Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1996-os évfolyam

1996/2/ A halál áramlata

Pentagram > 1996-os évfolyam

NE HAGYJÁTOK, HOGY AZ ÁRAMLAT MAGÁVAL SODORJON TITEKET, HANEM HAGYJÁTOK, HOGY AKIK KÖZÜLETEK KÉPESEK AZ ÜDVÖSSÉG KIKÖTŐIT ELÉRNI, KIHASZNÁLHASSÁK AZ ELLENÁRAMLATOT ÉS BEFUTHASSANAK. KERESSÉTEK ŐT, AKI KÉZENFOG TITEKET ÉS A GNÓZIS KAPUIHOZ VEZET MAJD, AHOL A VILÁGOS FÉNY RAGYOG, AMELYBEN NINCSEN SÖTÉTSÉG; AHOL SENKI SEM ITTAS, HANEM MINDENKI JÓZAN, ÉS A SZÍVÉVEL FELNÉZ ARRA, AKI AZT AKARJA, HOGY MEGISMERJÉK.”
(HERMÉSZ HARMADIK KÖNYVE)

Létünk eredetének kérdése egyúttal minden létezés alapjára, Istenre is vonatkozik. E kérdések szinte egyidősek az emberiséggel, és – különösen ha Istenre irányulnak – szíve mélyéig megmozgatják az embert.
Az istenhit mindig hozzátartozott az emberiséghez. A hit valójában mélyen emberi dolog, és olyannyira meghatározó, hogy értelmet adhat az életnek. Ha pedig a hit már „hegyeket” is képes megmozgatni, akkor általa hatalmat nyer az ember, hogy saját maga fölé emelkedvén ráébredjen valódi rendeltetésére.


KÜLSŐ HIT

Az Istent kereső ember azonban kérdéseivel először környezetét, embertársait és mindenekelőtt azon tekintélyeket, csoportokat és gyülekezeteket veszi célba, amelyek – saját állításuk szerint – biztos válaszok birtokában vannak. Sokan, nagyon sokan vélték és vélik ma is, hogy ily módon megnyugtató felelethez jutnak. S ha átmenetileg is, ez többnyire tényleg bekövetkezik azoknál a társaságoknál és vallási csoportoknál, amelyekhez csatlakoznak. Akadnak azonban olyanok is, akik nem érik be ezekkel a válaszokkal. Érzik, hogy mindez túl kevés, s hogy az úgynevezett vallásos életvitel, amitől lényegében mit sem változnak, nem old meg semmit. És nincs-e gyakorta az Istenről alkotott felfogások és elképzelések között a legélesebb ellentét?
Nem okoztak-e a vallásos emberek megannyi vérfürdőt a történelem folyamán, azt állítván, hogy saját hitük az egyedül igaz?
És nem képzelhető-e el, hogy ugyanezek elvakultságukban bizonyos hatalom befolyása alatt cselekedtek?
Nos, a XX. század végén a rengeteg természetvallásos csoport Istent szó szerint egy halom teológiai fogalom és dogma közé temette. Az Istenről született hamis elképzelések a kereső elé óriási akadályokat gördítenek. Ezek hatalmukba kerítik és oly sors alá vetik őket, amely egész biztosan nem volt tervbe véve, és ami által egyre távolabb sodródnak Istentől.
Tragikusan hangzik, de meg kell állapítanunk, hogy akik természetvallásos értelemben hívőknek nevezik magukat, lényegében ugyanolyan távol vannak Istentől, mint akik tagadják létezését. Sokan, akik ezt felfedezik, elfordulnak egyházuktól vagy vallási körüktől. Ezek elérhetnek egy időleges továbbfejlődést e természeten belül, megszabadító értelemben azonban ezzel semmire sem jutnak. A jó művelése ugyanis a gonoszt is óhatatlanul táplálja. Szó sincs tehát a saját lényünkben fészkelő alapvető gonosz legyőzéséről.


A CSALÓKA ÁLOMKÉPEK ELUTASÍTÁSA

Aki valóban keresi Istent, annak alaposan meg kell vizsgálnia minden másoktól átvett megkövült fogalmat és rendszert, minden elképzelést és dogmát, hogy tényleg megfelel-e a valóságnak. Megérzéseit a belülről megnyilatkozó valóság alapjaira kell helyeznie. Meg kell tanulnia a dolgokat olyan módon szemlélni, hogy a csalóka lidércfények és téveszmék lelepleződjenek, s így képessé váljék a valóban örökre irányulni.
Egy dogma vagy egy rögeszme elutasítása akár új kezdetet is jelenthet, ha valaki azért teszi, hogy áttörjön Isten igazi valóságához. Kétség és fájdalom, magány és nagy nyugtalanság tölti el annak a lelkét, aki ebben az értelemben az árral szemben mer úszni.
Amíg egy ember a halál széles folyamában sodródik, ahogyan Hermész bevezető szavai ecsetelik, addig saját véleményében és „hitében” mások mindvégig igazolni fogják. Megerősítik abbéli vélekedésében, hogy amit cselekszik, az valóban helyes.
Ha pedig egyszer ebben a körben kétkedve feltenné a kérdést: „Valóban a helyes úton járok?”, akkor atyai vállveregetés kíséretében így válaszolnának: „Minden a legnagyobb rendben van, amíg nem úszol az árral szemben. Nézd csak, mennyi lehetőséget kínál az élet! Éppen te ne találnád meg a számításodat? Gyere velem egy darabon, rengeteg új dolgot mutatok, amikről még csak nem is álmodtál!”
A nyugtalanság azonban egyre jobban eltölti annak a lelkét, aki valóban Istent keresi. Az élet kínálkozó sokszínűsége semmiképpen sem elégíti már ki. Félrevonul, míg mások teljes erővel habzsolják az élet örömeit, sejtvén, hogy szomját ezek csak ideig-óráig csillapítanák, s nyugtalansága előbb-utóbb újra megrohanná.
Ekkor pedig szabadulni szeretne ettől a szennytől, a vágytól, mely ebben az életben való részvételre kényszeríti. Sejti, hogy létezik egy minden földit felülmúló tisztaság. Tudatában fel-feltámad a magasabb rendű szépség, erő és összhang eszménye. Ezekre irányulva kezdi magát távol tartani a szokványos élettől.
Mialatt mások ittlétüket élvezik, és talán az élet szamárlétráján lépkednek felfelé, vagy más módon foglalatoskodnak e világ dolgaival, ő titkon az élet mélyebb összefüggéseit vizsgálja. A többiek pedig álmodozónak, képzelődőnek, esetleg kiábrándultnak tartják, s talán még sajnálják is, hiszen az ő szemükkel nézve oly keveset ért el az életben.


A BELSŐ HARC

Istenben való bizodalma és a valódi életbeteljesedés keresése azonban nem hagyhat alább. Harc lángol fel benne. Mert hisz nem érik-e utol folyton saját vágyai, és nem ébred-e olykor hirtelen annak tudatára, hogy alapjában véve ő sem különbözik sokban azoktól, akik benne gyakran az ellenszenv és megvetés érzetét keltik? Nem, nem akarja gyűlölni az embereket, hiszen ez ellentmond magas eszményeinek, de mégis ott vannak ezek a meghasonlott érzések és a szokványos világtól való elválasztottság abszolút tudata, amely már soha többé nem szüntethető meg.
Az új támpont keresésénél nekiveti magát az ezoterikus irodalom hegyeinek, és szinte eszeveszetten szívja magába mások tapasztalatait, abban a reményben, hogy végre választ kaphat gyötrő kérdéseire. Sok szempontból meggyőzve érzi magát e módszerek és nézetek hosszú sora által, gyakorolja a meditációt, és talán az okkultizmus különböző válfajaival is megpróbálkozik.
Nyugtalansága azonban csillapít-
hatatlan, mintegy hatalmában tartja, kétségbe és elkeseredésbe hajszolja. És egy bizonyos pillanatban teljes átéléssel jelenti ki: „Gyűlölöm az egész életet, minden dolgával egyetemben.”
Ez lenne az eszmény, amit meg akart valósítani? Nem egy mindent átfogó Isten- és emberszeretetről beszéltek-e a nagyok, és mindazok, akikre felnézett?
Átcsaphat-e a szeretetre és életbeteljesülésre való törekvés olyan gyűlöletbe és kétségbeesésbe, hogy már saját magától is undorodjék?
Valami nincs tehát rendjén, valahol rossz vágányra futhatott. Sejteni kezdi, hogy minden törekvése és fáradozása, hogy a halál folyamában árral szemben ússzon, teljesen hiábavaló volt. A legjobb esetben is csak néhány métert haladhatott felfelé, hogy aztán az áradat újra magával sodorja.


A KÍVÜLRŐL JÖVŐ ERŐ

Saját erejéből nem képes tehát a halál áramlatából kikerülni. Egy külső erőt kell megragadnia, amely a helyes utat mutatja, s amely egyidejűleg képessé is teszi a bejárására.
Kezdetben még kíséri ájultságának tudata. Ha belső nyugtalansága egyelőre nem is hagy alább, már annak reményében sodródik, hogy a segítségnek meg kell jönnie, ha feltétlenül bízik benne. Arra az állapotra eszmél, melyet a 42. Zsoltár ecsetel:
„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre,
Úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Szomjúhozik lelkem Istenhez,
az élő Istenhez;
Mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?”

És hirtelen egészen új erő érinti meg. Megtapasztalja, hogy létezik egy ellenáramlat, mely a „haza” kikötőjébe tart; egy áramlat, mely az embert nem a földhöz kötözi, hanem eloldozza tőle. Ez az áramlat ellenszegül az anyag szívó hatásának, és Isten egységéből származik. Ez a hívó, ébresztő és megújító erő visszavezeti az elveszett lelkeket eredeti hazájukba.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,