Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/6/ Az igazság birodalma létezik

Pentagram > 1995-ös évfolyam

HA ELHANGZIK A KIJELENTÉS: „ISTEN BIRODALMA, AZ IGAZSÁGOSSÁG BIRODALMA LÉTEZIK”, A TÖBBSÉG BIZONYÁRA HAJLAMOS EZT MEGKÉRDŐJELEZNI – MINDENEKELŐTT A FÖLD NYOMORÚSÁGA LÁTTÁN, MELYRŐL A HÍRKÖZLŐ SZERVEK JÓVOLTÁBÓL NAP MINT NAP ÉRTESÜLÜNK.

Azok kétkednek igazán, akik saját bőrükön tapasztalják a világ kegyetlenségét. Ilyesmit lehet tőlük hallani: „Hol van hát Isten birodalma? Hol itt az igazság? Az egyházak azt prédikálják, hogy Isten gyermekei vagyunk! Létezik egyáltalán Isten? S ha igen, miért bánik velünk ilyen gyalázatosan? Miért kínoz minket? Vagy nincs is semmiféle teremtő? A fejlődés véletlenszerű termékei lennénk, céltalanok és értelmetlenek? Azért hozta volna létre Isten a gonoszt, hogy kínjainkban gyönyörködjék? Netán érlelődnünk kellene a világ és embertársaink gonoszsága révén, hogy aztán a jó mellett döntsünk?”

Ilyesforma kérdések gyakorta felmerülnek, de kielégítő választ csak az kap, aki képes megnyitni saját bensőjének az isteni magra nyíló ajtaját. Isten birodalma létezik, sőt a Biblia tanúbizonysága szerint: „közelebb van hozzátok mint saját kezetek és lábatok; bennetek és körülöttetek van”.

A legtöbb nép teremtéstörténete minden lét okát Istennek, a teremtőnek, a Szellemnek, a Szülőatyának tulajdonítja. Ez a magából merítő erő elmúlhatatlan, kimeríthetetlen. Megalkotta a maradandót és a mulandót, tehát az anyagot is, amelyből vagyunk, s amelyben élünk. Lényünk ezért kettős, isteni és földi egyaránt. Belső magja viszonylatában isteni, személyiségét illetően földi. Földi építőanyagokból áll ugyanis és ezek formái folyton szétesnek, újra meg újra feloszlanak, mivel világunk egy tökéletes birodalom tökéletlen árnyéka, torz vetülete.


AZ ÖNFEJŰSÉG EREDMÉNYE

A hajdankor embere a tökéletesség világában még együttműködött az istenterv megvalósításán. Önfejűsége azonban olyan vetületet eredményezett, mely már nem felel meg az isteni törvénynek. A szeretet, a mindenség alkotóereje az önérdeken megtörvén önszeretet lett. A három isteni erőt: a bölcsességet, a szeretetet és az ismeretet az önmagára irányuló lény többé nem volt képes befogadni, így ezeket már nem lehetett az istenterv kivitelezésére fordítani. Ennek következtében a tudat, a felismerőképesség elfajult. S minél inkább előrehalad az ember elfajulása, minél távolabbra sodorja őt saját akarata az isteni erőktől, annál kevésbé van tudatában annak, hogy egykor Isten birodalmában volt otthonos. Mivel már nincs kapcsolata a Szellemmel, nem tud többé az eltávolodásról sem. Elhomályosult tudatával képtelen Isten gondolatainak felvételére. Isten tiszta eszméit az ember éntudata olyan képekké silányítja, melyek már alig hasonlítanak a valóságra.

Mivel önfejűsége miatt e világ minden lakója erősen eltorzítja az isteni erőket, s azokat bemocskolva adja tovább, ezért elkerülhetetlen, hogy istenképünk és az isteni igazságosságról alkotott fogalmunk is hasonló torzulást szenvedjen. Ezért a legeszményibb kultúra, a legmagasztosabb és legépületesebb vallás, a legcsiszoltabb és legjobb törvény sem lehet több emberi fércműnél, amely óhatatlanul magán viseli az önös akaraton nyugvó tudat – s ennélfogva az istentelen nézetek jegyeit. Ez okozza a jó és a gonosz szembenállását is. Az önfejűség, az elkülönültség nem hozható közös nevezőre Isten igazságával – a kiegyenlítő isteni igazságosság nem képes áthatolni az én rögeszme páncélján.


A VALÓDI IGAZSÁGOSSÁG ISTEN KÉZNYÚJTÁSA

Az embernek egyszer mégis rá kell eszmélnie kétszeres lényvalóságára. Habár a halál árnyékbirodalmában él, mégis el van látva azzal a különös képességgel, hogy megismerheti és „örökölheti” Isten igazságbirodalmát, ahogyan ezt a Biblia kifejezi.

Az isteni igazságosság semmiféle tulajdonsághoz nem hasonlítható, a földi ember ez irányú igyekezete mindig zátonyra fut. Isten igazsága ugyanis nem valamiféle próbálkozás, amely arra irányulna, hogy Isten birodalmának rendje törvények és bíráskodás által fennmaradjon. Szintúgy idegen tőle a gonosz megbüntetése és a jó megjutalmazása abban az értelemben, ahogy ez a kiegyenlítő igazságosság jegyében a földi bírói gyakorlat sajátja. Sokkal inkább egy olyan erőt jelent, mely irányt ad, s bennünket vissza akar vezetni az egységhez, az atyai házhoz. Isten országában az egység a legfőbb parancs. Aki pedig vét e parancs ellen, azt haladéktalanul kizárják az egységből. Mivelünk sem történt ez másként, hisz a törvényt mindannyian megszegtük. Isten kegyelme révén azonban ugyanabban a pillanatban szükségszerűen egy erő válik hatékonnyá, mely megmutatja nekünk az egységhez visszavezető utat.

Amikor a Biblia Istent szívünk és gondolataink bírájának mondja, akkor ez korántsem jelenti azt, hogy Isten bosszúállóként lép fel. Sokkal inkább arról van szó, hogy az isteni erő, az isteni igazságosság megmutatja szívünknek és gondolatainknak az egyetlen helyes irányt.

Ha a földi ember e kereső sugárzás előtt megnyitja magát, akkor igaz belátást nyer és képessé válik Isten törvényének betöltésére. Ha azonban vonakodik a belátásból kirajzolódó szükségszerű lépések megtételétől, akkor megpróbáltatások és sorscsapások érik. Ezek révén aztán olyan tapasztalatokhoz jut, amelyek adott pillanatban felnyitják szemét a helyes irányra, melyet aztán követnie kell. Akkor a kijavító sugárzás elektromágneses ereje eléri és új emberléthez vezeti őt. Csak ez az új, minden földi kötöttséget levetkőzött ember léphet be Isten birodalmába, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát.”

A Pistis Sophia evangéliumának lefátyolozott nyelvén mindez így hangzik: „Az igazságosság letekintett az égről”. Később pedig: „Az igazságosság az az erő, mely a magasságból leereszkedvén az emberi nemnek ajándékozza a fény rejtélyeit, hogy az emberek igazságosak és jók legyenek, s örököljék a fény birodalmát.” Az igazságosság erején itt olyan hatást értenek, amely az embert nyugtalanítja, kezdetben talán össze is zavarja. E nyugtalanítás révén az ember úgy érzi, hogy elveszti a talajt a lába alól, vagyis annak tapasztalati tudása fogan meg benne, hogy itt nincs itthon. A Rózsakereszt Iskolája megpróbál ennek a nyugtalanságnak irányt adni, megmagyarázza a várható követ-kezményeket és a tanulót a helyes ösvényre állítja. Ebben az összefüggésben „szent nyugtalanságról” is beszélhetünk, mert helyes reagálásunk esetén ez egészségessé, szentté tehet bennünket. Olyan életformáról van szó, mely élet és szenvedéstapasztalatból keletkezik. Ezt a kelyhet az utolsó cseppig ki kell inni, hogy tapasztalati tudáshoz, s ezzel együtt olyan állapothoz jussunk, melyben megnyilvánulhatnak számunkra az isteni birodalom nagyszerű törvényszerűségei.


AZ EMBEREK SZOLGÁLATÁBAN ÁLLVA

Ha a jelölt célirányosan halad tovább a választott úton, akkor új tudat, új gondolkodás, új akarás és új vágy keletkezik. Még ebben a világban van, de már nem ebből a világból való. Besorakozik a segítők nagy seregébe, akiknek az isteni birodalom a hazája. Irányulása révén abban a helyzetben van, hogy az igazságosság erejét felerősítve vegye fel, átalakítsa és átnyújtsa a kereső embereknek, akik az eredeti isteni erőt tiszta formában még nem képesek elviselni. Minden előttünk haladó szerzet ekként dolgozott. Szolgái a megszabadító út bejárása folytán mindig is két világ lakói voltak. Egyrészt ebben az életben álltak, vállalván a hatalmas megszabadító munka követelményét, másrészt már fel voltak véve egy erőtérbe, mely nem ebből a világból való és ott is tevékenyek voltak. Habár e két világ törvényei az őket hordozó éterek eltérő rezgési foka miatt számottevően különböznek, mégis megférnek egymás mellett. Ezért lenne hiba Isten birodalmát valahol a távoli világegyetem mélyén kutatni. Hiszen Isten az emberek között lakik. A Biblia sok kijelentése utal erre. „Közöttetek van, akit nem ismertek” – „Eljött az övéihez, de azok nem fogadták be Őt” – „A világosság pedig fénylik a sötétségben, de az nem fogadta be Őt.” Az Őt felfogó és megragadó tanulóra azonban rendkívül nagy feladat vár: az emberek szolgálata, saját szeretetáldozata által. A régi kabát, az anyagtest segítségével fel kell vennie a kapcsolatot a tévelygő emberekkel, hogy hirdethesse az Igét, ami által tevékennyé válhat az igazságosság ereje. E munka által saját útján is sikeresen halad tovább. Új, mind érettebbé váló lelke révén létrejöhet a háromszoros ego, az új én. Így feladatát az emberiség szolgálatában még jobban megértheti, akarhatja és vágyhat rá. Így fejlődhet ki az új látás, a lélek látása. Az eredmény: rálátás a lényeges dolgokra, ami a legbensőbb tudáshoz vezet. Csak akkor szólhat hozzá az ősbölcsesség, ha mindebbe egyre növekvő belátással beleágyazódik. Alapjaiban látja, tudja, mit kell tennie, hogyan kell cselekednie. Vágyakozása így asztrális szereteterővé lesz, akarása céltudatos irányulássá fejlődik, gondolkodása pedig az isteni törvény tévedhetetlen átölelésévé válik. Számára megszűnik az isteni életterülettől való elválasztottság, melyet önös akarásunk és az abból keletkező őrület hívott létre. Ismét az egységben áll.

„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala.” János eme kinyilatkoztatása a tanuló számára valóság lesz, mert akkor minden régi képesség és kötöttség megsemmisül. Az új ég az a gyönyörű mágneses fénymező, melybe belépett. S noha a régi életterületen most már idegen, mégis itt kell betöltenie megkezdett feladatát. Csakis így, az erre „ránemesedett” embereken keresztül nyilvánulhat meg az isteni természet, amely aztán anélkül létezik a földi létterületen, hogy ahhoz hasonulna. Nem azért tevékeny, hogy szolgálja a mulandót, vagy új életet csöpögtessen belé, hanem hogy megkeresse azt, ami az egységtől eltávolodott és vissza akar térni. Csak így lehet azt a mindig időszerű követelményt valóra váltani, hogy „tanulmányozd és alkalmazd az ember szolgálatának egyetlen nagy törvényét”.

Ekként alakulhat ki az isteni törvényekkel való harmonizáló élet.

Ezért olvasható a János evangéliumban, hogy „Akik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.”

S mindazok számára, akik elfogadják őt, megnyilvánul az isteni igazságosság az időben.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,