Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1996-os évfolyam

1996/2/ Időszerű reakciók a gnosztikus Vízöntő-impulzusra

Pentagram > 1996-os évfolyam

JÉZUS, A KRISZTUS MONDJA: „ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET: SENKI SEM MEHET AZ ATYÁHOZ, HANEMHA ÉNÁLTALAM.” JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK EZ A KIJELENTÉSE A VÍZÖNTŐ-KORSZAKBAN ÚJ JELENTÉST KAP AZ IGAZSÁGOT KERESŐ EMBER SZÁMÁRA. AZ EMBERISÉG FÖLDI ÉLETTERÜLETE MÉLYREHATÓ ÉS BELÁTHATATLAN FEJLŐDÉSI FOLYAMATBAN VAN.

A REJTÉLYBOLYGÓK HATÁSA
Ez a változás nagy, egyre növekvő gyorsasággal megy végbe. Oka az isteni világosság, a Gnózis sugárzása, mely ma az állatöv (a zodiákus) Vízöntő jegyében áll, s hatalmas kozmikus és légköri forradalom formájában nyilvánul meg. Mindezt a három rejtélybolygó, Uránusz, Neptunusz és Plútó ereje irányítja.A három rejtélybolygó megújítja az ember fejét és szívét. Uránusz a szívet befolyásolja, Neptunusz a fejet, és Plútó erőt ad a megvalósításhoz. Ezek a bolygók megtámadják az ember egész gondolkodását, érzésvilágát és akarását. A földi lét minden területe hirtelen és előre nem látható módon megváltozik. Például nagy politikai tömbök omlanak össze, hosszú időn át jól működő egyházi hierarchiák és uralkodó dogmák válnak kérdésessé, miután eszmei korlátoltságuk lelepleződik. Plútó roppant ereje kezdi széttörni az élet kényszerű korlátait, amelyek gátat vetnek a szabad fejlődésnek, és amelyektől az ember saját erőből már nem tud szabadulni. Az emberi együttélés megszokott formái a munka és a tanulás folyamatában, a házasságban és a családban stb. egyre inkább felbomlanak – az emberek az együttélés új útjait keresik. Tudatára ébrednek a beszűkülésnek, melyet az értelmi gondolkodás, az „ésszerűség” túlbecsülése okoz. Felismerik, hogy ez az ésszerűség gyámság alá helyezi a fejet és a szívet. Hangsúlyozni kezdik az új tudat és az új gondolkodás szükségességét a tudományban, a gyógyításban, valamint a nevelésben és a képzésben is. Előtérbe kerül tehát az anyagi kötöttségektől mentes szellemi önmegvalósítás útjának keresése.


AZ ÚJ SZABADSÁG ELVEZET AZ ÖNISMERETHEZ

Mindeme változások célja, hogy az embert ráébresszék a szabadság tudatára, új szabadsághoz juttassák, és belső döntés elé állítsák, mely akkor válik lehetővé, ha az ember felismeri rabságát és e rabság okait. Az új szabadság révén az ember megtapasztalja, hogy életét láthatatlan erők tartják markukban, s gátolják igazi lényének megvalósításában.
Eme erők leleplezése és megtámadása azonban azzal fenyeget, hogy vigasztalan belső és feldúlt külső világ marad vissza, hacsak egészen új értékek és erők nem lépnek helyükbe, melyek megfelelnek az ember igazi lényének.
Az emberiség egyre inkább ráébred, hogy ezek a láthatatlan erők egész gondolkodását, egész érzés- és akaratvilágát képesek kormányozni, illetve uralni. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés: miféle erők ezek, hogy ennyire fogva tudnak tartani bennünket?


A TÜKÖRSZFÉRA

A Szellemi Iskola ezeket az erőket tükörszféra-erőknek nevezi, mivel finomanyagi, nem tudatos síkon tükrözik az emberek gondolatait, érzéseit és akaratát. A tükörszféra a durvaanyagi, látható világnak a másik, lefátyolozott oldala. Evilág és túlvilág képezi tehát a földi létterület két felét. A halál az evilágtól, a születés pedig a túlvilágtól választja el az embert. A szóban forgó ikererők teljes világunkat áthatják, ezért beszél a Szellemi Iskola ezzel összefüggésben a dialektika világáról. Ez okozza, hogy minden földi a keletkezés, virulás és hanyatlás, illetve halál törvényének van alávetve. A tükörszféra tehát egy mágneses térhez hasonlítható, amely az emberiség összes finomanyagi erejét tartalmazza.
Az Iskola azt mondja, hogy a tükörszféra az eredeti embernek a szellemlélek-közösségből való bukása következtében jött létre. Ezt a bukást a szellemlélek önös akarata okozta. Az önfejűség testet öltött a felettes énben, azaz a bukott ember aurikus lényében. A régi gnosztikus iratok ezt az önös akarat formálta aurikus lényt Jaldabaóthnak nevezik, és leírják, hogyan teremtett ez magának saját földi kozmoszt a hozzá tartozó éggel és földdel, és hogyan alkotta meg a halandó embert. A Szellemi Iskola a földi kozmoszt dialektikus világnak nevezi, és azt mondja, hogy az ember egy körforgás foglyaként szünet nélkül kering a dialektika két szférájában, melynek két kapuja a halál és a születés.


A TÜKÖRSZFÉRA-ERŐK LELEPLEZÉSE KORUNKBAN

Egyfelől tehát a tükörszféra tükrözi a durvaanyagi létet, mivel az emberek egyéni és kollektív tapasztalatainak összességéből keletkezik. Másfelől pedig az evilági élet is megfelel a tükörszférának, lévén annak durvaanyagi kifejeződése.
Jean Paul Sartre és Jean Cocteau francia szerzők ezt a tényt ábrázolják irodalmi műveikben. Sartre A játéknak vége c. drámájában a két szféra, az evilág és az árnyak országa – a túlvilág – áthatják egymást. A halottak az élők között élnek, és észrevétlenül figyelik őket. Egy asszony és egy férfi találkozik a túlvilágon, akik kölcsönös szerelmet táplálnak egymás iránt. Már ezen a világon is szerelem fűzte össze őket. Szerelmüket azonban nem élik meg megszabadító módon, mert a múlt kényszerei kötik őket. Így mindennél jobban vágynak egy újabb testetöltésre, hogy lehetőséget kapjanak szerelmük beteljesítésére. „Lelkemet adnám azért, ha egy pillanatig élhetnék, és veled táncolhatnék” – mondja az asszony szerelmesének. Ez a kívánság teljesül: a sors óráját azzal a feltétellel állítják vissza számukra, hogy szerelmüket fenntartások nélkül megvalósítják – hiszen ezért kapták vissza életüket. De a múlt kötöttségei továbbra is megvannak, és a sors újfent utoléri őket. Múltbeli rabságuk miatt így új életüket is elveszítik.
Amit a Szellemi Iskola tükörszférának nevez, az a drámában a két ember gondolkodásának, érzelmeinek és akaratának finomanyagi fonadékaként jelenik meg. Sorsukat ezek a fonalak szövik és kötözik egymáshoz – akár itt, akár a fátyol túlfelén bolyonganak. A sors sűrű hálóként köti őket, amelyből nincs menekvés. Ez a reinkarnáció törvénye, mely szerint a bukott mikrokozmosznak újra meg újra fel kell vennie magába egy halandó személyiséget. A mikrokozmosz tapasztalatainak összessége az aurikus lényben van feljegyezve: ő formálja és vezeti a személyiséget.
Jean Cocteau Orpheusz c. filmjében még világosabb képet kapunk a túlvilág mibenlétéről. A filmben szerepel egy tükör, melyen keresztül az emberek átléphetnek a másvilágba. A tükör mögött megváltozik az emberek léte, mivel ott már nincs meg a teljes személyiségük. Túlvilági életüket aztán a tükör evilági létükbe vetíti, s ez kezdi őket befolyásolni.


A SZABADSÁG TRANSZFIGURÁCIÓHOZ VEZET

A szabadságban, melyet a Vízöntő-korszak a rejtélybolygók segítségével tesz lehetővé, a tükörszféra-erők lelepleződnek. Az új légköri feltételek (a Szellemi Iskola egy új, ötödik éter, a tűzéter tevékenységéről beszél,) az embereket arra sarkallják, hogy önismeretet szerezzenek. Ezen energetikai folyamatok magasabb rezgésében az emberi személyiség anyagi hordozói fokozatosan megváltoznak, elveszítik töménységüket. E fejlődés célja az ember transzfigurálása. A transzfiguráció a lélek újjászületése víztől és Szellemtől, ami azt jelenti, hogy „a halandó, elkülönült, földhöz kötött ember helyét teljes mértékben az isteni teremtési tervnek megfelelő eredeti, halhatatlan isten-ember, az igazi szellemember foglalja el.” A lélek transzfigurációja abban a pillanatban kezdődik, amikor a Szófia-lélek – bukását megbánva – újra társához, a Szellemhez fordul, és egyesül vele. Akkor már nem Jaldabaóthot, hanem az új embert teremti meg. Az említett légköri befolyások következtében az isteni világosság nem csak a durvaanyagit, hanem vele együtt a finomanyagit, a tükörszférát is elárasztja és áthatja, és ez utóbbit nemcsak leleplezik, hanem meg is tisztítják, és ki is ürítik. Az isteni szeretet ekkor megragad és semlegesít minden egyéni és közös tapasztalatot, ami az emberi bukás következtében jött létre.


GNOSZTIKUS SZELLEMI ISKOLÁK

A beáramló isteni világosság számtalan emberben hat: mindazokban, akik új életet keresnek, mert a világosság megtámadta fejüket, szívüket és életközpontjukat. A szellemi iskolák pedig azért jöttek létre, hogy őket tájékoztassák és az igaz útra vezessék. A gnosztikus sugárzás e szellemi iskolákban ölt alakot, és az irányban hat, hogy egy világot átfogó csoportegység jöjjön létre. Ennek erejében a tükörszféra felkavart erői nemcsak felismerhetők, hanem le is győzhetők, így az ember előtt megnyílik a szellemlélek-emberiség isteni életterületére való visszatérés útja.


A VÍZÖNTŐ-KORSZAK VESZÉLYEI

A múlt erői még sokakat feltartóztathatnak azok közül, akik megnyitják ugyan magukat a Vízöntő befolyásának, de a megfelelő tájékozódó-képességnek még híján vannak. Ez magyarázza sok embercsoport súlyos küzdelmét a szabadságért és függetlenségért. Gondoljunk csak a nagy nemzetközi politikai és társadalmi közösségek, a tömeggyűlések és tüntetések, valamint a legkülönbözőbb ezoterikus és gyógyító csoportok lázas igyekezetére. Bármennyire jó szándékúak és segítőkészek legyenek is e szervezetek, az ember eredeti rendeltetéséhez képest csak utánzatai az igazi emberi közösségnek. Ki vannak téve a veszélynek, hogy a tükörszféra erői, melyek kétségbeesetten küzdenek fennmaradásukért, befolyásuk alá vonják őket. Ezek az erők el akarják téríteni az embereket az igaz útról: érdeklődésüket megpróbálják a földi dialektikus síkra terelni. A dialektika törvényei most azonban kezdenek megváltozni. Ezáltal az emberiség a jövőben már nem választhat egyszerűen a földi jó vagy rossz között, hanem afelől kell döntenie, hogy a mindenható jóság ismeretében bejárja-e az eredethez visszavezető utat, vagy sem.


A VILÁGOSSÁG ÁTALAKÍTÁSA AZ EMBER SAJÁT LÉNYÉBEN

Az isteni igazsághoz és az ember igazi lényéhez vezető utat Rózsakereszt Keresztély, az új ember prototípusa mutatja meg azáltal, hogy megvalósítja a világosság átalakítását a saját lényében. Útja kezdetén álmot lát, melynek megfejtése fényt vethet korunk eseményeinek mély igazságára is. Rózsakereszt Keresztély egy mély és sötét aknát ír le, amelyben fogoly emberek sínylődnek. Az akna fedelét időről időre – összesen hétszer – fölemelik, s ekkor beáramlik a világosság. Minden alkalommal leeresztenek egy kötelet is a bent lévő emberek megmentésére. Ilyenkor újra meg újra fellángol a kemény küzdelem azok között, akik meg akarják ragadni a kötelet. Rózsakereszt Keresztély leírja, amint ő maga is harcra kényszerül, miközben meg is sebesül. Végül sikerül megragadnia a kötelet, melynek segítségével aztán fel is kapaszkodik a napvilágra.
Az akna a földi dialektikus világot jelképezi. Az aknához hasonlóan ezt is korlátok jellemzik, s benne az emberek sötét fogságban élnek. Az aknában ugyanakkor az új lehetőségek kiindulópontját is fel kell fedeznünk. A világosság sugarai – melyeket kötelek gyanánt leeresztenek egészen a mélyére – lehetővé teszik az emberek megszabadulását a körforgásból. (S teszik ezt hétszer, vagyis a Szellem hét nézetének megfelelően.)
A fényből való kötél, mely a dialektika mélységébe világít, Krisztus világossága. A sötétség lakóit önismeret szerzésére indítja, és szabadságot ad nekik, hogy a világosság útját járhassák. Krisztus világossága személytelen légköri erőként sugárzik be világunkba. A szellemi Nap világossága mindent áthat, hogy kivezesse az embereket a dialektikából a mindent betöltő jóság világába. Ez a szellemi Nap a megnyilvánulás új napjának hírnöke. Már a gnosztikus iratok is beszélnek a világosság megnyilvánulásáról Jaldabaóth sötét világában. Leírják, hogyan gerjed haragra Szófia, látván Jaldabaóth felfuvalkodottságát és merészségét, amikor kijelenti: „Én vagyok az Isten, rajtam kívül nincs más”. Szófia társával, a Szellemmel újra egyesülve világosságát a sötétségbe sugározza, és így szól Jaldabaóthhoz: „Tévedsz... Egy halhatatlan fényember az elöljáród, aki megjelenik majd a ti alakjaitokban.” Az iratok azt mondják, hogy a Szófia világosságában megjelent egy eredeti isteni ember, egy fény-Adamasz képe. Ettől kezdve ez a kép hat az emberekben mint világosságmag, mely kibontakozván a világossághoz törekszik. A Vízöntő korszakában az isteni világosság, az örökkévalóság bemerül a mulandóságba. Benne van Krisztus képe, mely mint légköri erő felébreszti a világosságmagot, és a belső világosságember kibontakoztatására késztet.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,