Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/5/ Két film a buddhizmusról

Pentagram > 1995-ös évfolyam

I. „A kis Buddha”

MI A BUDDHIZMUS? AZ EGYETEMES SZERZET IMPULZUSA. HÁT AZ EGYETEMES SZERZET IMPULZUSA? VILLÁM, MELY A JÓLLAKOTT, RESTTÉ ÉS BÜSZKÉVÉ LETT EMBERISÉGRE IRÁNYUL. VILLÁM, MELY AZ ARRA FOGÉKONYAK SZÁMÁRA MEGMUTATJA: EDDIG ÉS NE TOVÁBB. HOGY SZENVEDÉLY, MOHÓSÁG, HATALOM: MIND MÚLÓ DOLGOK ÉS NEM IGAZI LÉNYÜNKET KÉPEZIK. VILLÁM, MELY AZ ARRA ÉRETTEKET ÚJ MAGASSÁGOKBA EMELI. ODA, AHONNAN A VILLÁM ÉRKEZIK, A TŰZ ÉS A FÉNY VILÁGÁBA, AHOL NINCS SÖTÉTSÉG: A NIRVÁNÁBA. VILLÁM, MELY TÖBBEK KÖZÖTT AZ EMBERNEK AZT A HAJLAMÁT IS KERESZTE-ZI, HOGY CEREMÓNIÁKTÓL ÉS SZOKÁSOKTÓL, KÜLÖNÖSEN PEDIG AZ IMÁTÓL VÁRJA ÜDVÖZÜLÉSÉT. (ANGUTTARA NIKAYO, III.)

Milyen szándékkal készíthetnek korunk filmrendezői filmeket Buddháról? Milyen hatása lehet ezeknek a filmeknek? Az lenne talán a cél, hogy a buddhizmust a nyugati ember közelébe vigyék? Vagy egy érdekes vallást szeretnének bemutatni, mely különbözik a kereszténységtől? Esetleg azért kelt nagy feltűnést A kis Buddha, mert a kereszténységben csalódottak számára az Egyetemes Szerzet egy másik impulzusát közvetíti? Lehetséges, hogy a film rendezőjét megérintette az Egyetemes Szerzet villáma és az lenne a szándéka, hogy ezt az érintést tovább-adja? S ha igen, akkor sikerült e ez neki?


A BUDDHIZMUS EREDETI TÜZE

A film egy része a Buddha-út legfontosabb állomásait ábrázolja. Ezeknél a részeknél ténylegesen érződik valami a buddhizmus eredeti tüzéből. Amikor Siddharta herceg felismeri, hogy létezik öregség, betegség és halál, s hogy minden ember, így ő maga is alá van vetve ezeknek a szörnyűségeknek, akkor a mozi közönsége is megrémül. Ékként hatol ez a valóság az élvezet és a megkö-vült szokások világába. A felismerés sokkoló hatását még a szélesvásznú kivi-tel is fokozza. A mozi közönségét megérinti az ember legbensőbb üdvrevágyásá-nak lehellete. Azé az emberé, aki megalkuvás nélkül kutat a valóság után. Siddharta úgy dönt, hogy kerül amibe kerül, felfedi e szörnyűségek okát. S vé-gül Siddharta Gautama – sok kerülő és tévút után – a fügefa alatt ül. A világ és saját bensőjének minden hatalma megrohanja és ostromolja. Rezzenés nélkül veszi szemügyre ezeket a hatalmakat és felismeri: ez nem az ő igazi lénye. Sőt azt is: az én sem az ő igazi lénye.

S mialatt ebbéli felismerésében a régi életet elbocsátja, az újat pedig elnye-ri, talán a nézők is megélnek valamit – ha sejtésszerűen is – az endúra rop-pant nagyságából, a transzfiguráció hatalmas lehetőségéből. Megérinti őket az eredeti buddhizmus alapját képező hatás: felszólítás a régi élet feladására, miáltal az ember elnyeri az új életet. A Buddha-utat elbeszélő történetekbe ez oly erővel vésődött be, hogy évezredekkel később, sőt még egy olyan filmben is igazolja erejét, mely telis-tele van a modern szórakoztatóipar agyafúrtságá-val. Még a figyelemelterelő optikai trükkök és a zsenikultusz fátylán is át-hat. Mert mi más lenne, ha Buddha világmegváltó sztárként lép fel? Az igazi Buddha külsőre bizonyára nagyon jelentéktelen volt, csak belül töltötte el hatalmas erő.

A látogatót valószínűleg a reinkarnáció tanának az a megközelítése is vonzza, ahogyan azt a film cselekményváza elébe tárja. Az Egyetemes Szerzet impulzusá-hoz mindig is hozzá tartozott a valóság erre vonatkozó részlete, melyet Buddha a fügefa alatt szintén megtud. Eszerint az emberi fejlődési folyamat az evilág és a túlvilág szüntelen váltakozására épül. Az ember a születés és halál kere-kéhez van láncolva. Buddha felismeri, hogy ennek a köteléknek, az általa meg-élt megtestesülések ezreinek, a világok keletkezésének és elmúlásának szintén semmi köze igazi önmagához. S ezáltal szabadul meg a születés és halál kerekétől.


EGY MINDENT ÖSSZETÖRŐ HATÁS

Mégsem lenne szabad, hogy a reinkarnáció tanának filmbéli ábrázolása villám-ként hasson az emberekre. Épp ellenkezőleg: el kéne őket bódítania. Ha az Egyetemes Szerzet egy küldötte ölt testet, akkor ebből egy mindent megújító hatás indul ki. Minden hamis hit széttörik: mint pl. a ceremóniákba és szoká-sokba, vagy annak lehetőségébe vetett hit, hogy az üdv pusztán ima által el-nyerhető. Az Egyetemes Szerzet követe a régi szokásokban megmerevedett környe-zet számára mindent felemésztő tüzet jelent. Az arra fogékonyak számára azon-ban ez egy izzító tűz. Vajon ez lenne e a helyzet a lámák Tibetből ismeretes ismétlődő újraszületésével? Valójában nem így erősítik e meg igazán a rítusok és a szokások régi rendszerét? A mantramok, a kolostorok, a meditációk rendsze-rét?

Ellenvetésként azt mondhatná valaki: Buddhának az élő emberről szóló tanát épp az tartja életben, hogy egyazon láma újra meg újra inkarnálódik. De vajon a reinkarnáció e formájánál valóban a megszabadulás villámát tartják életben? A villámot, mely minden kövületet szétporlaszt, legyen az mégoly tiszteletre méltó is?

Az elfogulatlan megfigyelő valószínűleg azon is eltűnődik: a Szerzet küldötte vajon miért nem azokhoz az emberekhez születik, akik vele szellemi kötelékben vannak, akik őt biztonsággal felismerik? A Szerzet küldöttének vajon szüksége lenne e sámánra, aki őt a transz állapotában felismeri? Vagy korábbi megteste-sülésének cókmókjaira ahhoz, hogy kilétének hitelt kölcsönözzön? Egyáltalán: miért kell ugyanabba a tisztségbe beilleszkednie, amellyel előzőleg rendel-kezett? Nem tudna születése helyén munkálkodni, vagy saját maga egy ilyen tisztséget kivívni?

Tényleg a Szerzet követéről van itt szó, aki villámként minden régit, minden megdermedtet elhamvaszt, s mindent megújít?


ÚJRASZÜLETÉS ÖNKÉNTES ALAPON

Az Egyetemes Tan egy másik lehetőségről is beszél. Ez a következő. Valaki bi-zonyos gyakorlatok révén eloldja magát a durva anyagi testtől, mégpedig oly módon, hogy anyagtestének halála után is tudatosan tovább él a finomanyagi világban. Nem szabadult ugyan meg a születés és a halál kerekétől, mert a finomanyagiság továbbra is fogva tartja, de mentesül annak szükségétől, hogy anyagtestbe szülessen. Ha erre mégis sor kerül, akkor önként teszi. Hogy miért? Azért, hogy az anyagban élő embereket a finomanyagi, túlvilági lények imádatára és szolgálatára buzdítsa, akiket ilymódon tartanak életben. Így az egész rendszer sértetlen marad: az e világban élők fenntartják a túlvilágia-kat, akik közül mindújra leszületik néhány, nehogy az itteniek buzgalma ela-padjon. Kétségtelenül látványos és szilárd összefonódás, mindamellett erősen kétséges, hogy a születés és halál kerekétől való szabadulást szolgálná. Az anyagban élők a finomanyagi béklyók fényesítésével mindössze a túlvilágra irá-nyulnak, a fátyol másik oldalán lévők pedig emerre, hogy törvénytelen létüket odaát fenntarthassák. Így áll a reinkarnáció filmben ábrázolt fajtája szöges ellentétben Buddha szándékával. Az embert megszabadulás helyett inkább fogva tartják egy ceremóniákból és rítusokból álló, tökéletesen megszervezett rend-szerben. Az újraszülető Buddha vajon nem robbantaná e fel villámként ezt a rendszert? Az üdv nem ceremóniáktól és szokásoktól és nem is imáktól várható. Figyelemre méltó ez az ellentmondás a filmben: a megszabadulás villáma, – mellyel szemben áll a rendszer mozdulatlansága. Ez a rendszer megkötözi az embert, noha a megszabadító Buddha-impulzus letéteményesének tüntetik fel. A mozi nézője, akit Buddha villáma a film egy részében eltalál, talán éppen azáltal jut értékes felismerésre, hogy a másik rész ennek látványosan ellent-mond. Talán ezáltal eloldja magát a ceremóniák és szokások, a születés és halál kerekének fogságából, s szabaddá válik arra, hogy igazi rendeltetését betöltse.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,