Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/5/ Másik menny és másik pokol

Pentagram > 1995-ös évfolyam

JÓFORMÁN MINDENKIRŐL ELMONDHATJUK, HOGY A POKOL ÉS A MENNY FOGALMA MÁR GYER-MEKKORÁTÓL FOGVA MEGSZOKOTTÁ VÁLT SZÁMÁRA. E SZÁZADOKON ÁT OLY SOKFÉLEKÉPPEN ÉRTELMEZETT FOGALMAK AZ IDŐK FOLYAMÁN ELTERJEDTEK, NYELVHASZNÁLATUNK SZERVES RÉSZÉVÉ VÁLTAK.

Az embert első lélegzetvételétől fogva arra nevelik, hogy a világot meghatározott módon érzékelje és lássa. Szülei és környezete oly világ képeit tárják föl előtte, melyek mögött számtalan fogalom rejtőzik. Mihelyt azonban ezek túlmennek a közvetlen érzékelésen, a kép gyakran elhomályosul, összezavarodik, ahogyan a menny és a pokol esetében is.


MENNY ÉS POKOL, MINT A TÚLVILÁG TERÜLETEI

A fentiekkel kapcsolatban általában az az elfogadott nézet, hogy a menny és a pokol a túlvilágon van, azon a területen, ahová az ember halála után megtér. E túlvilágot a Szellemi Iskola tükörszférának hívja, mert a földi életterület pontos mását alkotja. Az egyházi elképzelések szerint egyetlen élet elegendő annak eldöntésére, hogy halálunk után a mennybe kerülünk e, vagy a pokol örök szenvedéseire vettetünk, aszerint, hogy életünk során a jó vagy a rossz cselekedetek voltak e túlsúlyban. Mennybemenetelük előtt azonban a jóknak is vezekelniük kell a purgatórium tisztítótüzében a még bennük rejlő mindmegannyi rosszért.

Ezt a modellt azonban egyre többen tartják hamisnak. Valóban: születésünk és fejlődésünk lehetőségei erősen különböznek, s az is mind nyilvánvalóbbá válik, hogy e rendszer tartópillére az aggodalom, a pokol tüzétől való félelem. Lehetséges, hogy jó cselekedeteinket is ez a félelem irányítja? S nem kegyetlen dolog e egy kurta lét botlásaiért és vakságáért a pokolban szenvedni egy örökkévalóságon át?


MENNY ÉS POKOL – A TUDAT ÁLLAPOTAI

A Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanításából megtudhatjuk, hogy a menny és a pokol az elhunytak tartózkodási területét képezi. Ezek azonban ember alkotta fogalmak, ezért változók és változtathatók. Valójában minden ember már életében a mennyben vagy a pokolban tartózkodik, tudatától, belső állapotától függően. Minden gondolat, minden érzés, amely az embert foglalkoztatja, tükörképet hoz létre a tükörszférában. E képek fennmaradása illetve elenyészése attól függ, hogy miként táplálják őket. Ha csupán alkalmi, múló gondolatokról, érzésekről van szó, a tükörképek szétoszlanak, akár a köd. Ha azonban a tápláló gondolatok időről időre visszatérnek, akkor e képek megerősödnek, s önálló életre kelvén a túlvilágon hatalmas mágneses erőösszpontosulások formájában állandósulnak. Ezek a mágneses felhők táplálékot követelnek és ennek érdekében befolyásolják az emberiséget. A teremtő és a teremtmény képtelenek egymás nélkül élni.

Finomanyagi testein keresztül – főként a vágy és a gondolattest (asztrál és mentáltest) segítségével – az ember közvetlenül kötődik a túlvilág e mágneses területeihez, amelyeknek minden pillanatban ő maga is alkotója és fenntartója. Éjjel, az anyagtest alvásakor a finomanyagi testek a túlvilágon tartózkodnak, ahonnan különféle, a nappali élet légterében lerakódó benyomásokat szereznek. Napjainkat ezen benyomások hatása alatt kezdjük el. Tetteinket és viselkedésünket e mágneses kapcsolatok határozzák meg. Mindaddig, míg tudatosan nem vagyunk képesek – s ugyan ki képes erre? – a tükörszféra hatásaitól elszakadni, ennek mágneses erői szabadon behatolhatnak tudatunkba, s befolyásolhatják mindennapi életünket.


A FÖLDI LÉT ÉS A TÚLVILÁG KÖLCSÖNÖS FÜGGÉSE

A tükörszféra erőit az emberiség hívta életre. Ezen erők fennmaradása gondolatainktól, érzéseinktől függ. Létük tehát azon múlik, hogy képesek e az embert táplálékuk biztosítására kényszeríteni. Ez történhet többek között bizonyos gondolatok vagy érzések kitartó ápolásával. A teremtő és teremtménye az erők anyagcseréje révén így próbálja fönntartani magát. A tükörszféra kapcsolat gondozása lehet öntudatlan, de sokszor tudatos is, abból kiindulva, hogy a természetembernek egy napon meg kell halnia. Azt reméli, hogy a halál után tovább létezhet majd, s elkerülheti a végső enyészetet.

Így teremt magának az ember élete során „mennyet” és „poklot” a tükörszférában. Teljes gondolatrendszerét, a jóság, a béke, a boldogság érzését s minden eszményképét a túlvilágra vetíti. Arra vágyik, hogy folytathassa életét ebben a „mennyben” – legyen bár hívő, idealista, humanista vagy okkultista.

Másrészről „rossz” gondolataink, a viszály, a harc, rossz benyomásaink, az erőszak és az énközpontúság romlott erőösszpontosulásokat eredményeznek, amelyeket a pokol képében foglalhatunk össze. A túlvilág minden földi létezőt visszatükröz azzal a különbséggel, hogy ott a jó és a rossz nem keveredik össze, mint a földi létben, hanem jól láthatóan el van választva egymástól.

Amilyen mértékben megerősödnek a „mennyek”, oly mértékben a pokol is. Ha az emberek a jó gyakorlására kényszerülnek, a rossz csupán elfojtódik, de le nem győzetik, s meg nem szűnik. A negatív megnyilvánulások egyre inkább összesűrűsödnek, s végül elöntik az egész földet. Meglepő e, ha ilyenkor az emberek a béke, az igazság, a szabadság, a jólét, a tudomány, az erkölcs és a hit helyreállítására törekszenek, de gonoszságon és növekvő erőszakon kívül tulajdonképpen nem érnek el semmit?

A jó művelése csupán a rossz ellenhatása, így végeredményben fenntartja azt. Menny és pokol a haláltermészet finomanyagi területeit képezik tehát, öntudatlan lakókkal, akik haláluk, az anyagtest feloszlása után tudatos tapasztalatokra is szert tesznek e területekről.


A MENNY ÉS A POKOL MÁSFAJTA MEGHATÁROZÁSA

Az egyetemes tan kijelentése szerint tehát a földi lét és a túlvilág együttesen alkotják a poklot. Ezt az elgondolást a két természetrend tanában fejti ki: egyfelől létezik az eredeti isteni természetrend, másfelől pedig a bukott, istentelen természet rendje. Az ember által teremtett menny és pokol a bukott természet két nézetét alkotják. Ez azt jelenti, hogy a minket körülvevő világ, a természet, a lent és fent, ég és pokol, az úgynevezett jó és a rossz – mind az alapvető rossz alkotóelemei.

Ez az alapvető rossz a pokol: a világ, amelyben élünk. Az alantas vágyak sötét, vérvörös tüze lobog itt, amelynek eloltására az összes jóra áhítozó vágyunk sem lenne elegendő. Minél inkább próbáljuk semlegesíteni ezt a tüzet, annál inkább lángra kap. Ha időnként sikerül is apró lángocskává apasztani, hamarosan újult erővel lobog fel, hogy mindent elemésszen. Így változhat a szeretet csodálatos érzése hirtelen emésztő gyűlöletté. A rossz fogalma itt nem gonoszságot, hanem alapvető tudatlanságot, Isten tervével való szemben-állást jelent. E „gonoszság” abból született, hogy az ember elfordult az eredettől, s belemerült a tudatlanságba. Isten tervét elfeledte, s minden figyelmeztetés ellenére is csökönyösen arra törekszik, hogy saját életét megtartsa.

Ha az egyetemes tan az eget említi, akkor az eredeti isteni természetre gondol, ahol nincs harc a jó és a rossz között, ahol mindent áthat az isteni világosság, mely nem vet árnyékot.


A POKOLBÓL AZ ÉGBE VEZETŐ ÖSVÉNY

Hogyan érhetjük el az eget ebből a pokolból? Az ösvény bejárása két tényezőtől függ. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az eredeti királyság kicsiny magja ott rejtőzik az emberben. E mag kelti fel az ősemlékezést és a vágyat az eredeti, isteni birodalomra. A kereső előtt lassanként világossá válik e birodalom valósága, s hogy valójában ez az egyetlen igazság. Másodszor: a bukott természet vélt jósága és rosszasága időről időre lerombolódik. A földön lehetetlen örök életet megvalósítani, hiszen a bukott természet fő alapelve a „kikelet, virulás és hanyatlás”, ahol mindennek van kezdete és vége. Ezért minden fejlődés, minden haladás, minden civilizáció megreked és elsüllyed egyszer. A harmónia megbomlik, a rend összezavarodik, miként Bábel tornyának történetében is lát-hatjuk.


A VÁLTOZANDÓSÁG ÉRTELME

E változandóság arra ösztönzi az embert, hogy kiutat keressen e végtelen, értelmetlen körforgásból. Az ember kénytelen ráébredni önnön állapotára és felismeri, hogy élete pokol. Más értékek felé fordul tehát, s szabadulásra vágyik. Kívánságai, vágyai a gyógyulásra, az eredeti állapot helyreállítására irányulnak. Amint e vágy felébred, az ember többé-kevésbé tudatos keresővé válik, és felismeri, hogy eltávolodott a szellemi forrástól. Ráébred, hogy lennie kell egy másik mennynek is, egy tökéletesebb létnek, ahol szeretet és igazság uralkodik. Érzi, hogy egyedül az innen kiáradó erő segítségével lehetséges számára ezt az eget elérni. Ezt az erőt Krisztusnak, Krisztus-erőnek nevezik. A kereső megérti, hogy értelmetlen időpocséklás egy folyton változó tükörszféraégre vágyakoznia: épüljön bár a legmagasztosabb eszmékre is, az sem lesz kevésbé mulandó.

E fogalmakkal kapcsolatban arra is rádöbben, hogy a földi életben, a halál és az élet határának innenső oldalán is éppoly lehetetlen mennyet alkotni, mivel az anyag halálával az is elmúlik. Ezzel kirajzolódnak előtte a földi lét határai és tudatában a tükörszféra egykor talán áhított mennyországa és rettegett pokla egyaránt az idő korlátai közé szorul vissza.


AZ ÚJ GONDOLKODÁS ALAPVETŐ MEGFORDULÁSHOZ VEZET

Az újonnan elnyert fogalmak alapján a kereső nekilát a tökéletes megfordulásnak, hogy a Krisztus erő segítségével életének teljesen új irányt adjon. Tudatosan a tisztító tűz szolgálatába áll, amely minden halandót eléget benne. Az új életvitel biztosítja egy folyamat kifejlődését, melynek során a kereső belsőleg egyre mélyebben hozzákötődik a változatlan éghez. „Jézus-Krisztus világossága megtisztít minket bűneinktől”. A pokol mélyére hatol, hogy megkeresse az elveszettet, s felemelje a valóban szabadulni vágyókat.

A bebörtönzött lélek megszabadításának ezen ősi útja időről időre feltárul előttünk, hogy miután teljesen megtörtünk, lelkünket megszabadíthassuk a magunk teremtette pokolból. Az újjászületett, halhatatlan lélek ettől kezdve szabadon növekedhet az eredeti természet új ege felé.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,