Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1995-ös évfolyam

1995/6/ Rijckenborgh A hermetikus és modern rózsakeresztes

Pentagram > 1995-ös évfolyam

1994 NOVEMBERÉBEN AZ AMSZTERDAMI BIBLIOTHECA PHILOSOPHICA HERMETICA TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁST RENDEZETT „A RÓZSAKERESZT EURÓPAI JELENSÉGE A XVII. SZÁZADBAN” CÍMMEL. ENNEK A TANÁCSKOZÁSNAK EGY OLYAN BESZÉDÉT KÖZÖLJÜK, MELY TÚLLÉP A RÓZSAKERESZT XVII. SZÁZADI VONATKOZÁSAIN ÉS A MODERN RÓZSAKERESZT MEGJELENÉSÉVEL FOGLALKOZIK.

Háromszáznyolcvan évvel a Fama Fraternitatis 1614-es megjelenése után a rózsakeresztjelenség időszerűbb, mint valaha. Az elmúlt századokban a rózsakeresztes mozgalmak százai kaptak lábra majd tűntek el, vaskos írások ezreit hagyva maguk után. Ezek legtöbbje a szerzet eredeti szándékát és célját eléggé kétes módon értelmezte, de ez semmi kárt nem okozott azon csoportoknak, amelyek a korabeli eszméket valódi megértéssel fogadták és hirdették. Bárhogyan is, ez a rejtélyes impulzus egészen napjainkig hatásos maradt és a Modern Rózsakereszt formájában hiteles követőre talált. Emellett persze az egymástól függetlenül terjedő és működő rózsakeresztes áramlatok egész soráról tudunk, amelyek között változatlanul sok a szekta jellegű csoportosulás. Franciaországban pl. százon is felül van azon csoportok száma, melyek valamilyen formában a rózsakereszt nevét írták zászlajukra.

A komoly megfigyelőnek nyilvánvaló, hogy a klasszikus rózsakereszt szerzetének semmi köze ehhez az igencsak változatos formában burjánzó sarlatánsághoz, mely a rózsakereszt árnyékában immár négy évszázadot is túlélt.

Napjaink többé-kevésbé ismert áramlatai közül szeretnénk a Lectorium Rosicrucianumra, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájára szorítkozni és figyelmüket mindenekelőtt Jan van Rijckenborghra, ezen Szellemi Iskola alapítójára irányítani.

J. van Rijckenborghot modern rózsakeresztes-gnosztikusnak szeretnénk nevezni, aki műveiben és tanításában hű maradt a régi szerzet törekvéseihez és időközben saját körén kívül is egyre nagyobb népszerűségre tett szert – nem utolsó sorban művei nagy száma miatt, melyekből időközben negyvenet tettek közzé. Ezek a művek tevékenységének csak egy részét mutatják be, mert sokezer előadás, melyet az iskola tanulóinak tartott, sohasem jelent meg nyomtatásban.

Ezen a tanácskozáson szeretnénk rávilágítani arra a határozottságra, amellyel műveiben, tanításában és filozófiájában mindig a szerzet kiáltványaiban lefektetett alapokból indult ki.

Jan van Rijckenborgh 1896-ban, a hollandiai Haarlemben született egy erősen református család gyermekeként és 1968-ban hunyt el Sanpoortban, Haarlem közelében. Már fiatalemberként nagyfokú érdeklődést tanúsított vallási kérdések, s főleg annak mindennapi gyakorlata iránt. Környezete egyházi keresztényeinek álszent igaztalansága – mely vasárnaponként a jámborság fitogtatásában, hétköznap pedig felebarátaik gátlástalan rászedésében és rágalmazásában merült ki – oda vezetett, hogy elidegenedett az egyháztól. Ehhez hozzájárult a nagy belső üresség is, melyet kora teológiájánál nem lehetett nem észre venni.


DE HARTOG PROFESSZOR „REALISTA TEOLÓGIÁJA”

Jan van Rijckenborghra csak egyetlen teológus, Dr. A. H. de Hartog (1869-1938) gyakorolt felismerhető befolyást. De Hartog neve e század kezdetén a holland egyházi körökben valóságos fogalom volt. Gondolatai messze túlléptek a hagyományok határain és már azokban az időkben egy „realista teológiát” terjesztett. A realitással, a valósággal akart szembenézni és egy ésszerű hitért és istentiszteletért szállt síkra. Ennek igazolását de Hartog többek között Pál Rómabeliekhez írt levele 12. fejezetének 1. versében találta meg: „...szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket”. De Hartog szenvedélyes szónok is volt, aki az emberek szívéhez tudott szólni. Bárhol is tartott beszédet Hollandiában, prédikációjának hatására tömegestől tódultak a templomokba. A fiatal Rijckenborgh is hallgatói között volt. Hartog, aki az akkori mun-káspártok vezetőivel gyakran folytatott párbeszédet, széles látókörű, szabadelvű szónok hírében állott. Egyik alapítója volt egy nemzetközi filozófiai iskolának, mely összehasonlító vallás és kultúrtudományokkal foglalkozott.

A professzor tevékenysége nagyon tetszett a fiatal Rijckenborghnak, aki akkor már serényen kutatta az emberi szellem mélységeit. Hartogot egyébként Eduard von Hartmann (1842-1906) befolyásolta, akinek „A tudattalan filozófiája” című műve jutatta arra a felismerésre, hogy az emberen kívül egy olyan valóság létezik, amely realitásként ismerhető fel, jóllehet ehhez a róla alkotott emberi elképzeléseknek vajmi kevés köze szokott lenni. Hartog tehát abból indult ki, hogy az érzékelhető dolgok hátterében egy ősok, egy ősalap húzódik meg: minden létező mögött, így az emberi szellem mögött egy őserő rejlik.

Ezek a gondolatok pedig Schellingen keresztül (Az emberi szabadság lényegéről, 1809) Jakob Böhme „ősok”-jáig nyúlnak vissza, amely iránt Hartog nagy érdeklődést tanúsított. Ezt a saját előszavával ellátott Böhme-kiadás is bizonyítja. Így ismerte meg Hartog segítségével van Rijckenborgh Böhme két természetrendjének tanát. Később Rijckenborgh maga gondoskodott Böhme Aurorájá-nak holland fordításáról és kiadásáról, melynek előszavában ezt írja: „Az elhunyt Hartog professzor a Böhmével töltött órák című könyvében Böhmét mint Isten kegyelmével elárasztott filozófust mutatja be. A szerző mégis félénken megkerülte, hogy Böhme legmélyebb gondolataival, ezotérikájával foglalkozzon. Gyakran megesik az ilyesmi. Ennek ellenére hálásak vagyunk, hogy de Hartog ebben a műben, ha kissé eltorzítva is, de Böhme személyét lényegében filozófusként méltatja. Mi magyarázza a szerző Böhme iránti vonzalmát? – kérdezhetné az ember. Úgy véljük, hogy ez Böhme rendíthetetlen hitének mágikus erejéből fakad, amely mögött oly felmérhetetlen tudás és oly csodás biztonság lakozik, hogy számtalan emberre volt igen mély hatással. Hisszük és tudjuk, hogy itt az a hiterő ismerhető fel, mely az ezotérikus kereszténység kiapadhatatlan forrásából táplálkozik. Azért adjuk ki újra Böhme mesterművét, az Aurora, avagy a felkelő nap pirkadatát, hogy új érdeklődést keltsen. Ez alkalommal azonban Böhme szellemi és lelki rokonainak érdeklődése tartós marad és ezt a bölcsességet korunkra hangolt formában fogják a világnak újból felajánlani – méghozzá teljesen ingyen.”


„A VILÁG A SETÉTSÉG HÁZA LETT”

Rijckenborgh Böhménél, az Aurorában találja meg a két természetrend tanának megerősítését. Ezt bizonyítja a műből vett következő idézet is:

„Ennek a világnak egész háza, mely a látható és érzékelhető lényben van, az Isten régi háza vagy régi teste, amely a harag ideje előtt még mennyei tisztaságban állt. De amikor az ördög abban a haragot felébresztette, akkor a sötétség és a halál házává vált. Ezért választja hát el magát Isten szent születése is a haragnak ettől a testétől, mennyei ünnepet ülvén a szeretet és a harag között olyanképpen, hogy így a csillagszületés közepén áll. Külső láthatóságával és érzékelhetőségével a halál vilgában áll és az abban keletkező új születéssel, amely középen található, ahol a menny le van zárva, az élet szelíd jámborságában áll. A jámborság a harag ellen forrong, a harag a jámborság ellen és így képezik ennek a világnak ugyanazon testében a két különböző birodalmat... A menny le lett zárva, hogy az új életnek minden ereje és hatása meglegyen, ahogy ezt egykor a harag korszaka előtt birtokolta és hogy e világon kívül a tiszta Istenséghez hasonló minőségű legyen és e világon kívül az Istenséggel együtt szent Isten legyen.”


SZÁZADOKAT ÁTFOGÓ GNOSZTIKUS GONDOLAT

Böhme itt igazi gnosztikusként jelenik meg, emiatt meglehetősen sokat üldözték is. Rijckenborgh felismeri nála a századokon átívelő egyetemes gnosztikus gondolatot. Böhme kezenyomát fedezi fel a régi szövegekből megmaradt nagyszámú töredékben is. Hartog írásai és prédikációi azt mutatják, hogy a professzor a szellemi újjászületés szükségéről szilárdan meg volt győződve. Mint mondja, csak az újjászületett ember látja meg a valóságot annak eredeti fényében.

Teológiájának másik sarkalatos pontja a kinyilatkoztatás fogalma. A Logosz isteni igéje Hartog szerint három formában hat: mint teremtő ige, mint Krisztusban emberré vált ige és a szentírássá vált ige a Bibliában. Hartog összeköttetésben érezte magát azokkal a középkori „istenfélő” csoportokkal, akik nem fogadták el az egyház által kijelölt határokat. A kinyilatkoztatás, mely az örökkévalóság behatolása az időbe, a testté vált ige, a Logosz, az újjászületés szükségességére mutat rá. Vagy Jakob Böhme aforizmája szerint:

"Kiben az idő időtlenül lüktet, s az öröklétben éli az időt, nem ismer többé kétséget soha. "

És:

„Ki nem hal meg, mielőtt meghalna: ha meghal, a halál megrontja.”

Ezek és Hartog más nézetei van Rijckenborghnak nagyon megnyerték a tetszését, csakúgy, mint Angelus Silesius (eredetileg Johann Scheffler, 1624-1677) Hartog által gyakran idézett következő sorai is:

„Születhet Krisztus ezerszer Betlehemben,
örökre elvesztél, ha benned egyszer nem.”

(Folytatása következik)

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,