Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1996-os évfolyam

1996/2/ Az örök lélek ereje

Pentagram > 1996-os évfolyam

A GNÓZIS EREJE AZ EGYETLEN IGAZI GYÓGYSZER. AMIT KÖRÜLVESZ, AZ MEGTISZTUL ÉS FELEMELKEDIK EGY MAGASABB FEJLŐDÉSI TERVHEZ. A GNÓZISBAN ÉS A GNÓZIS ÁLTAL ÚJJÁSZÜLETETT LÉLEK A TRANSZFIGURÁCIÓ NYITJA.

Az ember gondolkodása egy rémképekkel teli veremben raboskodik, amely félelmet kelt, és hazugságra, árulásra, gyáva, álszent, beképzelt és makacs viselkedésre készteti. Egyikünk sem mentes a bukottság ezen jeleitől, melyek szinte a vérünkbe ivódtak. „Senki sem jó, csak egy, az Isten” – mondja Jézus.
Ősidők óta mégis az Én a király az ember rendszerében. A bukott természet adja erejét, amely zűrzavart okoz és rombolóan hat. Ez az erő ugyanakkor mulandó és csalóka. Hogyan lehet ilyen zilált alapon örök és maradandó világot építeni? Hogyan lehet ilyen durva eszközökkel a világ és az emberiség megváltását elérni?

A kétsarkú természetben a jó egy idő után végül mindig rosszá változik. A béke háborúhoz, a háború békéhez vezet. Aki ezt megtapasztalta, nem fogja többé a megoldásnak ezt a módját erőltetni. A felettes természetre irányul majd, a halhatatlan lelkek életterére. Mert ezek a lelkek tudatosan az isteni erőből élnek, amely az ő életlélegzetük. Ez az erő már az ember teremtése előtt megvolt. Elkísérte az emberiséget az anyagba való lesüllyedésekor is, mintegy hidat vervén az elveszett fiú és az isteni Szellem között. Ezért beszél az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája olyan nyomatékosan egyrészt a lélekről, másrészt a lélekvilágról, amely Istennel áll kapcsolatban.
A Szellemi Iskola elsődleges célja a halhatatlan lélek elnyerése. Az isteni szeretet tehát azért árad ki a világba, hogy az ember tehetetlen és korlátozott énje tapasztalatoktól hányattatva végül arra a belátásra jusson, hogy szabadon engedi a fogságban lévő lelket. Ez persze nem a végcél. A felszabadított lelket elő kell készíteni, hogy befogadhassa a Szent Szellemet, mely maga Isten. Ez az a pont, amelyet el kell érni, hogy tökéletesen megszabaduljunk a haláltermészet minden korlátozásától.


A VÁGY – AZ ÉLET MOZGATÓRUGÓJA

A vágyakozás a szokásos emberi életvitel legfontosabb mozgatórugója, s egyben az inkarnációk kerekét hajtó motor is. A túlvilágon az elhunyt asztrálteste szembesül az összes vággyal, melyet életében táplált, és megtanulja felismerni következményeiket. Ezzel az ismerettel felvértezve tér vissza a mikrokozmosz egy új megtestesüléssel az anyagba. A mikrokozmosz új lakója lehetőséget kap, hogy kiegyenlítse elődje hiányzó, le nem zárt és fonák tapasztalatait. Amíg a finomabb járművek magatomjaiban ki nem elégített vágyak rejtőznek, szükség van a mikrokozmosz újabb megtestesülésére.
Ha a személyiség meg tudja magát szabadítani a földi dolgok utáni vágyaktól, akkor a mikrokozmosznak már nincs szüksége több „járműre”. A vágyakozás kioltásának lehetőségére utal Lao-ce a „wu-wei” fogalmával. (Úgynevezett nemcselekvés szükséges ahhoz, hogy ne jöjjenek létre újabb káros következmények.) Így a negatív karma megsemmisül, a sors nehéz láncai lehullanak. Ez a képességekben és tapasztalatokban gazdag ember fog aztán közreműködni mikrokozmoszának fejlődésében vagy felemelkedésében. A pozitív módon a Gnózisra hangolt ember szívében alakot ölt az emberi mércével mérve legnemesebb és legmagasztosabb vágy: a gyógyulás kívánsága.


A TUDAT MÉG AZ ANYAGHOZ VAN LÁNCOLVA

Ám tudatunk többnyire csak éntudat, egy rabszolga tudata. Amíg az új vágy nem lobbant fel bennünk, addig saját vérünk impulzusaiból élünk, és ezek irányítanak bennünket. Akkor még természetlelkünk „kezében” van a gyeplő. A halhatatlan lélekelv ebben az állapotban még csak lappang. Ha azonban a lélekelv egyszer felébred, és a szív rózsája ki tud nyílni, akkor megváltozik a tudat: új tudat keletkezik. Az én uralkodó szerepének vége szakad, és az ember egész lénye felvétetik egy alapvető átalakulási folyamatba. A lélek így újjászületik, megszabadul, és el tudja hagyni az ellentétek világát. Az ok-okozati hatás nem akadályozza többé; az örök és változatlan erő életterére irányul, ahol összhang, bölcsesség, szeretet és szabadság uralkodik. Mindazonáltal nem olyan értelemben, ahogyan a földi ember érti, hanem érzékszervekkel fel nem fogható rend szerint.
Aki az isteni Szellem lelkéből él, az magától értetődően helyesen fog eljárni, mert érzelmeit és gondolatait akkor az új lélek irányítja, és e folyamat eredménye a tiszta cselekedet lesz. Többé tehát nem az én lesz az, aki a lendületet adja, hanem a halhatatlan lélek ösztönzése vezet el az abszolút jóhoz. Pál ezt mondja: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.


A LEGMAGASABB KÖVETELMÉNYEKNEK ALÁVETVE

A halhatatlan lelkek világában nem létezik az én lelkem vagy a te lelked. Ott egyetlen és egyetemes lélek létezik, mely a már felszabadított múlhatatlan értékekből keletkezett. Aki már halhatatlan lélekerővel rendelkezik, az szétárasztja erejét, hogy ezzel másoknak segítsen.
Az is előfordulhat azonban, hogy a tévelygő lélek kárt okoz másoknak. Tönkreteheti, sőt meg is ölheti őket. Ezért az élő lelkek ilyen közössége a legmagasabb követelményeknek van alávetve. Ami nincs összhangban ezzel a „testtel”, az zavart és megsemmisülést okozhat, mivel a különböző rezgésű erők ellentétbe kerülnek egymással.
A halhatatlan lélekkel szembeni követelmények egészen mások, mint amikkel a halandó lélek találkozik. A haláltermészet irányelvei és elvárásai nem alkalmazhatók e tiszta területre, mert ez óhatatlanul zűrzavarhoz vezetne.
Az újjászületett lelkek között az új életerő szabad kölcsönhatásának kell fennállnia. Itt az én beavatkozása a legkevésbé sem kívánatos.


A HALHATATLAN VILÁG EGYETEMLEGES

A halhatatlan lelkek világa univerzális; abban sem tér, sem idő nem létezik. Az új lélek a félelmet nem ismeri, és nincs szüksége karbantartásra, gondozásra, mivel a Krisztus-erőből él, amely mindennel rendelkezik. Mindent befogad, mindent birtokol, és részese a Mindenségnek. Az isteni erő rajta keresztül terjed, általa teljesíti az egyetemes tervet. Az ilyen lelket az élet vizének kimeríthetetlen forrásából keresztelik meg, és csak ezután működhet igazán közre az emberiség és a világ megváltásában. A halhatatlan lélek világa abszolút teljesség: az eredeti élet világa. Minden újjászületett lélek megtisztul a személytelen szeretetben, ami a bölcsesség.
Ez a tér kisugározza egyrészt a Krisztuserőt, másrészt azt az erőt, amelyet lakói – a halhatatlan lelkek – felszabadítanak. Mindezek az erők – erősek és gyengék – egyetlen legyőzhetetlen és érinthetetlen képességgé egyesülnek. Az egyéni lelkekből származó erők csak akkor hatnak megszabadítóan, ha az én megtanulja magát teljesen átadni. Amíg az én részt akar venni az új lélekké válás folyamatában – és ezt oly szívesen teszi – addig ő lesz az uralkodó, és szó sem lehet még csoportegységről. Ezért mondják, hogy az énnek alább kell szállnia, mert zsarnok gyanánt minden lehetséges módon megpróbálja fenntartani hatalmát. Ha azonban megvonjuk alapvető táplálékát, akkor az én folyamatszerűen feloszlik. Egyetlen gondolatot sem kell szentelni az énnek, egyetlen érzelmet sem, amely cselekvésre serkentené, s akkor a növekvő új lélek hatására ez az egység lép az egyéni érdek helyébe.


A FIATAL LÉLEK OLTALMAZÁSA

Képzeljék el, hogy a fej és a szív már egyesült, és össze van kötve az új, halhatatlan lélekkel. Nos, ekkor Krisztus tisztító ereje az egész emberi rendszert meg tudja érinteni és helyre tudja állítani. A mikrokozmosz égboltjának régi fényei bizonyos rendszer szerint kialszanak, és megnyílnak az ősi fénykapuk. Ami a földi ember számára lehetetlennek tűnt, azt most az új lélek csodával határos módon megvalósítja.
A víz a lélek jelképe. Az élő víz, az ősi, eredeti anyag a Szellem által megelevenítve létrehozza a fiút, a világ világosságát, amely minden embert körülvesz és magába foglal.
A halhatatlan lelkek hazája e világosság birodalma, ahol nem létezik sötétség, sem ellentét, sem viszály. Ott minden csupa fény; semmilyen ellenállás vagy árnyék sincsen, amely az ősanyag és a Szellem kapcsolatát megzavarná. Az újjászületett lélek ereje az igazi életből származik. Ezt az erőt, mely a törekvő, küzdő emberben fejlődik ki, arról a tiszta területről merítik, amely nem károsodott a bűnbeesés által.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért van szükség erre a lélekre. Nem szállhat-e Isten Szelleme közvetlenül az emberre? Nos, a két tér közötti hatalmas rezgéskülönbség indította Jakob Böhmét arra, hogy egy isteni és egy haláltermészetről beszéljen. Isten Szellemének közvetlen bemerülése a haláltermészetbe ennek azonnali elégését okozná.


A LÉLEK MAGA DÖNT VISSZATÉRÉSÉRŐL

Ezért van a Fiú világossága örök és kiolthatatlan jelként az ember szívébe ültetve: közvetítőként, átalakítóként működik, hogy általa a Gnózis ereje eljuthasson az emberhez. Mindemellett magától a lélektől is függ, hogy valóban Isten gyermekévé válik-e, hogy mintegy serleg – a szent Grál – gyanánt a tiszta lélekerő keverőedényévé lesz-e.
Ebben kell az énnek közreműködni, azaz háttérbe vonulni, visszahúzódni. A léleknek azon kell fáradoznia, hogy az ént erre rábírja. Amíg a lélek telítve van az én vágyaival, addig nincs hely a világosság számára. A karácsonyi történet arról beszél, hogy helyszűke miatt a gyermek nem a házban, hanem az istállóban születik meg, a szamár és az ökör szomszédságában.
A lélekszületés színterén tehát még az én ostobasága és szenvedélyei uralkodnak. Az örök lélek mulandó testet ölt magára, hogy leszálljon a tudatalatti világába. Itt ugyanis mindennek el kell pusztulnia, ami nem a világosságból való, mivel az új és a régi természet erői tartósan nem férnek össze egymással.


AZ ÚJ KIRÁLY A TŰZMADÁR

Az én számára már a saját legmélyebb indítékaival való szembesítés is ítélet. Csak ahol eltűnik az én, ott jelenhet meg a halhatatlan lélek. Ezért kell a gizehi nagy piramis látogatójának először a káosz kamrájába leszállni, hogy aztán a királynő (vagyis a lélek) kamráján át elérhesse a király (a Szellem) kamráját. A lélek ereje csak az én trónfosztása és megsemmisítése után nyilvánul meg. Az új király, a tűzmadár, a régi fejedelmek hamvaiból száll fel. Csak akkor képes folytatni útját, ha a régi gondolkodás kikapcsolódott.
A vízkeresztséget a tűzkeresztség követi. A megújulás pecsétje végérvényesen bevésődik: a lélek újjászületett. Azok az erők azonban, melyeket átnyújtanak, nem kizárólag őt szolgálják. Ezeket azért küldik, hogy mindenkinek része lehessen benne. A mű eredménye, mely nap mint nap megvalósul a törekvő emberben, mindenkihez kiárad. Mindenki javát szolgálni: ez a csoportegység alapelve. Mindent befogadni, mindent feláldozni, és ezáltal mindent megújítani mások javára.

Minél több lélekerőt szabadít fel és ajándékoz el egy ember, annál többet kap a lélek. Az égi manna leereszkedik a sivatagba. A szeretet kimeríthetetlen forrása kiárad a haláltermészet területére. Aki ezt az erőt saját maga számára akarja megtartani, általa fog tönkremenni. Aki viszont elajándékozza, hogy másoknak is megmutassa a belső szabadsághoz vezető utat, még többet fog kapni belőle, s így egyre többet tud kiárasztani. Aki keres, annak tudatára kell ébrednie, hogy a halhatatlanságért küzdő lelkek egysége abszolút szükségszerűség. E nélkül az egység nélkül nem lehetséges az emberiség megmentése.
Ebben az egységben azonban hegyeket is meg lehet mozdítani.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,