeduralmat igazoló tanaira támaszkodott.

Minden korszakban nagy volt a veszély, hogy bizonyos hatalmi felállást a többség költségén tartsanak fenn. Az „emberi gyarlóság” végül még a szocialista országokban is bebizonyosodott, jóllehet ezek politikai, erkölcsi igazolásukat éppen abból az igényből merítették, hogy a történelmileg fennálló egyenlőtlenségeket megszüntessék. A korszerű demokráciák megkísérlik a lehető legmagasabb szinten összebékíteni egyfelől a személyiség szabad kibontakozását, más-felől – az egyenlőség és testvériség szem előtt tartásával az egyéni érdekek korlátozását. Gazdaságilag ez a szabad piacgazdaság és a jóléti állam együttes jelenlétében fejeződik ki. A jóléti állam elve mindenkinek biztosítani akarja a megélhetéshez szükséges minimumot. Válságos időszakokban azonban ez a modell erősen csorbát szenvedhet, ha a kivételezettek sokallják az áldozatot, a hátrányos helyzetűek pedig keveslik a támogatás mértékét.

Térjünk azonban vissza a kiinduló, igazságosságot feszegető kérdésünkhöz. Most már jobban megérthetjük Lao-ce kritikus magatartását a joggal és az erkölccsel szemben. A földi világ az emberek természetes egyenlőtlensége miatt igazságtalannak tűnik, ha az igazságosság mércéjét földi elgondolásokhoz igazítják – és ezen a legtökéletesebb jogrend sem tud lényegileg változtatni. Legjobb esetben az elszenvedett méltánytalanságokon enyhíthet valamit – de annak reménye nélkül, hogy egyszerre mindenkinek a kedvére tegyen.

Hogy egy valódi jognak, egy valódi jogrendnek léteznie kell, időközben már sok embernek világossá vált, mert a Taot elhagyván a legtökéletesebb földi jog is csak utánzat lehet, de sohasem egyezhet magával a Taoval!

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,