Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1996-os évfolyam

1996/1/ Jan van Rijckenborgh –a hermetikus és modern rózsakeresztes

Pentagram > 1996-os évfolyam

SILESIUS ALAPGONDOLATÁRA ÉPÜL A RÓZSAKERESZTES FILOZÓFIA

Az előző rész záróidézete Silesiusnak ezt az alapgondolatát oly költőien fejezi ki, hogy van Rijckenborgh a rózsakereszt filozófiájáról tartott számos beszédében újra meg újra idézte ezt a verset. Az említett szövegek tanulmányozása kapcsán aztán a szerzőiket is alaposan megismerte, sőt az általuk felhasznált forrásokat is felkutatta. Amikor de Hartogot a rákövetkező időben kollégái részéről egyre több kritika érte, mi több, még eretnekséggel is megvádolták, akkor ebben a fiatal Rijckenborgh annak bizonyítékát látta, hogy az igazságot máshol kell keresnie. Mindezek nyomán világossá vált számára, hogy az egyház éppen az igaz keresztényeknek nem képes otthont nyújtani. De Hartog egyik mondását Rijckenborgh különösen a szívébe zárta, és később szívesen idézte: „A lényeges igazságot nem tálcán kínálják fel számunkra, nem cikkek formájában, szavakba öntve rágják a szánkba; az emberi öntudatnak kell azt felkutatnia és meghódítania.”

Gondolkodása azonban mindezek ellenére Krisztus-központú maradt – de a Gnózis, a rózsakereszt, a hermetizmus és az egyetemes szellem szemszögéből, minden teológiai befolyástól és maradiságtól mentesen. A lélek rejtélye című cikkében így ír erről: „Noha a Biblia az ember legfontosabb vallási bizonyítéka, mégis mindig felsül vele azon akadályok előtt, melyeket a szöveg felvet. Ennek alátámasztására hitvallások, csoportok és szekták beláthatatlan tömegére hívom fel a figyelmet. Ezek hol szó szerinti, hol jelképes vagy ezoterikus Biblia-magyarázatokba burkolják magukat, spontán vagy többé-kevésbé tudományos jelleggel. Az emberiség magát kereszténynek nevező része mindaddig képtelen egységhez, kiemelkedéshez és megszabaduláshoz jutni, míg egyszer s mindenkorra és teljesen el nem hagyja azt az utat, melyen évszázadok óta jár. A szentírást egészen hamisan használják. A szentírás csak akkor lesz Isten tanúbizonysága, és beszédét csak akkor lehet megérteni, ha teljesen más módon fordulunk hozzá. Istennek és az életnek a Bibliában lefektetett rejtélyei és emberi mivoltunk között széles szakadék tátong. Az élet útja ezért belső út. Csak a szenteltetés terve és ösvénye, az életszentelés szabadíthat meg bennünket. Ennek az útnak a jelei pedig sohasem a Bibliáról való fecsegésben és a roskadozó könyvespolcokban mutatkoznak. A szenteltetés ösvényére lépő ember ezt a legbensőbb lényéből áradó fénnyel bizonyítja, amely mintegy hidat képez az említett szakadék fölött, mely Isten és miközöttünk tátong, s amely az élet rejtélyeitől elválaszt bennünket. Nincs tehát szükségünk a Bibliára? Fölösleges és haszontalan dolog lenne mindössze? Távol legyen. A rózsakereszt a dolgoknak egy olyan fejlődéséért száll síkra, melyben az emberiség meg fogja tanulni, hogy a Bibliához teljesen új módon közeledjék.”

Azért ezt a meglehetősen hosszú idézetet választottuk Rijckenborgh korai írásaiból, mert világosan mutatja, hogy Hartog vonalát követi: a vallásos tapasztalat a tevékeny életgyakorlatban teljesül, a kinyilatkoztatásnak saját bensőnkben kell szabaddá válnia.
Mielőtt az egyházból kilépett volna, Jan van Rijckenborgh nagyon tevékenyen működött egy keresztény ifjúsági szervezetben, amely már akkoriban sajátos, belső megnyilvánulásból származó Biblia-értelmezést mutatott fel. Mindenekelőtt a szavak lefátyolozott, mélyebb jelentése után kutatott, amellyel a teológia adós maradt.
28 éves lehetett, amikor a keresés Max Heindel „Rózsakeresztes Társaságához” vitte, melynek ezoterikus Biblia-magyarázatai és istentiszteletei különösen megnyerték a tetszését. Heindel A Rózsakeresztesek világnézete (1909) című művében van Rijckenborgh sok mindenre ráismert, ami neki már belsőleg megnyilatkozott és ami után kutatott: a dolgok valóságát az észlelhető jelenségek mögött, illetve a minden élet és megnyilvánulás hátterében munkáló célt. Az ekkoriban megismert írások mondanivalója iránt erős vonzalmat érzett. A rózsakeresztes kiáltványok, Paracelsus írásai, Comenius, van Helmont, Böhme és Fludd művei voltak ezek, hogy csak néhányat említsünk. Pár év múlva azonban megszakította a kapcsolatot Heindel amerikai rózsakeresztes mozgalmával, mert véleménye szerint az túlságosan okkult irányba fordult, és a rózsakeresztesség keresztény jellegét elveszítette.


AZ EVANGÉLIUMI FOLYAMATNAK MIBENNÜNK KELL VÉGBEMENNI

Van Rijckenborgh ekkor megalapítja az Arany Rózsakereszt Iskoláját. Figyelme erőteljesen a klasszikus szerzet kiáltványai felé fordul, melyekről előadásokat is tart. Csakúgy, mint a keresztény evangéliumok ezoterikus jelentéséről, hangsúlyozván, hogy az ott leírt folyamatoknak valójában az emberben kell végbemenniük. A történeti szempontoknak ugyanakkor alárendelt szerepet tulajdonít. Az Isteni ajándék örömhíre; Máté evangéliumának ezoterikus elemzése című könyv előszavában ezt írja: „A közelebbi vizsgálat során megmutatkozik, hogy az Újszövetség a tanulóval teljes filozófiát közöl, melynek segítségével kipuhatolhatja, hogy miként nyerhet bepillantást a világ és az emberiség múltjába, jelenébe és jövőjébe. Ez az egész emberiség érdekében végzett munka, amelyet a csodálatos isten-lény, a Krisztus vezet... Olyan korszakban élünk, melyben az emberiség egy része kész és képes is arra, hogy a Bibliára vagy egy részére mint ezoterikus, gnosztikus-tudományos írásra tekintsen, és ennek segítségével Isten szándékát megtanulja megérteni.”


EGY MELLŐZÖTT MŰ

Hogy az eredeti iratokhoz hozzájusson, Londonba utazik, ahol a British Könyvtárban Johann Valentin Andrea műveiről és egy angolra fordított kéziratáról másolatot készít. Ezen iratok magyarázatának előszavában így ír: „Néhány évvel ezelőtt a világhírű British Múzeum könyvtárában kutatván felfedeztünk egy alig ismert művet Christianopolis címmel, melyet Johann Valentin Andreae, a Fama Fraternitatis szerzője írt. Ezt az 1619-ből származó dokumentumot, amely jó pár évszázada ebben a könyvtárban hevert anélkül, hogy bárkit is érdekelt volna, angol fordításban Hollandiába vittük, azzal az erős belső késztetéssel, hogy tartalmát közzétegyük és magyarázatokkal lássuk el.”
Ezeket a magyarázatokat 1939-ben a Christianopolis holland fordításával együtt adták ki először, majd 1978-ban másodszor. Ugyanekkor Rijckenborgh gondoskodott a Fama, a Confessio és a C.R.C. alkémiai menyegzője holland fordításáról és összevont kiadásáról (1937). Emellett az Új vallási tájékozódás című folyóirat hasábjain folytatásokban adta közre A rózsakeresztesek titkos ábráinak holland fordítását.


A REJTETT SZÁNDÉK FELTÁRUL

Rijckenborgh azonosult azzal a küldetéssel, melyet a klasszikus rózsakereszt szerzete is betöltött. Ezért az iratok történeti jelentőségén túl számára mindenekelőtt az volt a fontos, hogy a mögöttes szándékot és a bennük elrejtett üzenetet napvilágra hozza.
Másrészt bensőségesen átélte a rózsakeresztes hagyatékból áradó ösztönző erőt is. A Fama-hoz írt „ezoterikus elemzését” A rózsakereszt szerzetének titkai címmel jelentette meg. Ennek bevezetőjében ez áll: „Eljött az ideje, hogy a rózsakereszt szerzetének lefátyolozott szellemi hagyatékát felnyissuk és rejtett értékeit napvilágra hozzuk. A rózsakeresztesek ténykedését századokon át félreértették. A keleti mágia befolyása is komoly károkat okozott neki, mivel a rózsakereszt fényét az idegen tanokkal elsötétítették.”


VALÓBAN ÉLT EGY C.R.C. NEVŰ SZEMÉLY?

Rijckenborgh a következő szavakkal igazolja magyarázatát: „A Fama korábbi elemzői ilyesféle kérdésekkel kezdték: Valóban létező személy volt C.R.C? Ki volt ő? Voltak-e kortársai, akik egyáltalán látták őt? Van-e olyan egykorú irodalmi tudósítás, amely hírt ad róla? A történeti kutatást annyiban hagyva mi most csak egyszerűen egy emberről szeretnénk beszélni. Tegyük fel, hogy él most valaki, akit C.R.C.-nek hívnak, akit mindnyájan ismerünk, és akinek a körutazását nyomon követjük. Egy embert megtestesítő elképzelést hívunk tehát fel, majd ezt a rejtélyes alakot együttes erővel lélekkel ruházzuk fel, míg számunkra élni nem kezd. Ezt a hamisítatlan német származású alakot – tehát egy európait, a nyugat fiát – Rózsakereszt Keresztélynek nevezzük el. A nyugat – a kereszténység – útját kívánja hát járni, nevezetesen azt az ösvényt, amelyen Krisztus ment előttünk. Ezért nevezzük őt Krisztiánnak, magyarul Keresztélynek. A nyugatnak ez a fia azon fáradozik, hogy a mindenkiben ott szunnyadó rejtett képességeket felélessze, hogy ezáltal az embert Isten gyermekévé, az Istenné válás folyamatára elpecsételje. Késznek mutatkozik továbbá arra, hogy a tökéletes önfeláldozás útját járja. Ezért kapta meg hősünk a Rózsakereszt nevet is. Miután tehát ez a rejtélyes alak így teljesen elevenné vált számunkra, az általa megkezdett hősi küzdelem szenvedélyes csodálóiként őszinte vágyakozással kérjük: „Kedves Testvérem! Bárcsak a tündöklően fehér Krisztus-rózsa ragyogna a te kereszteden is!”
(Folytatása következik)

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,